Tamás Lajos: Csak a szívét nem látom soha

Néha egy paraszt, jóképű, mokány, téved el hozzánk kis tanácsra.
Szedi a szót, a lelke alját kavargatja, hogy minél ünnepélyesebb lehessen
S minél kevésbé hasonlítson önmagára.

Díszes ruhát ölt – se paraszt, se úri –
Úgy jön el hozzánk, urakhoz beszélgetni.
Ha kér valamit, nagyon alázatos, ha követel, bőbeszédű, hangos.

Csak a szívét nem látom soha
S hogy mit akar, azt hosszú kanyarodással
Kell rajta kitapogatnom.