Levél az olvasóhoz 2023. márciusi lapszám

Homo homini lupus est...

Kedves Olvasó!

Tudva, hogy ebben a hónapban megint enyém a bizalom, hogy szóljak hozzád, támpontnak gyorsan belenéztem a Föld bolygó aktualitásaiba, majd ugyanilyen gyorsan hátráltam is ki onnan, s döntöttem el, maradok továbbra is azon a szeleten, amelyet évekkel ezelőtt élhetőnek nyilvánítottam, ahol az érdekek súrlódása szinte alig hallik az egymásra rakott gondolatok megnyugtató mormolása mellett.
Homo homini lupus est… Plautus, az ókori római komédiaszerző sorának közismertebb rövidítését választottam végül körüljárandó gondolatnak az e havi levélhez, hogy együtt formázzuk újra, szelídítsük meg, keressünk neki helyet 2023 márciusában Magyarországon, ebben a kisvárosban, annak utolsó utcájában, ennél az asztalnál, ahol e levél épp születik, vagy nálad, ahol olvasásra kerül.
Ember embernek farkasa, így ismerjük a közmondássá nemesedett vagy még inkább merevedett sort, s ezen formájában közismertsége folytán aligha szorul komolyabb magyarázatra, az ember legnagyobb ellensége az ember. De a mondat Plautus Asinariájában valójában így szól: "Lupus est homo homini, non homo, quom qualis sit non novit.", ami az e helyütt szükségtelen nyelvészkedés mellőzésével hozzávetőlegesen a következőt jelenti, az ember farkas az ember számára, nem ember, ha nem tudja milyen jellemű, s ezzel máris megérkeztünk arra az emberibb világszeletre, amelyben olvasó és olvasott, egyaránt otthon vagyunk.

Az ember farkas az ember számára, ha nem ismeri. Farkas. Félelmetes… Hátrálunk, botot rázunk felé, kővel dobjuk, ne tovább! S míg saját indivídumunk védelmében halmozunk kőre követ, körülöttünk egyre gyűlnek a farkasok. Plautus az ismeretlentől való félelmet írja, a bizalmatlanságot, a félelem okozta vakságot, ami miatt nem látjuk, hogy a másiknál is ott a kő, a bot. Így állunk egymással szemben 2023-ban is, amikor a könyves boltokban alig férnek egymástól az önismereti könyvek, s szinte minden médiumból kontollálatlanul zúdulnak ránk a gyors önfejlesztés takaros pontokba szedett féligazságai. Rettegve fejtegetjük önmagunkat önmagunkon belül, s ha biztonságosnak tűnik is a belső végtelen, véges földi életünk nagy igazsága ez a József Attila tollából előbukó néhány szó:  "Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat."

Ma reggel érdekes levelet kaptam valakitől, tétován toporgó gondolataival lényegében farkast kiáltott, aki korábban félelmetes farkas volt. Elképedve nézek most magamba… Én?! Én a köveimből közben tűzrakót építettem, bele máglyát a botokból, hogy elégessük az ismeretlenség félelmeit és mellette melegedjünk ezen a még hűvöskés tavaszon. S miért is érdekes ez a kis magánéleti kitekintés, kedves Olvasóm? Mert ilyenek vagyunk. Észrevétlen épült és épül közénk az értetlenség Bábel tornya, hogy a huszonegyedik századra összezavarja úgy a nyelveink, hogy még szemtől szemben állva se értsük egymást: „amikor ajkaink között szétszakadt a vágy alaprajza…” – írja Pethes Mari ebben a lapszámban, pont így, ugye?

És most nézd, hova hívlak, kedves Olvasó:

„A ma uniformisba öltöztet. Nyakam köré, de-
rekamra simul, néhol túl szűk... elkések.
A holnap pedig titokzatos mosolyával gubbaszt a párnámon. Mez-
telen. Ott felejtem, éjszaka majd újra felöltöztetem. Lehet, hogy
ünneplőbe..”- Konyári Mónika

„Zsong-bong a tükörfényű magamutogatás.
Az árnyékomban öltözöl fel,” - M. Karácsonyi Bea

És a mai kedvencem:

„Talán a holnap
kinövi magát-
szárnyat ereszt
az esti szürkület,

s amikor végre
az eső is elállt,
ránk mosolyog
az átázott eresz.” - Fülöp Kálmán

Hiszen itt, a Szózat oldalain csupa tábortüzek vannak! Kövekkel szépen körberakva, hogy megmaradjon a meleg, s a parázs közt vacsora készül. Csak gyere közelebb. Nem vagyunk mi farkasok. S te sem vagy az. Ismerkedünk. A verseinkben, írásainkban te vagy és mi vagyunk. A világnak abban az élhető szeletében, ahol az érdekek súrlódása alig hallik az egymásra rakott gondolatok megnyugtató mormogása mellett, ahol a botok, gallyak szépen égnek és nyugodtan leteheted a köveid. Melegszünk. Ebben a korai, hűvöskés tavaszban.

Nagy Horváth Ilona