Zsebők Csaba: Vezeklő vér

/J. A.-ra gondolva/

Tébolyult tánc –
Kavarog bennem
megannyi ősöm
vezeklő vére
Kun, francia,
örmény, magyar,
talán egy kis szláv,
besenyő, avar
Lelkem fogán
századok
kínzó lepedéke
Vétkeztem, büntetnek –
Csak én fizetek érte?
A kód a génjeimben
gúnyosan röhög
A testem pedig ismétlést
követel s hörög:
Miért most?
Most, amikor végre
krisztusi korba
gázolva, lépve
ráébredtem,
mi kell megsebzett
énemnek,
őseimnek,
véreimnek,
kasztrált nemzetemnek
Vendégem a tudás,
de az alma férges
A kígyó mellett sok kis kukac –
Bátorságom véges
Mindent megértettem,
megértem s megértem:
Kísértésbe vittem magam
túl sokszor – megérte?
Tébolyult tánc –
Kavarog bennem
megannyi ősöm
vezeklő vére
Miattuk is maradok,
és édes vigaszt alkotok:
A fiamban még több csepp
vezeklő vér kavarog