Agyagfalvi Hegyi István: Kislányom gyásza
Selymes pilláján még egy könny remeg,
Arcán vonaglik érző kis szive,
Amint öleli a tört cserepet…
Eltört a baba! Meghalt Ildikó!
– Ó mily mélységes, szörnyű fájdalom! –
Hogy vergődik a csöppnyi anyalélek!
Csak reámborul, ha vigasztalom…
Nem, nem kell másik! E tört cserepek
Drágábbak neki, mint volna az új!
… Ó kisleányom, szőkefürtü bölcsem
Te mindent tudsz már, nem kell hogy tanulj!
Tudod, hogy azt, mi lelkünkhöz simult,
Szivünkhöz nőtt, ha egyszer elveszett:
A földön semmi nem pótolja többé,
Elfeledni a régit nem lehet!
Tört cserepekre hull szét életünk,
Ujjáalkotni nincs művészi kéz…
Kicsi leányom bel kell nyugodnunk:
Valakinél csak játék az egész!