Csighy Sándor: Magyaroknak egy a bérük
egy Isteni imádunk, hiszünk.
Nem szúrunk már fehér lovat,
de azért ha áldozat kell,
ma is csak vért, csak vért viszünk.
Vérrel áldozunk ma is, szüntelen:
ha az ekénk földet forgat,
véres a rög, mit kiemel…
Vér nélkül e csonka földön
nem találsz egyetlen holdat.
Adjuk életünk ahogy kérik, veszik,
korszerűen áldozzuk vérünk…
Mindegy Alpár, Muhi, Mohács,
régi, avagy újabb csaták,
magyaroknak egy a bérünk.
Igen, nekünk egy a bérünk:
vállunk súlyos kereszt nyomja,
hit és szabadság harcában
elő és utóvéd vagyunk,
s vér, ha lángol csaták szomja.
Árad a vérünk szüntelen,
bánat a hulláma, habja…
Van-e még a nagyvilágon
egyetlen nép, avagy ország
ily árván magára hagyva?
