Levél az olvasóhoz - 2012. 7. hó

Asszonyom testem-földjén dolgozik,
marokszedő kezében búzám megmarad....

/Szentjánosi Csaba: Gazduram/

Kétségtelen tény, hogy az asszonyszerepek a XXI. századra gyökeresen megváltoztak, mára hitestársaink a mindennapok terheinek egyenlő hordozói, a hétköznapok Zrínyi Ilonái, ugyanakkor  »mindennek, ami létezik, vagy létezhet, örökké változatlan a lényege, illetve természete /essentia natura/van«  írta  Aquinói Szent Tamás.(1) Így Csaba barátunk fenti kiváló sorai ébresztettek ismételten arra, hogy milyen méltánytalan módon bánik századunk liberális sajtója szerető kedveseinkkel, feleségeinkkel akkor, amikor a modern, emancipált nőt bohócálarcba dugva próbálja megfosztani hagyományos – de felgyorsult világunk új kihívásainak is megfelelő – szerepétől. A szenzációhajhász bulvárperiodika találta ki és terjeszti a »a szőke nő effektust. «  Az általuk festett torzóba egy mai asszony akkor felel meg az elvárásoknak, ha öltözetében, viselkedésében trendi, lehetőleg ötször elvált és biszexuális vagy leszbikus, gyermekei ismeretlen apától fogantak vagy a világ távoli pontjairól fogadta örökbe, ha szexuális élete nyitott könyv, ad absurdum képekkel illusztrálva. Ehhez kapcsolódik a magát szabadelvűnek beállító média egyik kedvenc gumicsontja a családon belüli erőszak, ami divatos téma lett a politika szereplőinek késztetésére. A keresztény és liberális álláspont ebben is gyökeresen eltér egymástól, a leggyakrabban előkerülő vesszőparipa az abortusz kérdése, hisz a keresztény erkölcstan szerint a gyermek fogantatásától kezdve önálló élőlény, halhatatlan lélekkel rendelkezik,/ a teljes humánum/ miközben a liberális felfogás sugallata a legnagyobb ellentmondás, mert miközben a döntés kérdésében pozitív diszkriminációban részesítik a nőket, fennen hirdetik a férfiak és a nők egyenjogúságát. A másik sokszor előrángatott állprobléma a családon belüli nemi erőszak, a férj által a feleségre kényszerített nemi aktus. Holott a már említett katolikus erkölcstan szerint a házasság több mint magánjogi- vagyonjogi szerződés; a házasság egy férfinak és nőnek teljes testi-lelki önátadására irányuló, tehát egész életre szóló szerződése, amelyet Isten szentségi rangra emelt. Így egymáshoz ilyen értelemben kötelesek a testüket is/ szexuális értelemben/ házastársuk tulajdonának tekinteni. Hazugság tehát a nő úgymond szexuális kiszolgáltatottsága, hisz mind ketten »tulajdonosok,« akik csak akkor tagadhatják meg a nemi aktust, ha fizikailag akadályozva vannak. Természetszerűleg egyik fél sem alkalmazhat szexuális jogainak érvényesítésére szellemi vagy fizikai erőszakot, a férj kötelessége, hogy feleségét felkészítse a nemi aktusra, annak boldogságot szerezzen. Ez a kérdés különösen annak fényében különösen fontos, hogy eközben a bulvársajtó szexuális zsarolásra és ezzel összefüggésben nyílt előnyszerzésre bíztatja a nőket. A liberális álláspont szerint a korlátlan szexuális szabadság minden nő elemi joga, miközben a valóságban az alapvető ösztönös női igény nem ez, hanem a gyermek és a mindent átható szeretet utáni vágy, amelynek csak egyik, bár fontos része a fizikai kapcsolat, a kielégülés. Ezért a női szexuális egyenjogúság, a tudás, a tanultság lehetőségei még a XXI. században sem jár, nem járhat együtt a hagyományos értékek eldobásával. Erre jó példa lapunk alkalmi szerzőjének, az erdélyi Meister Éva színművésznőnk az önvallomása, aki 1987. óta él Csonka-Magyarországban: »Immáron huszonöt éve, hogy önálló estjeimmel járom a trianon-i /csak így, kisbetűvel/ gúnyhatár által szétszakított magyarságot a megmaradásáért, lelkének, lelkünknek megmentéséért. Bízom benne, hogy ha csak egy hangyányit is, de enyhítek fájdalmunkon, 1989 december 8-tól önálló estjeimmel sok helyen megfordultam úgy Magyarországon, mint Erdélyben, Délvidéken, a Partiumban;  és a legkisebb falvakban, ahova nem jár színház. Szabadfoglalkozású színművész vagyok, és a Jóisten két ajándéka, Magor és Boglárka édesanyja. A  „nemzet napszámosaként”, harminchat éve, alázattal szolgálom népemet és kultúrámat –dr. Székely András Bertalan igen hízelgő megfogalmazásával élve –  „missziós lobogással” itt, a Kárpát-medencében és külföldön egyaránt. Láthatjuk: egy majdnem töretlen életút, modern Anyaként is egyszerre tudja, akarja, szolgálja gyermekeit, hazáját.
Az élet taposómalmában, nehéz pillanataiban keresztényként-keresztyénként ezért emlékezzünk a Szentírás soraira. »Ádám már bent él az Édenkertben, amikor Isten megállapítja, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, Isten ezért mély, exsztatikus álomban kivesz Ádám oldalából egy bordát, s abból »megépíti« az asszonyt, az Ádámból kivett részt pedig kitölti hússal. Ádám azután fölébredvén, látja amint Isten odavezeti elébe Évát, fölkiált: »Ez most csont az én csontomból és hús az én húsomból…  Éva megalkotása tehát semmiképpen sem esetleges. (2)  Szent Ágoston figyelmeztet bennünket, éppen az első asszony teremtésének magyarázatával kapcsolatosan. »Ez az elbeszélés tele van titkokkal, s ezeket a titkokat vagy úgy kell magyarázni, mint csekélységünk is teszi, vagy valami más, jobb módon, de a józan hit, a katolikus hit szerint!« A Bibliában olvashatjuk: »Férfiak, szeressétek feleségeiteket, ahogy Krisztus is szerette az egyházat; A férj köteles úgy szeretni a feleségét mint saját testét…(3) Gondoljunk ezért az élet nehéz pillanataiban a fenti felvetésekre, adjuk meg asszonyainknak az őket megillető tiszteletet, szeretetet, gyengédséget és ragaszkodást, biztosan lehetünk, ezerszeresen kapjuk azt vissza.

1. Tudós-Takács János: Mitől erkölcsös egy emberi cselekedet? http://www.szozat.org/showpage1029.htm
2. Szörényi Andor: Az asszony teremtése. http://www.szozat.org/showpage1444.htm
3. Ef 5,25,33 

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő