Dukai Takách Judit: A fársáng utolsó órájában


Vége van már a gyönyörű időnek,
Elrepült tőlünk siető futással
S mi kinyílt karral, szemeink utána
Vetve sóhajtunk.

Vissza nem jő már; el, örökre eltűnt,
Puszta a kép, mely maradott sajátunk.
Sors! ha már azt elragadád, miért nem
Oltod el ezt is.

Némaság búsong, hol az égi táncban
Lágy zefirként mi szabadon lebegünk,
Bús zajok közt reng örömünknek ott most
Szent hagyománya.

Így folyt el minden, szeretett barátim!
Aki Léthe bús özönébe nem fúl,
Érhet ilyent még; nem örökre vész el
Minden előlünk!

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf