Levél az olvasóhoz - 2010. 3. hó

„Háborúval álmodám az éjjel
Háborúba hítták a magyart;
Fölhívó jeléül, mint hajdanában,
Országszerte járt a véres kard.”




Petőfi Sándor
 
Az 1848. március 15-én kitört forradalmunk a magyar nép történelmének legdicsőségesebb napjai közé tartozik. Alapjaiban változtatta meg Európa történelmének további menetét, így méltó megünneplése minden magyar hazafi kötelessége. A nemzet hősies küzdelmének azonban mind a századik, mind a százötvenedik jubileuma keserédesre sikeredett a körülmények miatt. Hisz 1948. március 15-én már szovjet megszállás alatt, a kommunista diktatúra előestéjén ünnepelték a márciusi forradalmat, majd ötven évvel később, 1998. március 15-én a posztkommunista utódpárt kormánya a közelgő választások miatt hanyagolta el a méltóságteljes megemlékezést.
1848-ban a március 15-ei forradalom hatására olyan gyors, drámai, hosszú távú láncolata indult be az eseményeknek, hogy valószínűleg a márciusi ifjak, Kossuth és Petőfi is jobban megfontolták volna gróf Széchenyi István korábbi figyelmeztetését: „ A forradalom ránk nézve legveszélyesebb halálos betegség; nemzeti élet pedig a legfőbb cél, nem a krízis.”
Az események nyomán a császár és az őt irányító udvari klikk – a kamarilla – a magyar nemzetnek tett engedménnyel egyidejűleg a Habsburg elnyomó politika hagyományos fogásához nyúlt: a Magyarország területén élő nemzetiségeket a szerveződő államhatalom ellen uszította. A kamarilla a magyarellenes mozgalom gócát Zágrábban szervezte meg, mivel a horvát nemesség soraiban az illírizmus, mint függetlenségi mozgalom bizonyos fokig már amúgy is megvetette a lábát.*A mozgalom vezetői március 25-ére horvát nemzetgyűlést hívtak össze Zágrábba, ahol határozatot hoztak Dalmácia, Szlavónia és a határőrvidék Horvátországgal való egyesítésére. Az így keletkező állam – mintegy a mozgalom céljául kitűzött ún. Illíria előfutára – a Magyarországtól való elszakadást célozta. A horvát nemzetgyűlés határozatát küldöttség vitte Bécsbe a császárhoz, aki a magyar kormány megerősítése előtt egy nappal, április 6-án, horvát bánná nevezte ki báró Jellasics József határőrezredest, a horvát függetlenségiek jelöltjét, a kamarilla kegyeltjét, a magyarok ádáz ellenségét. Ezzel a császár kiásta a csatabárdot a fiatal magyar állam és Horvátország között. A helyzet, amely az udvar cselszövése következtében előállott, hamarosan súlyos nehézségek elé állította a magyar kormányt. A horvát megmozdulás hullámai átcsaptak az ország egyéb nemzetiségi vidékére is: a szlovák egyházi vezetők május 10-én Liptószentmiklósra, az ortodox szerb főpapok május 13-án Karlócára és Saguna oláh püspök május 15-én Balázsfalvára hívtak össze nemzetgyűlést. Az udvar ügynökei eredményesen dolgoztak: a peremvidékeken az elégedetlenség egyre inkább népfelkeléssé vált, sorozatos rendbontásokra, véres eseményekre került sor. Áprilisban a délvidéki rácok (Bácsszenttamás, Bácsföldvár, Fehértemplom) majd ősszel az erdélyi mócok (Zalatna, Abrudbánya, Nagyenyed) által elkövetett vérengzések során tíz-tizenötezer magyart, köztük csecsemőket mészároltak le a lefizetett ortodox pópáktól feltüzeltek. Ezek az események késztették a forradalmi magyar kormányt arra, hogy egy egységes, jól megszervezett véderőt állítsanak fel, amely biztosítani tudja a forradalom nagyszerű vívmányait. Ekkor kezdték megszervezni a Magyar Honvédséget, amelynek első csatája Karlóca, 1848. június 12, bár emléknapját a pákozdi csatához kötik. Maga a honvéd (=hont védő személy) szó pedig a magyar nyelv sokszínűségének és gazdagságának egyik legszebb, sőt, talán a világon, egyedüli példája. A magyar-német szótárban a honvéd német megfelelője nincs benne. A szót a magyar-orosz szótár sem tartalmazza. Az angol szótár hungarian soldier-t ír, azaz magyar katonát, aki persze nem biztos, hogy a honját védi (lásd: Afganisztán vagy Irak). Az olasz pedig azt mondja: soldato di fanteria ungherese. Ez magyar gyalogos katonát jelent, tehát ez is melléfogás. A magyar történeti és etimológiai szótárban azonban olvasom, hogy a honvéd szó 1821-ben született, létrehozója Kisfaludy Károly, és azt is olvasom, hogy számos nyelvben használatos, így, magyarul ejtve. (Akárcsak a huszár- tehetjük hozzá).
A honvédek mind Délvidéken, mind Erdélyben megtorolták a magyarellenes cselekményeket; a kamarilla azonban, sajnos, elérte célját, mert sikerült elmélyíteni a Kárpát-medence népei közt a gyűlöletet.
A szabadságharc leverése után tizennyolc évvel a megrendült Habsburg birodalom megkötötte a Deák Ferenc és hívei által szorgalmazott kiegyezést, amely nagyban hozzájárult a nemzet időleges gazdasági és hatalmi felemelkedéséhez. A kiegyezés azonban magában hordozta az I. világháború utáni bukásunk, a kommün, illetve a trianoni országvesztés magvát − de ez már történelmünk egy másik fejezete.




*Illírek alatt a délszláv, elsősorban a horvát népet értik. Eredetileg a mostani Szlovéniától- Észak Albániáig az adriai tengerparton fekvő ókori tartomány neve, bár egyes ókori szerzőnél a szűkebb értelemben vett Illyria csak azautariaták és ardiaeusok országát jelentette, amely az ie. 4. században alakult ki a mai dél-Dalmáciában (Horvátország).  Az” illírizmus” mozgalmat, akár csak a délvidéki ortodox keresztény rácok és a katolikus sokácok, bunyevácok „Nagy-Szerbia” eszméjét a Habsburg ház tanácsadóinak sugallatára hozták létre.




Cságoly Péterfia Béla 
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf