Áprily Lajos: Az arany-mosó balladája

Laktam hangos zúzók alatt,
aranykincsem patak-soron
és mindig volt arany-porom.

Mindennap megcsodált a nap,
mert látta, dúsan érkezem,
szikrázik mind a két kezem.

S egy lányt küldött a szürkület
s szólt: Mennyi csillogó arany –
hogy megszőkítné szép hajam!

És sírtak künn az őszi fák:
Aranyporozd be bánatunk,
úgy pompásabban halhatunk.

S futárt küldött a téli nap:
Arany-nábob, ma küldj sokat,
köd kússza már a csúcsokat.

Lány elhagyott, lomb elfagyott,
a nap nem küldött sugarat.
Kincsemből semmisem maradt.

A tavasszal jött egy csöpp bogár:
Arany-király, egy porszemet,
megaranyozni testemet.

Arany-halacska penderült
s kért: Vízeséses vad helyen
elhullattam egy pikkelyem.

Sírokról jött egy sárga méh
és szólt a zümmögő zene:
A liliomnak kellene.

És hárman szóltak: Nem felelsz?
Mondd meg, hová lett annyi kincs?
S én szánva mondtam: Annyi sincs.

És sírva mondtam: Semmi sincs.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf