Kerényi Grácia: Könyörgés a kedvesért
bocsásd meg érte szívem nagyralátó
bizakodásait
Te tanítottál: teremtő csodára
képes a szeretetbe fogódzó
gyermeki hit
Te tanítottál: országod az
erőszakosaké
engedd hitem a Te kezedbe adnom
mert nincs már nékem akaratom
csak a Te sugaradé
Szívem aláztak kínba-vágyba
bocsásd meg, hogy örül
fogadd könyörgésem az Emberért,
kit szeretek – gyermekedül.
Segítsd, Uram, hisz Te is férfi-testben
jöttél világra, embert-játszani:
férfiúság nékem érthetetlen –
segítsd e csetlő-botló keresést,
idegenséget, mit vállalok Benne,
megbocsátani
Segíts, hogy értsem nagy, sötét szobában
keresgélő kis ember-másodat,
hogy lásson, bár nem gyujt fényt – csak azért sem! –
villantsd szemébe Te-világodat
Hogy egyedül jár – add, hogy ne akarjam
erőszakkal vezetni másfelé
mert nincs bukás tisztább, mint egyedül
járó gyermekeké
Add, hogy sötétben arcát-tapogatva
fölismerje képmásod: Ó, be szép
add Néki a bízó önismeret
élvezetét
Ismeri a szoba bútorait,
minden szöget, falat
add, hogy saját fényével sugarazva
szeresse érte-lett világodat
Könyörgök Érte – de engem se ejts el,
bocsáss meg, Uram, nekem:
ki férfi-testben jöttél földre,
embert-játszó én Istenem,
asszonyt kerestél, ki világra-szüljön,
mert nincs ember, csak asszonytól-való
bocsásd meg, hogy hiszem a szerepemben:
mitőlünk származik a JÓ
Almával Ádámot mi etettük: igaz
de bűn nélkül nincsen erény
s a férfi marad mindig az Isten
életünk feszületén
A Te képmásod minden férfi-ember,
az emberiség mégis mibennünk
életté-testesülő
minden férfi egy lehetséges Isten,
minden leány – Isten-szülő
Bocsásd meg hát, ha káromlom az Arcod,
Téged keresvén benne, s Benned – őt
mert nékem egy a férfi, mint az Isten,
s miként Tebenned: Urat s csecsemőt,
szeretem úgy, hogy meghajlok előtte,
kit értetlen is elfogadok
s becézném, mint szülöttem-kisdedet,
kinek forrás és tenger – én vagyok
Tőlem fakad, s száz durva férfi-szóval
meg kell tagadnia
miként anyját és atyafiait
megtagadá az Emberfia
de szabadon kanyargó folyama
végül belém-szakad,
hol eggyé válik cél s keresés,
kívánság és akarat
Uram, ki minkert kárhoztattál
megszülni az emberiséget
hogy lefelejtünk teremtményedért,
bocsásd meg e gyengeséget
Ki a teremtő férfi-erőt
ember-egésszé bennünk áldod,
bocsásd meg ez egy-Emberért könyörgő,
magam-kellető imádságot
Bocsásd meg, hogy Rád hárítom a vétkem,
tagadva, hogy önmagamért szeretlek,
s hiszem, hogy emberségre én szülöm meg
férfi-arcú gyermekedet
Az emberiségért bocsásd meg,
hogy így legyen, Te akartad:
fogadd könyörgésem miértünk,
hisz mi vagyunk a Te hatalmad.
Budapest, 1957. október 9.
