Levél az olvasóhoz - 2012. 6. hó

Mint Jób, oly mélyre estél, nemzetem,
S a férgek lakomáznak
Megtöretett, fekélyes testeden;


/Reményik Sándor: Mint Jób/



Havilapunk megjelenésével egy időben zajlanak az immár kilencvenkét éve történt trianoni békediktátumra való emlékezések a Nemzeti Összetartozás Napján. Kérdéses azonban, hogy egy évenkénti egyszeri alkalom pótolhatja-e a magyarok-magyarok közötti szolidaritást, az összetartozás érzését, a nemzeti egységet, amely hétköznapjainkból mostanság szinte teljesen kiszorult. A II. világégés előtt, Horthy Miklós kormányzósága alatt eltelt évtizedeknek egyik pozitívuma volt, hogy a legszegényebbektől a leggazdagabbig mindenki egységesen akarta, követelte a megcsonkított országrészek visszatérését. A II. világháborút követő majd ötven éven át tartó szovjet megszállás alatt ezt a közakaratot azonban megroppantották, majd sajnálatos módon folytatódott ez a törekvés – piszkos politikai háttéralkuk részeként – az 1990. után elkövetkezett időszakban is. Ideje lenne tehát végre felismerni, hogy az esetleges gazdasági sikerek sem pótolhatják soha azt a máig a lelkekben bujkáló titkos traumát, amely az ország szétdarabolása okozott. Ideje lenn végre felismerni, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak kormányai milyen nemzetellenes bűnöket követtek el azzal, hogy Csehszlovákia, Szovjetunió és Jugoszlávia széthullásakor nem követelték a területi revíziót. Látni kell ugyanis, ezeket a kérdéseket politikai eszközökkel megoldani lehetetlenség, hogy az országhatárok kérdése nem nemzetiségi, hanem hatalmi kérdés. Látni és láttatni kell, hogy működik a nyugat által helyzetbe hozott utódállam. Látni és láttatni kell a magyar nemzet fiaival végre, hogy milyen erőszakosan ment és megy ma is az elszlovákosítás, az elszerbesítés, az elrománosítás és az elukránosítás, vagyis a magyar többségek és szórványok véglegesnek szánt felszámolása az elrabolt területeken. A Helsingin Sanomat, finn napilap - 1945 után Európában alighanem először - részletesen ismertette, hogy- hogyan csonkították meg Magyarországot a trianoni kiskastélyban. A lap 2009. október 5-én tényszerűen leírta a trianoni békediktátum igazságtalanságait, a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatosan objektív hangon számolt be a magyarságot a szomszédos országok részéről ért megaláztatásokról. Tételesen fölsorolta, hogy a még oly csekély hatalommal bíró magyar köztársasági elnököt mely országokba sem engedték be, vagy nyilvánították nem-kívánatos személynek /Szlovákia, Románia, Szerbia/. Leírta, hogy a román politikai vezetők nem hajlandók még csak gondolni sem az erdélyi magyarság autonómiájára. Napjaink híre, – ami jellemző a román pártok magyarfóbiájára, a román politikai elit Európa-képére,a magyarsághoz való viszonyukra –, hogy egy hete mondvacsinált okokkal nem engedték eltemetni Nyírő József írót szülőföldjén Erdélyben. Európára, az Európai Unióra pedig – mint a szlovák nyelvtörvény kapcsán láttuk – nem számíthatunk, Magyarország a mai napig a nyugatról kiinduló uszítás célkeresztjében áll. Igencsak jellemző például egy 2010-ben megjelent förmedvény, amelyet Gregor Mayer – Bernhard Odehnal. /Felvonulás. A szélsőjobboldali veszély Kelet-Európából. címmel, Paul Lendvai előszavával/ jegyez. (1) Mayerék szerint, »ebben a közép-európai országban az extremista, antiszemita és cigányellenes beállítódások és vélemények már elérték és áthatják a társadalmat. Magyarország mutatja meg azt az utat, amely felé ez a torz fejlődési irány vezethet, mindez pedig azokra a nacionalista mozgolódásokra emlékeztet, amelyek évekkel megelőzték Jugoszlávia véres széthullását – majd így folytatja – Magyarországon a rendszerváltás nem oldotta fel sem a Trianon-, sem a holokauszt-traumát. Ellenkezőleg, a „trianoni sokk” egyenesen szervező ereje a jobboldali mozgalmaknak. A szocialista periódus hivatalos „testvérisége” a szocialista országok népei között sosem volt képes a történelmi sérelmek feloldására. A rendszerváltást a történelmileg képzetlen rétegek úgy élték meg, hogy most már szabad „mindent kimondani”, mindenkit nyíltan gyűlölni. A határon túli testvéreinkért érzett felelősség köntösében a románok, szlovákok iránti gyilkos ellenérzés kapott kétes legitimitást.