Levél az olvasóhoz - 2014. 9. hó


Némely embernek /vagy országnak/
mintha angyali kéz  egyengetné földi útját.
Másiknak mintha ördögi kéz vetne tövist,
tőrt, ásna árkot, gödröt.

                       /Gárdonyi Géza: Nemezis/ 

 

Miért, hogy minden magyar megmozdulást, kezdeményezést, kitörési kísérletet árgus szemmel figyel a világ, sőt ostorozhat, meg- és elítélhet. Milyen jogon? Az igazság jogán? Kétlem. Az erő jogán? Akkor ne beszéljünk egyenlőségről meg arról, hogy egyik nép sem alábbvalóbb a másiknál, akkor ne papoljunk a demokráciáról, sem arról, hogy minden élet egyformán értékes és fontos – írta Döbrentei Kornél, a »Csodaszarvasból bűnbak« című írásában. Mintha 2002 óta csak napok teltek volna el, újabb és újabb újságcikkekben durván támadja Orbán Viktort tusnádfürdői beszéde után, hol a New York Times, hol a Washington Post. »In reality, what Mr. Orban portrays as a new, post-crisis political model is little more than the same authoritarian nationalism practiced by thugs and charlatans throughout the 20th century — including Hungary’s pro-Nazi World War II regime.«  /A valóság, amit Orbán úr felvázolt mint egy új, a gazdasági válság utáni politikai modellt, alig több, amit az azonos nézetű, tekintélyelvű és nacionalista gengszterek és  sarlatánok követtek a XX. században – köztük a nácibarát Magyarország is a II. világháborúban. / S bár nem tisztem, hogy az amerikai kormány szócsöveinek nyilvánvaló valótlanságokból összetákolt cikkei miatt védelmembe vegyem Orbán Viktor miniszterelnököt, de ezek után legyen a nemzet önbecsülésének sarkalatos köve, a konzervatív-keresztény indíttatású demokrácia alappillére, hogy ebben a hazugságáradatban mindnyájan kiállunk a nagy többséggel szabadon megválasztott jobbközép kormányfő mellett… Ha sokunknak itt a nemzeti-radikális-konzervatív-keresztényszociális oldalon nehéz is, ebben segít Németh Lászlónak a Szózatban is megjelent, most igencsak aktuális két tanulmánya faji hibáinkról és a magyar-magyar kibékülés lehetőségéről. (1)
   Mint fentebb olvasható, a mainstream média zászlóshajója a Washington Post úgy véli – semmi újdonság nincs Orbán érveiben. Szerinte ugyanez zajlott le a 30-as években, amikor amerikaiak és európaiak a politikai spektrum mindkét oldalán a Szovjetunió, a Német Birodalom és Mussolini Olaszországának hatékony válságkezelésével példálóztak. A pénzügyi összeomlás és elhúzódó utóhatásai – mind 1929-ben, mind 2008-ban – olyan légkört teremtettek, amelyben az autoriter, nemzeti demagógia virágozhatott– magyarázkodik a szerző Harold Meyerson, aki szerint – Orbán illiberális államkoncepciójának hitelességét az adja, hogy a nyugati államok többsége képtelen megoldást találni saját gazdasági nehézségeire. Meyerson szerint ez alól jelenleg Németország az egyetlen kivétel, amelynek törvényei megakadályozták, hogy a pénzügyi szektor uralja a gazdaságot, megfelelő súlyt biztosítottak a dolgozóknak a vállalatirányítási döntésekben, és megelőzték az ipari termelés nagy léptékű kiszervezését. A cikk szerzője szerint Orbán illiberalizmusára már eddig is jócskán akadtak példák: ilyennek látja – szerintem indokolatlanul – a bíróságok függetlenségének megnyirbálását és a független média elleni lépéseket, amelyekkel szerinte Orbán 2010 óta egy paranoid nacionalizmust korbácsolt fel. Orbán Putyinhoz hasonlóan egy olyasfajta nacionalizmust propagál, amely az ország határain kívül élő honfitársaira is kiterjed, amit jól mutat, hogy az illiberális államot beharangozó beszédét is Romániában /?!