Hallgassátok meg, vitézim, amit beszélek...
Tanácsoljatok, vitézim, mitévő legyek?
Jön a német: öl, vág, éget,
Dúl-fúl, kerget, rabol mindent.
Jaj! Már mit tegyek?
Tanácsoljuk felségednek, meg se is vesse,
Ezüstjeit, aranyait rudakba veresse.
Rakassa fel, vitesse el,
Hordassa el és menjen el,
Merre szeme lát…
Megcselekszem, elkövetem, mondja valaki,
Sőt szeretem, meg sem vetem, oktasson bárki,
Mi az oka? – minden látja.
De megtudja, hogy megbánja, Spion Károlyi!
Sok pénzembe, sok kincsembe kerültek váraim,
Hazám, népem és pompásan épült palotáim.
Itt hagylak már, ecsedi vár,
Nem látlak már, munkácsi vár,
Isten megáldjon!
Óh Úristen, viseld gondját az utazónak,
Te légy erős kalauza most a bujdosónak,
Kik búsulnak és bujdosnak,
Mennek Istenhez, míg meg nem
Vigasztalódnak.
Gyűjtötte: Veres Adél; adatközlő: Bíró Gyula; Nagyecsed