Pethő László Árpád: NAPBA ÖLTÖZÖTT

Mikor a maradék képek
ott a koponyafedő alatt
csak azok maradnak  -
és az arc már nem is
látható – elrohadt csontok
sincsenek – mintha Bolyai
akkor leszel magad is
boldog fa és bokor ott
hogy meglásd az utókor
magadból kihagyható
csend nélküli repülését.

Bábel és Trója – Doberdó
és Nagaszaki – Drezda és
Kolozsvár – Guantanamo
aztán az óceánba hullva
felparázslik a hamuban
sült galandféreg – arcodon
a ketreccel -: az ólom utáni
flekontengerben  landolva.

És a koponyacsont nélküli
képek – a röppálya fölötti –
mellette s alatta elsuhanó
világ utáni világ – párhuzamos
tudat alatti találkozás zenéje
dallama – végső ritmusa előtt
„föl – föl ti …”megveszekedett
égnek ezen éjszakai  fényes-
ségében ama lázító görbén
mely elvezet a Napba
                        öltözött asszonyhoz.