Kapui Ágota: Hívogató

Hívott már a hajnal
s elpirult a fénye
szél haján simulni
hosszú remegésbe
Hívott már a reggel
kék virággá nyílni
csobogó levegőt
tenyeréből inni
Hívtak délutánok
barna melegükkel
álomba öleltek
lágy árnyék-kezükkel
Hívtak volna esték
elringattak volna
oltogatva fényük
de nem mentem volna
Esték hívtak volna
Fénytestű hajnalok
Kék virág-reggelek
Lehulló alkonyok
De nem mentem volna
sose mentem volna
csak ha a kedvesem
hangja hívott volna

1974