/, határon túli magyar közönség előtt mondta el – vélekedett az amerikai demokraták álláspontját szolgaian közvetítő, a valós helyzetet általában sem ismerő Washington Post publicistája. Ráadásul a fenti újságokban megjelentek igazságtartalmának mérlegeléséhez az is hozzátartozik, hogy a New York Timesban tavaly megjelent, igencsak ritkaságnak számító cikkében elismerte, hogy tulajdonképpen minden nagy liberális médiatársaság hagyja, hogy állami bürokraták cenzúrázzák cikkeiket. A cél, hogy semmi se csússzon át a szűrőn, ami negatívan befolyásolhatja a Fehér Ház tekintélyét, az »idézet jóváhagyás« mára bevett szokássá vált Washingtonban, vagyis mainstream egyenlő a teleregények és valóságshow-k virtuális világában szocializálódott, buta, irányított tömegnek szánt politikai szériagagyival. Montaigne francia filozófus állította: »A szándék legyen tetteink bírája,« Orbán Viktor vélhetőleg ilyen vagy olyan okok miatt végleg szakított a rendszerváltás óta folyó liberális indíttatású, így önfeladó, szolgalelkű gazdaságpolitikával. A mostani, bár tekintélyelvűségre épített miniszterelnöki tevékenységét figyelembe véve úgy vélem, a második világháború előtti legsikeresebb kormányfőket, Tisza István, Bethlen és Teleki politikáját választotta második kormányba lépésekor modellként. Annak ellenére, hogy pályafutása, habitusa – magam is meglepődtem Szabó Dezső 1936-ban írt nekrológját (2) olvasva – sok tekintetben inkább Gömbös Gyuláéhoz hasonlítható. A szemünk előtt zajlott életpályája, nyomon követhettük, hogyan viselkedett 2010-ig Orbán, aki minden felületes állítással, neoliberális és baloldali vádakkal szemben sohasem tört egyeduralkodói szerepre, és nem tudok elképzelni lelkialkatot, mely távolabb álljon a diktátori, a cézári személyiségtől – akárcsak a néhai Gömbös Gyula. »A diktátori lelkialkat a ténylegesen meglevő nagy emberi képességeknek és történelmi meglátásoknak az az öntudata a magát elhivatottnak érző egyénben, hogy ebben a történelmi pillanatban csak ő lehet a közösség legteljesebb hasznára a közösség vezetője. Ez az öntudat adja meg neki nemcsak azt a jogot és akaratot, hanem azt a kényszert is, hogy minden más akaratot és véleményt a maga egyetlen történelmi akarata alá törjön.« írta az elhunyt Gömbös miniszterelnököt értékelve Szabó Dezső. E mű alapján igen érdekes párhuzamokat találtam kettejükről. Bőven voltak és vannak olyanok Magyarországon akik »erős könyökkel, elijeszthetetlen kitartással és felajánlkozással, kevéssé megkötött lelkiismerettel keresik bármily hatalomnál az érvényesülésüket. A mai közélet jól ismert urai ők s a magyar fejlődés legszomorúbb s büszkeségre legkevesebb okot adó gátját jelentik;  – Gömbös – a politikussá változott katona az akkori napok két uralkodó szenvedélyét: az irredentát és az antiszemitizmust fogja be vitorlának hódításra induló hajója elé. Megalapítja a fajvédő pártot /Orbánék a szélsőségesen liberális, filoszemita, egyházgyűlölő, a határon túli magyar kisebbséget folyamatosan fikázó, megvető, az „új Európába” mindenáron betolakodni akaró, hatalomra vágyó ifjú „titánok” gyülekezetét, a Fideszt/. Sajátságos lármás és zagyva bárka ez, hol a jó Isten minden nemmagyar állatfajából van egy pár. Erős hadonászású, sokkiáltású gyüledék ez. De ez a hazafias zenebona igen alkalmas kábítás arra, hogy e szenvedélyes napok tömegei elfelejtsék megkérdezni: voltaképpen melyik fajt védik ezek az új történelmi zsákmány szimatjára összefutott bábeli egyvelegek. És mint egy pergőtűz védelmében: e zenebona mögött az öntudatos németség nyugodtan irányíthatja hódítását. És a magyarságot eddig kitermelő uralkodó érdekszövetségek visszafoglalhatják elvesztett állásaikat. Valószínűleg: igazságtalanság volna az elhunyt miniszterelnököt akkor barátairól megítélni. Akkori politikai fegyvertársai, valamint azok, akik irodalmi vagy művészi címen támogatták mozgalmát, kétségtelenül inkább a magyar kultúra, a magyar szellem eltagadandóságai közé tartoztak. Bár itt azt is meg kell állapítanunk, hogy a: – madarat tolláról, embert barátjáról – közmondás alkalmazása később sem volt soha előnyös az előre törő férfira. Politikai módszerének, igazi arcának megmutatására legalkalmasabb annak az időnek megismerése, melyet hadügyminisztersége tölt be.  Ekkor végzi a hatalomelőkészítés döntő munkálatait. Polgári és katonai társadalomban, mint egyévtizedes ernyedetlen törekvés gyümölcse, nyílt és láthatatlan szervezettségek állnak mögötte. Ő pedig, aki mindvégig figyelmes, jó tanuló maradt, már világosan látja: nem arra született, hogy egy kossuthlajosi prófécia káprázatával nyílt harcban nyerje meg a tömegeket hatalmi álma számára.« Gömbös is, Orbán is » a háttérbe vonul, és neve keveset forog a közélet piacán. De ebben a látszólagos elvonultságban gátakat hárít el érvényesülése elől s új utakat épít hatalma számára. És legfőképpen: a jó tanuló sóvár, szűnhetetlenül éber figyelmével lesi: hogyan csinálja Bethlen István /Antall József, majd Horn Gyula/ a hatalom-megtartás apróbb-nagyobb huncutságait. Az ekkor beszívott tanulságok erejével később kihúzza a szőnyeget mestere alól és Bethlent a bethleni, – különben elég ócska – fegyverek erejével győzi le. Ez pályájának legszimpatikusabb ténye és egyetlen politikai érdeme. A miniszterelnöki hatalom gyakorlása már csak további illusztrálása a felsorolt vonások és ható tényezők érvényesülésének. A nagy tömegek számára felveszi az európai politikai bazárban gyártott – kissé felületes és olcsó – diktátori maszkot. Nemzetvezérnek mondja magát s most már az irredenta mellé, mely még mindig lélekmozdító elem: az antiszemitizmus helyett a magyar paraszt politikai divattá lett nevét tűzi ki vitorlának. Aztán munkapontozik, tempót emleget, „sofort”-tal ijeszt, reformrohamokra trombitál. Ernyedetlen szorgalommal végzi mindazokat a mondatokat és külső mozdulatokat, melyekért egy jótanuló a gyermekszobában joggal álmodozik jelesről a diktátor tantárgyból. Ugyanakkor mindent elkövet, hogy a magyar élet összes hatalmi tényezőit megnyugtassa: ő jó fiú s az egyetlen az osztályban, aki menteni tud minden menthetőt; Az Egyháznak nincs teljesíthetetlen kívánsága előtte. A zsidókat egy évtizedes rikító antiszemitizmus után Saulus-Paulus-os változással revideálja és zsákmányszabadságot enged nekik. A hálátlanul követelőző német kisebbségnek pedig olyan engedményeket ad, melyek mint halálthozó felhők nyomják a magyar horizontot; ezt a mindenen átsajgó érvényesülési vágyat s a hozzávaló roppant akaratot csak egészen átlag, közepes képességek támogatták. Végzetesen járult ehhez az, hogy élete első felének egyoldalú neveltségét még az ő szorgalma sem tudta pótolni. Innen kulturális tájékozatlansága. Innen a naiv elszólások s az a még naivabb hit, hogy gesztusokkal, mimikákkal és sztereotip mondatokkal véges-végig el lehet takarni a tömegek előtt a tényleges megújhodás hiányát. Innen a hozzá közelálló sajtóorgánumok sokszor mégcsak nem is földszintes színvonala és innen azoknak az alakulatoknak és szervezettségeknek színvonala is, melyeket a saját képére alkotott. És innen gyanakvása a nagyobb arányú tehetségek ellen, kiket nem igen kívánt megnyerni munkakörének. A vezéri elszántság, az elrendelt történelmi bátorság teljesen hiányzott belőle. Ez a megállapítás nem érinti egyéni férfiúi bátorságát. De a jó tanuló állandó „drukk”-jával leste a hatalmi tényezők mozdulatait s folyton kereste velük a megegyezést, a paktum-lehetőségeket. «
 Emlékeztetni szeretném a fenti összevetéssel a miniszterelnök feltétlen híveit, véleményem szerint a Szabó Dezső által Gömbösről leírtak tükörképe Orbán pályafutása, előbb a KISZ, majd vélhetőleg a Szabadkőműves társaságok, a kommunizmus alatti nyugat-európai tanulmányai, amit Soros György és a Világhatalmat mozgató társai finanszíroztak, azután pályafutása a liberális, a kapitalizmust politikailag korrekt módon kiszolgáló mini SZDSZ-ben, a Fideszben. Az 1994-es nagy választási vereség hozta el egyetlen kitörési lehetősségként pálfordulását a »keresztény-jobboldal« (3) felé. Az immár »megtért« Orbán Viktor kétségtelen pragmatizmusának mindenkori finomítására vélhetőleg csak egyetlen ember van hatással, Lévai Anikó, a felesége.
   Visszatérve a Washingtonban megjelentekre, egyértelmű, az Egyesült Államok a nagy multinacionális korporációk és bankok, egyszóval a Világhatalom érdekében folyamatosan zsarolja, vazallusként próbálja kezelni a világ összes kisebb nemzetét, beleérte NATO szövetségeseit is. Akik ilyen vagy olyan okok miatt nem csaholnak hű kutyaként a Fehér Ház instrukcióira, azt az írott és elektronikus média által kikezdik, ócsárolják, rágalmazzák. És tegyük hozzá: pont az Orbánt oly vehemensen támadó amerikai kormányzati köröknek nincs erkölcsi alapjuk mások bírálatára. Gondoljunk csak az utóbbi húsz-harminc év politikai-stratégiai-gazdasági, a világot a Tőke érdekében tönkretenni kész Egyesült Államok baklövéseire, mint a nemzetközi gazdaságot majdnem csődbe rántó Wall Street túlkapásai és mohóságának semmibe vétele. Gondoljuk végig mi-mik történtek, hogyan történtek az emberi jogok tekintetében, a liberalizmus állítólagos alappillére a törvény előtti egyenlőség tiszteletben tartása tekintetében, amely mind a republikánusok, mind a demokraták esetében csak szóban érvényesülnek. A több százezer áldozatot, sebesültet követelő beavatkozásokat Irakban, Líbiában és Afganisztánban és ki tudja még hol szerte a világban. Vagy a nemzetközi jog és az emberi jogok semmibevételének két szimbóluma Guantánamo és az Abu-Graib börtön Bagdad mellett. Előbbiben bírósági ítélet nélkül tartanak máig fogva embereket, utóbbi a hátborzongató fogolykínzásairól vált közbeszéd tárgyává. A másokon oly gyakran számonkért genfi konvenciókat is semmibe veszi az Egyesült Államok, amely titkos CIA-központokat működtet a mai napig szerte a világban, ahol vélt terroristagyanús személyeket bírói engedély nélkül kínoznak, tartanak fogva. Ebbe beletartozik az elektrosokk, a fejjel lefelé lógatás, az éheztetés, az alvásmegvonás, a meztelenre vetkőztetés, a kutyákkal elkövetett erőszak, és a hullák vagy a fogvatartottak vallásának meggyalázása. Akárcsak az amerikai informatikus, Edward Snowden által nyilvánosságra hozott lehallgatási botrány, amelyet az USA közvetlen NATO szövetségeseinek kormányfői között is végzett vagy akár ma is végez. Orbán Viktor már nem fordulhat vissza, folytatnia kell az általa elkezdett utat, és mi sem tehetünk mást, a konzervatív értékekben gondolkozók, hogy most a nagyvilágban, a nyilvánosság előtt kiállunk mellette. A hogyan tovább kérdésének megoldása össztársadalmi egyeztetésre-megegyezésre vár, a helyzet bonyolultsága miatt én erre itt és most nem vállalkozhatom, hisz a helyzet summázását, Magyarországnak a világban elfoglalt pozícióját, a Kárpát-haza jelenlegi erkölcsi állapotát Czipott György barátunk legújabb verse jellemzi legjobban.

 

Marionett


hullt angyaltollak
cinkelt talonban
hatalom alján
tört hatalom van

léttered bábnyi
aláhullsz földre
szárnyalást mímelsz
zsinórra kötve

csak afrikzörgés
szíved ráng dobban
hatalom alján
félt hatalom van

kapálózz tempózz
kocsmás ingovány
böffenve benyel
csócsáltan kihány

osztályharc röffen
szőke alomban
hatalom alján
tűrt hatalom van

 

*

 

Kertész Imrét a Magyar Szent István Renddel tüntette ki Áder János köztársasági elnök augusztus 20-án. A liberális és baloldal, valamint a kormánypárt holdudvarának okostóniai, mint Schmidt Mária, megpróbálta így-úgy megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Mondjuk ki, Kertész irodalmi értéke nulla, akárcsak a Nobel-díja, amit faji és politikai alapon kapott. Mondjuk ki, a most adományozott kitüntetést szintén faji alapon kapta, ami azonban nem a magyar nép gondolkodóinak behódolása vagy megalázkodásának a jele, ez egyértelműen az előterjesztők felelőssége, akiket hol történelmi amnézia, hol filoszemita agymosás, hol mesterséges bűnbakká avatás vádjának félelme kísértett vélhetőleg a döntéskor. Mondjuk azt is ki, Kertész úr eddigi pályafutását vizsgálva, csak az ezzel járó készpénz miatt vette át a kitüntetést. Kertész Imre pontosan olyan személyiség, aki miatt a világ polgárainak nagyobbik része zsigeri gyanakvással tekint a zsidóságra, aki zsidó létére maga gerjeszti az antiszemitizmust, aki-akik miatt folyamatosan akadozik az őszinte zsidó-keresztény párbeszéd. Kertész Imre önvallomására hivatkozva azt is mondjuk ki: elegünk van a holokausztból hasznot húzókból, az ebből vidáman megélő dögkeselyűkből és hiénából!
Álljon itt néhány sor – ami tökéletesen illik Kertészre is – a szintén zsidó származású Marx Károlytól, a kommunizmus egyik szellemi atyjától. » Vizsgáljuk meg a valódi világi zsidót; Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, reális zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A társadalomnak egy olyan organizációja, amely a kufárkodás előfeltételeit, tehát a kufárkodás lehetőségét megszüntetné, lehetetlenné tenné a zsidót; a mai társadalomban is megtaláljuk a mai zsidó lényegét, nem mint absztrakt, hanem mint nagyon is empirikus lényeget, nemcsak mint a zsidó korlátoltságát, hanem mint a társadalom zsidó korlátoltságát.«(4)

 

*
  
Ismeretlenek megrongálták 2014. augusztus 27-én a kárpátaljai Beregszász melletti Kerek-hegyen lévő magyar lobogót. A csütörtökre virradó éjjel történt zászlógyalázás tényéről egy beregszászi tanár számolt be az egyik internetes közösségi oldalon: »Észrevettem, hogy a Beregszász városa fölött álló kereszt mellett lobogó magyar zászlót meggyalázták, a piros színű részt letépték. Valószínűleg az egész zászlót le akarták tépni, és csak ez a rész szakadt le.« A cselekmény egyértelmű magyarellenes jellegét támasztja alá, hogy a tanár által a hajnalhasadáskor készített fénykép tanúsága szerint a magyar nemzeti trikolor mellett lobogó ukrán állami zászlót az elkövetők nem bántották. Rendszeresen ismétlődő eseményről van szó, hisz szeptemberben lesz fél éve annak, hogy a Vereckei hágón két ismeretlen gyújtogatással megrongálta a magyar honfoglalási emlékjelet. Bár az ukrán hatóságok akkor az ügy mielőbbi felgöngyölítését ígérték, a tettesek kilétére máig sem derült fény. Már írtam, Magyarországnak nem érdeke, hogy az ukrán oligarchák pozícióinak erősítése, illetve a Világhatalom koncéhsége miatt beleavatkozzunk Oroszország érdekszférájának megnyirbálásába, ki kell maradni egy fegyveres eszkalációból. Ma Magyarországnak kedvező lenne a szovjetek által művileg létrehozott „nagy” Ukrajna etnikai alapon történő szétdarabolása, a nyelvi, nemzetiségi hovatartozás figyelembevételével, így lehetőséget kapva a nemzetiségi jogok mintájaként megvalósíthatná a visszacsatolt ruszin-magyar Kárpátalján a Kárpát-szövetség egykori tervét.(5)

 

 

 

1. http://www.szozat.org/showpage.php?pid=1201, http://www.szozat.org/showpage.php?pid=1266
2. Ludas Mátyás füzetek, 22. szám, 24 oldal, Gömbös Gyula
3. 
http://www.szozat.org/showpage.php?pid=2735
4. Karl Marx: A zsidókérdéshez /Zur Judenfrage/, Deutsch-Französicher Jahrbücher,1844.
5. 
http://www.corvinuslibrary.com/ruszin/kszovetseg.p

 


Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

 

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo