Kemecsei Gyöngyi: Kiskabát

Akkor...ott...
...sosem fáztak bennünk
a hajnalok.
Nem szálltak ránk
hazug ködök.
Nem volt
egy percnyi hely
a karod és a vállam között.
Most
belénk hűltek a holt terek.
Te jéggé öleltél,
én faggyá szerettelek.
Már nem hajlik karod a vállamon át.
Majd megteszi helyetted
egy könnyű kiskabát.