Demeter Attila: Majdnem készen...

Már majdnem készen áll
az új világ
új katedrálisa

összezavart
megcsonkított
kibelelt
szófoszlányok
hazudják szerteszét
a látszat – boldogság
műanyagízű illúzióját
s kacsintanak kajánul

minden tőled függ
– mondják –
mert te is részese vagy
a beléd sulykolt
virtuális reménynek
mely időtlenül repít
egy vég nélküli alagútba

de azért ne félj!
már majdnem készen áll
az új világ
új katedrálisa!

a meghasonlott
megfáradt titánok
lassan fényüket vesztik
s eltűnnek
az új idők süllyesztőjében
már csak szépiában
lesznek láthatók
akár a régi hősök
és közben szüntelen
épülnek
a zombi – temetők...