Kárpáty Csilla: Varrogató

Éjfélen, vagy virradóra, mit nem is mér már az óra,
cérna, tű fölé hajolva jó figyelnem ülve fenn,
vén karosszék hű zugában, lámpafénytől glóriásan,
míg agyamban oly csodásan, mintha ringnék tengeren:
oly zúgás van, mint csigákban, mormoló mély tengeren,
            s csöndje ringat szüntelen –

Éjszakákon ily varrásban mily nehéz, mély bódulás van,
reszket tőle babonásan lelkem alján félelem –

Lásd, hűséges szívű társam itt is és az elmúlásban:
ez maradjon mind utánam: búsuló folt ingeden,
s mind a sok-sok gyógyító folt nagybeteg-bús ingeden –

És a vásott mosókelmék, új ruhák közt, mint a félénk,
rusnya, lompos, rút cselédkék… – Bennük éled életem
egy darabja, s fogytán fogyva mintha orsón csavarodva
észrevétlen leforogna a fonállal életem,
mint a kócnak kusza szála, halálosan szétzilálva,
            szakadozva nesztelen…