« Majd az utóbbi évek baloldali európai sajtóinak szokása szerint ugyanabban a gondolatmenetben előhúzza a magyarországi jobboldalt és a zsidókérdést is. »Magyarországon az utóbbi két évtizedben egyre hangosabbak a holokausztot relativizáló, az egyetemes háborús szenvedésbe belemosó hangok. Utoljára ilyet hivatalos formában az Élet menetén hallottunk az Országgyűlés korelnökétől, a fideszes Horváth Jánostól. A magyarság nagy része mind a mai napig nem hajlandó szembenézni a majdnem hatszázezer magyar zsidó legyilkolásának történelmi tényével. Még kevésbé pedig az ebből a magyar szereplőkre – elsősorban Horthy Miklós kormányzóra – háruló súlyos személyes felelősséggel. A 2010-es helyzetet Mayer így jellemzi: „A magyarok többsége bénult és frusztrált, retteg a szociális leszakadástól. Hatalmi vágyak élednek fel. Jellemzőek a romák és az idegenek elleni előítéletek. A mindennapi érintkezési formák eldurvultak; nyelve lompos és pontatlan; nincs jövőképük « írja a szerzőpáros. Arra azonban véletlenül sem gondolnak, hogy az ilyen valótlan tartalmú, csúsztatásokkal teli, a magyar konzervatívokkal, keresztényekkel, nemzetiekkel szemben kettős mércét alkalmazó állítások fokozzák valójában végsőkig a feszültségeket, az ilyen és ehhez hasonló tartalmú jegyzetek miatt tart minket igaztalanul az Unió Balkánjának az európai átlag közvélemény. Napjainkban sem jobb a helyzet, Márkus G. György egy frissen megjelent publicisztikájában / Jobbra tolódva. Pártszerkezet Magyarországon/ írja: »Európa aggódva tekint Magyarországra.« (2)
Múlt havi, az olvasóknak írt eszmefuttatásom kapcsán mondta az egyik barátom, hogy a kettős mérce és Günther Grass versének baloldali fogadtatásának párhuzamba állítása » sérti az izraeli nép, a zsidóság érzékenységét.« Tisztelettel kérdezem akkor: ezek és az ehhez hasonló tárgykörű cikkekben mikor vették, mikor veszik figyelembe a magyar nép, a magyar keresztények és konzervatívok ez irányú fájdalmát, mikor veszik észre, hogy áldozat és áldozat között nincs különbség? Az már megint csak más kérdés, hogy mikor szólal fel végre a magyar zsidóság és Izrael népének józanabb fele az ellen, hogy egyesek saját anyagi jólétük, szakmai karrierjük érdekében helyettük, nevükben kéretlenül minősítsenek országokat, embereket. A rendszerváltásnak nevezett események óta Konrád György, Heller Ágnes, Kertész Imre és társaik sugallatára ugyanis folyamatos a magyarság elleni gyűlöletszítás, Horthy fasisztása, az áldozatok számának anyagi okokból való lebegtetése, az általános antiszemitázás, rasszistázás,  miközben ezen cikkek szerzői bölcsen megfeledkeznek azokról a magyarokról, Almásy László Afrika-kutatón át Salkaházi Sára apácáig, akik az életüket is kockáztatták zsidókért a német megszállás alatt, miközben napjaink Magyarországában Holokauszt múzeum van a Páva utcában, és tábori zsidó rabbija a Magyar Honvédségnek... Ezek az emberek nem Izrael barátai, ki kell mondanunk, inkább a zsidóság ellenségei. Ha a zsidóság igényt tart tragédiájának kiemelt megkülönböztetésére, akkor a magyar nép is joggal tart erre igényt, hisz Trianon igazságtalansága példátlan és egyedülálló a világtörténelemben, egyes magyar történészek, egy világuralmi összeesküvés- hatalmi játszma részeként tekintenek rá. Okai sokrétűek, erre azonban hely híján nem térek ki. Trianon tragédiáját a fentebb felsoroltak miatt – helyettünk – egyetlen nemzet sem élheti át, a revízió kérdését a magyar fejekben kell-kellene helyére tenni. A Nemzeti Összetartozás Napja pedig csak akkor éri el célját, ha minden évben méltóan emlékezünk, ha fiainkkal, unokáinkkal egész életükben küzdünk a jogtalan szétdarabolás ellen.


1. 2010. Aufmarsch. Die rechte Gefahr aus Osteuropa. Mit einem Geleitwort von Paul Lendvai. St. Pölten – Salzburg, Residenz Verlag
2. Nach rechts verschoben. Parteienstruktur in Ungarn. In: Neue Gesellschaft. Frankfurter Hefte 2012/5:44-48.


Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf