Levél az olvasóhoz - 2010. 6. hó

...nyomasztó nagy éj lesz;
A levert lélek egy sötét vágyat érez:
Nem élni! Nem élni!
De egy-egy csillag gyúl a felhőkben távol,
Fellobbanó fénye lelkünkig világol;
Remélni! Remélni!
 
Tompa Mihály


Trianonról tán az 1960-as évek végén hallottam először általános iskolai tanulmányaimmal kapcsolatban apai nagyanyámtól. Harcos magyar revizionista volt bécsi születésű osztrák létére, és bár sohasem járt egyetemre, éles eszének bizonyítékaként már akkor megjósolta az utódállamok közül Csehszlovákia és Jugoszlávia széthullását. Miután hosszasan ecsetelte a döntés igazságtalan voltát, hamiskásan rám mosolyogva hozzáfűzte: „de erről Béluskám az oskolában nem beszélünk ugye!”
A szovjet megszállás alatt, a kommunista-szocialista rendszerben erősen kerülendő témának számított a békediktátum. Az ország szétdarabolása a történelemoktatás miatt a tűrt, az esetleges revízió és történelmi igazságtalanság ténye pedig a tiltott kategóriába tartozott. Már csak azért is, mert a baráti szocialista országok közül a Szovjetunió is részesült a Párizsi békével megerősített területrablásból. Miután a mi családunkat közvetlenül nem érintették az elcsatolások /hiszen a Felvidékről származó apai felmenőim még az 1900-as évek elején Budapestre költöztek/, ezért sok más honfitársamhoz hasonlóan sokáig nem nagyon értettem, miért bánkódtak rejtve idősebb rokonaim a trianoni katasztrófán. Csak két évtizeddel később nyílt fel a szemem, amikor a rendszerváltás utáni revíziós lehetőségeink elmulasztását tárgyalták dühödten a még élő öregek. Akkor értettem lassan meg, hogy azonfelül, hogy elraboltak tőlünk 232 708 négyzetkilométert, bányáival, erdeivel, vasútjaival, szántóföldjeivel és iskoláival, valamint történelmi kegyhelyeinkkel együtt, hogy odavetettek 1 704 851 magyart a tót, szerb és oláh utódállamok karmaiba, még egy szörnyű kárt okoztak nekünk a hálás európai(1.) győzők: a szellemi Trianont. Hiszem azt, hogy ez volt az a mélyütés, ami napjainkig gyávaságig bénítja a magyarságot, gátolja az egészséges önfenntartási ösztönöket, amiért nem követeljük vissza, ami a mienk. A Horthy-rendszer Magyarországának voltak hibái és tévedései, de vezetésével a nemzet egységes akarattal bírt az ország feltámadásában és a területi revízió kérdésében, bízott a visszacsatolásokban. Hogy mi volt a békediktátumok valódi célja, hogy mi volt a valódi oka ennek a politikai összeomlásnak (2.), hogy miért hiúsult meg később akár a részleges hazatérés, azt hozzáértő, korrekt történészeknek kellene az ország lakosainak végre elmagyarázni. Akárcsak azt, hogy kik azok a magyar politikusok és milyen megfontolások alapján nem szorgalmazták kellő eréllyel az 1990-es években a széthullott utódállamoktól a területek visszaadását. Hisz nyilvánvaló volt, hogy ezt ellenfeleink önként sohasem fogják megtenni, ezért ehhez akár véráldozatot is hozni kellett volna a társadalomnak.
Rákosi Viktor regényében (3.) írta: „Szemben velük, a másik hegycsúcsról valami oláh pásztor botjára támaszkodva nézett le a völgybe. Zalathnay rámutatott. – Nézz oda, fiam. Az ott az oláh nép története. Századokon át így néztek le biztos magasból a völgybe, hol azalatt a mi őseinket az ellenség öldöste. S mikor a mi udvarházainkból kipusztultak a lakók, akkor ők leszálltak a hegyekről, beültek a gazdátlan birtokokba, s azt mondták, hogy övék az ország.”(4.)
Az ide betelepült idegen népek mindig bántatlanságot élveztek, őseinknek az eredendően bennük lévő lelki tolerancia és a Szent István-i intelmek hatására, valamint azért, mert a vendégbarátságot a magyaroknál mindig komolyan vették (5.). Ezért nem volt meg a magyar nemzetnek az a célzatos kegyetlensége, amivel Törökország bírt az örmény népirtást illetően, vagy amikor Kemál Atatürk hideg európai racionalizmusa egyesült egy régi török kényúr parancsoló akaratával, amely győzelmet hozott az antant csapatokkal szemben, megóvva országa területi egységét. Vannak, akik úgy gondolják, hogy nemcsak nem időszerű trianonozni, de egyenesen káros a nemzeti érdekekre Trianon emlegetése. Ezzel szemben Lea Brilmayer, a Yale egyetem jogi karának nemzetközi jog professzora, a területi igények fenntartását és hangoztatását tanácsolja, mint az emberi jogok megszerzésének egy hatásos eszközét (6.). Az elmúlt kilencven év tapasztalatai azt bizonyították, hogy a győztes jogán az utódállamok /a nagyhatalmak hallgatólagos támogatásával/ a megszerzett területek magyarságának megsemmisítésére vagy teljes beolvasztására törekednek, a szerződésekben leírtakat eszük ágában sincs betartani.(7.) Ezért nem lehet a nyelvi vagy területi autonómia sem cél, sem eszköz. A rendszerváltás utáni kormányok elárulták a Kárpát-haza magyarságát, amikor a parlamenti képviselők többségének támogatásával nem tették meg a kellő világi lépéseket a vérző Magyarország sebeinek begyógyítására. Egyedül csak országunk Nagyasszonyának, a Szűzanyának és Jézus Krisztusnak a támogatásában bízhatunk. Pátrónánk, Babba Mária egyes kisstílű politikai kalandorok állításával szemben, mindig megoltalmazta Magyarországot. A XX. század magyar genocídiuma kezdetén, 1920. június 4-én Jézus Szentséges Szíve ünnepe volt.  „A magyarság 1920-ban a trianoni döntés értelmében öt sebet kapott. Jézus Szent Szíve éves ünnepén hazánkat »keresztre feszítették«. A magyarság ezzel megérkezett engesztelő küldetésének csúcspontjára.  Így érvel a könyvajánlóban található „A magyarság öt-seb titka” című kötetben P. Láng Siegfried M. ORC atya. Így vált a vérző nemzet a „Népek Krisztusává.”
A szerző még ezt is írja: „Magyarországnak, mely történelmét, államát és egyházát tekintve Mária Országa volt és ma is az, lehet és kell még inkább azzá válnia. Ez bekövetkezik, ha a végső idők keresztjét, szenvedéseit – melyek nagyobbak, mint Magyarország és a világ minden eddigi keresztje, – Máriával felmagasztalja.”
 Azért, hogy ez bekövetkezzen, sokat kell imádkozni (8.) és hinni – elsősorban az ifjú, még romlatlan nemzedéknek. Azzal a tántoríthatatlan, erős hittel élni, ahogy a Rákosi korszak volt kényszermunkás-rabja, v. Halász Árpád nyugdíjas pedagógus /idős kora ellenére délcegen kihúzva magát/, minden alkalommal elmondja nekem: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában!”
Ámen.


(1.) Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.”  G. Herrig: Sketches on the Danube in Hungary and Transylvania, 1838.


(2.)  Lloyd George Anglia korábbi miniszterelnökének beismerő szavai 1928-ban: “Az egész dokumentáció, amelyet a béketárgyalások idején bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, halom  hazugság és   hamisítás volt-  és ők azon hamis alapokon határoztak.” /Henri Pozzi: La guerre revient – A háború visszatér. Párizs, 1933.


(3.) Elnémult harangok; a székely egyetemi és főiskolai hallgatók kiadása, 1903.


(4.)  „Erdély, e sajátosan magyar terület, mindenkor a magyar szabadság védőbástyája, a magyarság Piemontja volt és arra a románok jogot nem formálhatnak. A dáciai római uralom bukása és 1224 között,  amikor románokról először történik említés Erdélyben, tíz évszázados űr mutatkozik, amelyet a pánromán propaganda nem képes betölteni, minthogy semmi kézzelfogható bizonyítéka nincsen arra,  hogy ez idő alatt Erdélyben románok laktak volna. A római légionáriusoktól való leszármazás tana merő koholmány. Az erdélyi oláhok nem Traján utódai, hanem Balkánról jöttek át Erdélybe. E történelmi tényt a pánrománok semmi érvvel nem képesek megdönteni. - Guy de Roquencourt-


(5.)  „A vendégszeretet a magyaroknál több mint csupán a nemzeti szokás, a vendégszeretet náluk hit, sőt vallás.”  Simpson: Letters from the Danube, 1847.


(6.) Lásd: Yale Journal of International Law, 1991. vol.. 16. 177-202, „Elszakadás és önrendelkezés: egy területi értelmezés.”/ Dr. Balogh Sándor írása, Trianon kalendárium, 1999. 66-67. old.                         


 (7.) „A wilsoni Népszövetség fényes ígéretei, az igazságos béke, az önrendelkezési jog és a népszavazás, amelyekbe a magyar nép vetette bizalmát, szappanbuborék módjára pukkant szét.  Nem pusztán  legyőzöttnek, megtörtnek és kifosztottnak éreztük magunkat hanem - ami sokkal csúnyább, s sebet ejtett az általános érzéseken - átvertnek és becsapottnak is.” Jászi Oszkár, a Károlyi  kormány  nemzetügyi minisztere.


  (8.) „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”  Szent Pio atya, született Francesco Forgione (1887-1968) olasz kapucinus szerzetes jövendölése.


Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo