Szabó Lajos: Számok

Egyes és Kettes
közös padban ülnek az iskolában
Egyes szerelmes Kettesbe
Kettes sejti ezt
de úgy tesz mintha...
Egyes mindig próbál Kettes kedvére tenni
például kihegyezi
Kettes színes ceruzáit
és
gondosan visszahelyezi
őket a helyükre
mindig ugyanúgy
hosszúság szerint
és olyankor talán arra gondol
ahogy kinéz
a csipke függönyön keresztül
az udvarra
hogy ez vajon mi
szerelem
talán valami más
biztos hogy az
de mi van ha még sem
néha olyan furcsa minden...
közben kereste a fát
azon pedig azt madáretetőt
amit technika órán készítettek
közösen csapat munkában
Hármassal és Négyessel
őket is szereti
de Kettest másként
őt a fejében is
Hármas magokat szórt
egészen belülre az etető aljára
hogy még véletlenül se ázzanak meg
mert úgy nem esztétikus
és idővel meg is penészedik
úgy pedig ehetetlen
és talán a madarak meg sem ennék
vagy ha igen
akkor biztos meghalnának
szalonnát is lógattak be
egy madzagon
Négyes nagyon okosnak tartja magát
ő már nem prím
nem csak egy egyszerű szám
a többieket persze ez
egyáltalán nem érdekli
szerintük nem nagy szám...
Kettes megvárja Egyest
tanítás után az iskola sarkánál
az uzsonnáját szorongatva fújja ki
szinte ütemre a hideg levegőt
tetszik neki
ahogy látszik a lehelete
el is kalandozik kicsit
gyárkémény valahol
messze Kínában
aztán egy öreg gőzmozdony
Londonhoz közel
szénnel roskadásig rakva
ami már csak az indulásra vár
de sehol az a buggyant masiniszta
akinek meg kellene fújni a sípot
s közben a táblával jelezni
hogy végre indulhat...
Egyes pillanatok múlva oda ér a sarokhoz
ahol Kettes vár rá teljesen alfa állapotban
Egyesnek most egy kicsit jobban kalapál a szíve
mint általában
ó hát itt van
és őt várja
csak meg ne hallja
hogy így dobolnak benn a mellkasában
Kettes oda adja Egyesnek
az uzsonna felét
Egyes boldog
ó még ez is
-micsoda úriember-
ebből is látszik hogy szeret
mennek egymás mellett az utcán
a cipőik velük kopognak
a templomnál balra kanyarodnak
oda futnak az emlékműhöz
a vajas kenyérből nagyot harapnak
és mosolyognak
mosolyognak ha jön egy busz
mosolyognak ha veréb száll
az akác pucér ágára
mosolyognak a mindenen
és a semmin egyfolytában
szaladnak a cukrászdáig
velük kong a szürkület
az utca némasága
végre bekukkantanak a kirakaton
orrukat a hideg üvegnek nyomják
számolják a marcipán figurákat
lajstromba veszik mindahányat
tegnap még a kacsás is ott volt
ma nincs...
érthetetlen...
Egyes szerint
valakinek biztos boldog szülinapja lehet
és egy torta tetején landolt
a kis sárga kedvenc
szomorú dolog
nincs
többé nem láthatom
pedig milyen édes kis piros csőre volt
és azok a szemek...
Kettes előkotor egy darab táblakrétát
a zsebéből
ickát rajzol a betonra
próbálja Egyest kizökkenteni
a kacsa iránt érzett gyászából
Egyes már vidám
kipirult arccal ugrál
egyik négyzetből a másikba
aztán kezdi elölről
újra és újra
amíg csak bírja
haja az arcában
s közben dúdol
és mondókázik
az igaz szerelemről...