Varga Rudolf: ÁLMÉLKODOM
Minden reggel
azzal kezdem a napot, találgatom,
mostanakkor élek-e
még
vajon? lustaságom
sárfehér kotorékában egy ideig
eldagonyázom, aztán a paplan
alatt sunyítva, ütõeremet
óvatosan kitapogatom, tappancsimat,
szárnyaimat takaróm
széléig nyújtóztatom,
majd
magamat megrugdosom, karambolos
repülõfarkasroncsomat
kihûlt révülésem
vackából kirángatom.