Levél az olvasóhoz - 2011.11. hó

Mire tart a végzet s milyen sorsra szán minket?
Micsoda jövőnek magvaivá rendelt?
Óh, ki tudja, milyen nehéz parancsokat
Hordunk már zsebünkben titkos pecsét alatt!


/Babits Mihály: Ezerkilencszáznegyven/




Sohasem volt ennyire időszerű Németh László a Bolyongásokban olvasható elemzése, mint most, amikor hazánkat egy új – ezúttal gazdasági – Trianon fenyegeti. Véleményét ugyanis nem Alfred Rosenberg a fajok eredetéről írt elmélete határozza meg, hanem a magyar lélek szellemi önvédelmének állapota alapozza, a magyar küldetéstudat hiányának okait keresi.
Napjainkban – akárcsak az idő tájt – a magyar társadalom erkölcsileg fokozatosan züllik, felejti eszményeit, vagyis a küldetéstudatát. Ezt az állapotot tesztelik azok, akik alkalomadtán gyalázatos hazugságokat, rágalmakat írnak nyílt levelekben, gyűlölködő újságcikkekben provokálják a társadalmat. Ne higgyük, hogy ezek a megmondóemberek önmaguktól ilyen bátrak, a Kossuth díjjal kitüntetett Kertész Ákosnak, az Amerikai Népszavában augusztus 29-én megjelent nyílt levele, majd Bartus László október 2-án kelt vezércikke csak egy régóta húzódó folyamat eredménye. A probléma ugyanis korántsem új keletű. Tisza István 1913-ban írt cikkében igen keserűen fogalmaz: » ezt a válságot a magyar nemzet nem fogja kiállni.«(1)
 A bajok gyökere – vagyis a magyar népnek immár megállíthatatlannak tűnő fogyása – az ezernyolcszázas évek közepén kezdődött. Magyarok százezrei vándoroltak ki az akkori kormány nem is nagyon titkolt támogatásával, fogyott a »rebellisek« száma, miközben olcsó, pálinkával butított tót, román, szerb munkaerő foglalta el helyüket. A tanulmányúton 1883-ban Amerikában járt Széchenyi Imre gróf kétségbeesve írja útibeszámolójában: » Magyarország kivándorlása rettentő mértékben növekedik. Az Istenért! Hova vezet ez?« A magyar nép a honfoglalás óta először elköltözött hazájából, ősei földjéről, az 1910-es amerikai népszámlálás már ötszázezer magyar nemzetiségű embert említ. És hol vannak, akiket sohasem regisztráltak, azóta elmentek? Láthatjuk napjainkban is ez a kiprovokált emigrációs kényszer érvényesül és ezzel párhuzamosan egyre nő a politikai okokból szándékosan felduzzasztott, ugyanakkor nyomorba tartott, sokszor állati körülmények között élő cigányság térhódítása, akik dolguk végeztével majd később úgyszintén palesztin sorsra kényszerítettnek… A cél pedig világos és egyszerű: mindenáron megtörni a nemzet derekát, a független parasztságot, a tanult munkásokat és az értelmiséget, majd végleg elfoglalni az egész országot. Ezért volt szükség az oktatásban a liberális miniszterek ámokfutására, hogy felejtsünk, hogy ne tanuljunk történelmi hibáinkból. Bethlen István gróf, aki tíz éven át volt miniszterelnök, írta a német megszállás alatt, bujkálva:» kétségtelen, hogy a nemzet lelke súlyosan beteg, hogy belső meghasonlás marcangolja… kártékony és üres jelszavak váltak fölöttünk úrrá…/ki kell mutatni, hogy ültettek a nemzet lelkébe tőle teljesen idegen ideológiákat… még önérzetünket és büszkeségünket is teljesen eldobtuk magunktól. « Ez a tendencia folyik az Európai Unióba kényszerített hazánkban napjainkban is, azonban a gazdasági hatalmon felül még egyet el akarnak érni Brüsszel vazallusai és a Világhatalom urai. Földbe taposni azt az egészséges vágyat, hogy visszatérjünk a Szent Istváni jogrendhez, Magyarországot immáron véglegesen, de jure, a Szűzanya oltalmába felajánlott Szent Korona uralja. Ennek a szellemi háborúnak a részeként rombolják, becstelenítik meg nyelvünket idegen, elsősorban angolszász kifejezésekkel, szabályokkal. » Nyelvünk is romlik, szakadoz, és a drága szavak elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt « kesereg Márai Sándor. (2) De nemcsak nyelvünket próbálják elvenni. »Ijesztő, hogy a magyar szó hovatovább becsmérlő jelzővé, kedvezőtlen politikai minősítéssé válik. Aki magát magyarnak nevezi, gyanús, mintha eleve „nacionalizmussal” lenne megfertőzött. Senki sem hökken meg, hogy aki a magyarságon gúnyolódik/rágalmazza/ azt magyar nyelven teszi. Ugyanez a helyzet a „keresztény” szóval is. Kétségtelen, hogy elmúlt korszakok mind a két szót agyonkoptatták, sőt kompromittálták; a „keresztény” szó politikai pártfogalommá vált, sokak szemébe „kurzussá” degradálódott; holott a kereszténység eszméje több mint ezer éven át határozta meg a magyarság szellemiségét és küldetéstudatát;« (3) Mint láthatjuk, ez a tendencia 1990-óta nem csökken, sőt erősödik.
A megoldás végtelenül egyszerűnek látszik, nyelvünk, irodalmunk, történelmük, egyszóval magyar kultúránk helyzetének megerősítése, méltó rangjának visszaállítása. Hisz »Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked… Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, amelyből származott…« (4) Ezért a következő havi Bolyongásokban ismét Németh Lászlóval és Prohászka Ottokárral keressük erre az embert próbáló feladatra a választ.




1. Történelmi materializmus a Balkánon, Magyar Figyelő, 1913.
2. Halotti beszéd,1950.
3. Nemeskürty István: A bibliai örökség, Szabad tér Kiadó 1991.
4. Füst Milán: A magyarokhoz




Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf