Tánczos Katalin: Feljajdulásom
Jajhúrokon sikongó éneket,
A szenvedésről, amely nyomorék karommal
Percek alatt kimart agyamból éveket.
A fájdalomról szeretnék most kiáltani,
Amely szívemből meleg, bő vért csapolt,
És kínjaimnak sötétbíbor borával
Ül szívemen most vad, garázda tort.
Hívnám az orkánt, ordítson a jajról,
Amely a sátrát szívemben verte fel,
És tűzfelleget sűrít vidám egemre,
Szivárványos, szelíd mennyéletembe
Pokolvihart, halálnapot kever.
De mégsem zúghat az orkán
Gyötört szívem fájó sípjain,
Hogy glóriáznék templomodban, Isten?
Ha összetörné zordon viharával orgonám a kín.
