Kazinczy Ferenc: A szabad Erdély a török elüzetése után

Szabadon lihegsz, szertett haza,
Szabadon lihegsz megint! karunk
    Béklyóidat összetöré!
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregökre
    Az isteni bosszu lövellé.

Nem ejte le minket erő;
Bizakodás teve rabjaivá
    Minket a pogánynak.
Esküdt, s mi jók hivénk szavát
S ő a hivőket, bizakodókat
    Cselébe voná, megbuktatá.

Hegyeink’ aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
    És amit táplál a mező.
Paripáink neki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg a nyáj,
    S amit nem vett el, ellopá.

Magyarra vivé ki a magyart,
S vicsorga dühében, hogy a két
    Testvérhad érte egymást ölé.
Éh gyermekinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
    Verdessék, ami még nem ing.

S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,
S viselénk, de mérges fájdalomban,
    Az alázó súlyos igát.
Hunyadink’ nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink’ nagy lelkét nem hagyánk el,
    S lepattogának láncaink.

Itt vesztenek ők, itt hulltanak el,
Lobogó tüzeit seregökre
    Az isteni bosszú lövellé!
Szabadon lihegsz, szertett hazánk!
Szeretett hazánk, szabadon lihegsz,
    Hunyadink’ nagy lelke veled van.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf