Levél az olvasóhoz - 2011. 3. hó

Óh Istenünk, könyörülj mirajtunk,
Sok bűnökkel jaj, mert rakva vagyunk.
Fordítsd hozzád Atyánk szent orcádat,
Ne tekintsd sok gonoszságunkat.


/magyar népének/



Az ország elveszett, de az ország újra élni akar… Annak a nyavalyának, melyben az ország manapság tengődik, végső fokon a kereszténységnek a társadalmat irányító tényezők sorából való lesiklás az oka, olvastam minap Bangha Béla kilencven éve írt művének borítóján. Hogy miért történt ez meg, azt megdönthetetlenül vezeti le a jezsuita sajtóapostol a történelemből. Amikor pedig a könyvben elmondottakból tanulságokat és okulásokat von le, arra a megállapodásra jut, hogy hármat kell akarnunk: kultúrát, erkölcsöt és szociális egyensúlyt. De ezt aztán igazán akarni kell s dolgozni kell érte, és ez az akarat adja az egykori » Magyar Kultúra « folyóirat alapító főszerkesztőjének kezébe az okok-okát boncoló tollat.(1) Napjainkba átültetve is mértéket adó megállapítások. A könyv ajánlója ébresztette fel bennem ismét a lelkiismeret szavát, mennyit-mekkorát hibáztunk mi 1990-óta, akik akkor többet tehettünk volna a változásokért. Nem tanultunk a trianoni diktátumból, nem tanultunk a 133 napig tartó bolsevista rémuralommal, az ezt követő második világégéssel fűszerezett, majd a világháborút követő szocializmussal négy évtizeden át terhelt múltból, amikor tehetetlenséget színlelve hagytuk, hogy a Világhatalom /demokratikus ellenzéknek álcázott/ szállásmesterei kiénekeljék szájunkból unokáink sajtját. Tagadhatatlan tény, hogy a rendszerváltás korának értelmisége jószerivel megbukott empátiából és hazaszeretetből, nem figyeltünk önvédelmi ösztöneinkre és az Isteni sugalltra sem, amikor Pató Pálként ilyen-olyan kompromisszumokkal, tudatos félrehallásokkal és valljuk be, lusta natívsággal nem törődtünk azzal, hogy a régi elvtársak-új urak ismét kisajátítsák az országot.
Csak a legérzéktelenebb emberekben nincs meg az igény a megbánás és a megbocsátás Isteni kegyelmére. »A bánat a természetes észnek következménye. Elmozdítani, amennyiben rajtunk áll, az Isten haragjának okát, visszavonni a sérelmet, amennyire lehet, ezt követeli a dolog természete; mivel pedig azt, ami történt, meg nem történtté sehogy sem tehetjük; mivel az a röpke akarás, mellyel Isten ellen lázadtunk, most már nem létezik, s következőleg gyakorlatilag megközelíthetetlen, a morális visszavonást kell eszközölnünk, kell a tettet elítélnünk, megutálnunk, ellenkező cselekvés által jóvátennünk, más szóval: bánat kell.
Bánat nélkül nincs bűnbocsánat. Vajon az Isten megbocsáthat-e bánat nélkül, ezt az emberiség sohasem kereste… « (2)
Kérjük tehát az Atya bocsánatát, bízzunk patrónának a Napbaöltözött Asszony segítségében, aki a nagy bajban mindig mellettünk áll. Mondjuk el ezt fiainknak, unokáinknak, hogy tanuljanak apáik bűnéből, legyenek éberek, hogy ne fogyjon ki a lámpásból az olaj(3), legyenek ők Jézus tanítványai. Nincs még veszve Magyarország. Márciusban a Kárpát-hazában 1848-as forradalmunk óta mindig új szelek fújnak. Az elbukott 1956-os szabadságharcunk után az itthon maradtak kapukra, házfalakra írták fel krétával a bűvös három betűt: MUK. Márciusban újra kezdjük!  Mert márciusban a Petőfi szobránál magyar feltámadás zúg a tavaszi szélben...


1.Páter Bangha Béla SJ: Magyarország újjáépítése és a kereszténység. Budapest 1920. Lásd még: Szász Péter Domonkos: Omnia ad maiorem gloriam Dei, Szózat 2010.november.
2. Prohászka Ottokár: A bánat teológiája, Szent István Társulat, Budapest, 1924.
3. Máté 25, 1- 13



Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf