Áprily Lajos: Az arany-mosó balladája

Laktam hangos zúzók alatt,
aranykincsem patak-soron
és mindig volt arany-porom.

Mindennap megcsodált a nap,
mert látta, dúsan érkezem,
szikrázik mind a két kezem.

S egy lányt küldött a szürkület
s szólt: Mennyi csillogó arany –
hogy megszőkítné szép hajam!

És sírtak künn az őszi fák:
Aranyporozd be bánatunk,
úgy pompásabban halhatunk.

S futárt küldött a téli nap:
Arany-nábob, ma küldj sokat,
köd kússza már a csúcsokat.

Lány elhagyott, lomb elfagyott,
a nap nem küldött sugarat.
Kincsemből semmisem maradt.

A tavasszal jött egy csöpp bogár:
Arany-király, egy porszemet,
megaranyozni testemet.

Arany-halacska penderült
s kért: Vízeséses vad helyen
elhullattam egy pikkelyem.

Sírokról jött egy sárga méh
és szólt a zümmögő zene:
A liliomnak kellene.

És hárman szóltak: Nem felelsz?
Mondd meg, hová lett annyi kincs?
S én szánva mondtam: Annyi sincs.

És sírva mondtam: Semmi sincs.

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo