Mécs László: Minden magyar vadásszon!
A boldogság úrnak való,
de jó vadászni rája
bálon vagy billikom között,
vagy menni messzi tájra,
míg a pénzes vakáció
tart, sok kiránduláson
vadászni jó – de a paraszt,
a paraszt ne vadásszon!
Az egy-gyerek úrnak való:
a szépasszony nevessen,
maradjon karcsú csók-csoda.
A paraszt sorsa: vessen
kenyér-magot és gyereket,
legyen a sorozáson
sok tölgy-kemény hős, katona.
A paraszt ne vadásszon!
A szabadság úrnak való,
Paraszt izzadság-gyöngyök
értelme: örök áldozat,
mióta Dózsa Györgyöt
leverték, és Werbőczy úr
a földhöz kurtaláncon
kötözte a parasztokat.
A paraszt ne vadásszon!
A bánkbáni tragédia
a levegőben borzong.
Rossz végignézni a szegény
sok torzonborz Tiborcon.
Kálváriás nép! Nem töri
fejét vad lázadáson,
de lázítja a felfogás:
„A paraszt ne vadásszon!'”
A bánkbáni tragédia
ez: kettős Magyarország.
Egyik részen fény, földi jók,
öröm-napfényű orcák,
másik részen keserv s örök
bús napfogyatkozás van.
Ettől mélyül a szakadék:
„A paraszt ne vadásszon!'”
A királynénk Gertrúd: a Gőg!
Ha nem akad ma Bánk bán,
kiállok én, szegény regös
a tollamat kirántván,
leszúrom végleg Gertrúdot.
A jóság-tálaláson
a Magyar Család egy legyen:
minden magyar vadásszon!
