Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa
ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
Nézd a tarackot,
nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,
hiába perzselik az t fönt, s hiába vagdalják alant.
Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,
pedig azalatt, ott lenn a mélyben ágakat ereszt,
acélhegyű gyökereivel bejárja a sívó homokot, a zörgő kavicsot;
s sovány agyagot éppúgy, mint a buja televényt,
szorgosan furkál, terjed, telepít,
s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,
ő vígan zöldel újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.
Vagy nézd a perjét,
hiába fordítja ki az eke, hiába tépi szét a
kegyetlen borona,
ahova kerül, ottragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztnek,
lekötnek, tanyát vernek,
s holnap a gazda szemébe nevetnek.
Ez a föld itt a tiéd, tartsad hát erősen, magyarom,
ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
Nézd csak a tippant,
a szikes puszták apró bokrait.
Nyár végén kiégnek,
s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.
Tavasszal mégis kibújnak,
S pici magvakkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány pusztai szelek.
Vagy nézd a szíksalátát,
a lekaszált rét ájult füvei közül kiugrik hirtelen,
s ehetetlen kórójának öröklila virágával
fenntartja az életet a halott mezők felett.
Nézd a töviseket is:
a gyengészúrót, a cigánymogyorót,
a gelicetövist és az ördögszekeret.
Nézd a messzire virító bogáncsot s a ravaszul lapuló királydinnyét.
Hiába irtja ezeket csőszök, kerülők serege,
hiába röpködnek ellenük az írott parancsok,
nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek
– és szúrnak, emrt egyebet nem tehetnek.
Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,
ha nem lehetsz szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
S hogyha nem élhetsz magadnak,
virágod legyen mérges, mint a kutyatej,
ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,
legyenek görbék, mint a galagonya,
gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,
vagy legyen keserű, mint a farkasalma,
csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.
Ez a föld itt a tiéd, tartsd hát magadnak, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél cserje, vagy legyél csak gyom.
1939. március
