Sárközi György: Reménytelen őszi eső

Mint döghalas nádas
Bomló szagokkal terhes a sűrü lég,
A föld omló husából
Csúf szálkaként merednek ki a jegenyék,
A gőzölgő égből
Reménytelen eső szemez, csepereg,
S minden szemecskét
Pattanva zúznak szét a tetőcserepek.

Ilyenkor jó a szobában
Tanyázni komolyszavú könyvek előtt,
S fülükre tapasztva
Kezük sem locska esőt, sem szomszéd perelőt
Nem hallani, míg agyunkat
Elnehezíti a szavak zsongító morfiuma.
S csüggedt gondolatunk is
Ugy cselleng tétova, mint holmi kósza ima.

Jó lenne tán elaludni…
De az eső ököllel csapkodja immár
Ablakunk és beszivárog
A téglák vakolatba rejtett csontjain át a halál
Súlyos illata, gúnyos
Szelek nyikorognak a dörgő csatorna fölött,
Mint rosszmellű dudás megizzadt marka között.
Ó, vessük félre a könyvet!
Hazugság a csalfán összerakott betűk vigasza.
Odakinn bús özönben
Oszlik földarabolt holttestként a haza.
Ázott hollók hörögnek…
Minden jó lélek elfödi sírva szemét
S az őszi eső mogorván
Paskolja egy bomló ország férges tetemét.


1926.

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 11 15 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf