Tollas Tibor: Határtalanul

Zsille Zoltánnak és feleségének, Balajthy Annának

Bontsd le magadban várad hét falát,
mely lelked s mások lelke közt határt
súlyos és néma kövekből rakott!
Társak szemére nyissál ablakot,
ismerd föl végre: ők s te, egyazon
lélek vagytok e földi csillagon!

Küszöbön túl sem magányos az űr,
mert nincs halál és nem vagy egyedül,
lobogó lomb, a rög is rokonod,
Teremtőd szíve, lásd, benned dobog,
s kinek a Földön ennyi társa van,
túlnő önmagán, már határtalan.

                                    Kempfenhausen, 1988.