Levél az olvasóhoz - 2020. 11. hó
Képmutatók!
... a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel?
Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság?
/Lk 12,56-57/
Az egész emberiséget fenyegető pandémia miatt óhatatlanul felvetődik minden vallásos keresztény emberben, hogy a világjárvány nem Isteni figyelmezetés-e, nem jeladás-e az Antikrisztus hatalmának megerősödéséről. Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra;” [1 Jn 2,18]. Ezt a dermesztően rossz érzést, ezt a félelmet még csak fokozza Ferencnek, Róma most regnáló püspökének sorozatos felháborító, a Szentírás tanításával szembemenő cselekedetei, nyilatkozatai.
Legutóbb a róla szóló Francesco című dokumentumfilm után állítólag azt nyilatkozta: „A homoszexuálisoknak joguk van ahhoz, hogy családban legyenek, ők Isten gyermekei, joguk van egy családra”. Ha ez igaz és így hangzott el, botrányos! Júdás apostol intelmeiben ezt írja: „Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek. Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják; Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az [isteni] fölséget, káromolják [az égi] hatalmasságokat, jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt az ördöggel, csak ennyit mondott: »Büntessen meg az Úr!«” „Nem kell ahhoz teológusnak vagy moralistának lenni, hogy tudjuk, az ilyen kijelentések teljes mértékben heterodox jellegűek, és a híveket nagyban megbotránkoztatják. De vigyázzunk: ezek a szavak egyszerűen csak az ikszedik provokációt jelentik, melyek által a hierarchia »ultraprogresszív« része megpróbál ügyesen szakadást előidézni, ahogyan azt már korábban tette az Amoris Laetitia szinódus utáni apostoli buzdítással, a halálbüntetésről szóló tanítás megváltoztatásával, a pán-amazóniai szinódussal és az utálatos Pachamamával, valamint az Abu Dhabi-i nyilatkozattal, amelyet most már a Fratelli Tutti enciklika is megerősített és súlyosbított. Úgy tűnik, hogy Bergoglio arcátlanul próbálja »emelni a tétet«, egyre erőteljesebb eretnek kijelentéseket téve úgy, hogy az Egyház egészséges részét – amelyhez püspökök, papok és hívek tartoznak – arra kényszeríti, hogy eretnekséggel vádolja őt, hogy ezáltal az Egyháznak ezt az egészséges részét szakadárnak és a »pápa ellenségének« nyilváníthassa; Katolikusként azok mellett kell kiállnunk, akik az életet, a természetes családot, és a nemzeti szuverenitást védelmezik. Azt hittük, Krisztus helytartója is a mi oldalunkon áll. Fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy ebben a történelmi léptékű konfliktusban az, akinek Péter bárkáját kellene irányítania, az Ellenség mellett döntött, hogy a bárkát elsüllyessze”, nyilatkozta Carlo Maria Viganò érsek. Ugyanekkor a tradicianolista Athanasius Schneider kazahsztáni püspök kijelentette, hogy: „Minden igaz katolikusnak hívőnek, minden igaz katolikus papnak és minden igaz katolikus püspöknek mély fájdalommal és lélekben zokogva kell bánni és ellenezni ezeket a szavakat.”
Az Egyház hívő és mérlegelő tagjai ilyenkor nagy dilemmába esnek. Vajon nem ez a hír is a világsajtót elárasztó Fake News kategória, vajon nem csak a katolicizmus lejáratásának újabb kísérlete. Nem kötelességünk-e megvédeni a pápát, ahogy szent énekünk mondja. „…tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak földi helytartóját…”. Ugyanakkor az Egyház évtizedek óta tartó értelmetlen önfeladása, a világ felé kommunikált „megfelelési” kényszer, a pápa helytelen, már püspökök és papok által is folyamatos bírált megnyilatkozásai nem jogosítnak-e fel minket arra, hogy a Szentírást lapozgatva elgondolkodjunk… Elgondolkodjunk, már csak azért is, mert János különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, mely már régen munkálkodik a világban [lásd: 2,18 és 4,2]. Az „Antikrisztus” még várat magára, de az „Antikrisztusok” már a világban vannak. Ha elfogadjuk azt a vélekedést, hogy a koronavírus hasonlóan súlyos figyelmezetés, mint a bibliai Szodoma és Gomora elpusztulása, kétséges az is, hogy az Antikrisztus nem egy személy, hanem ez a kifejezés valamely hatalmat vagy intézményt jelöl. Eszerint az Antikrisztus „a gonosz szimbóluma vagy egy antikeresztény szövetkezés, esetleg egy személy vezérlete alatt.” Az Üdvözítő állítólag ezeket mondta 1971. május 7-én Albert Drexel professzornak: „Még egyszer megismétlem neked: az Antikrisztus ideje elérkezett. Az Antikrisztus nem a Sátán, – nem is valamely személy. Az Antikrisztus a világ egyháza, az Istentől és az én evangéliumomtól elszakadt társadalom. Az Istentől elszakadt világ az Antikrisztus.” Ha világban dúló folyamatokat nézzük, amelyben az emberiség egy része szembefordult az alapvető értékeitől, amikor azt látjuk, hogy a kereszténység immár üldözötté válik lassan az egész földkerekségen, kétségtelen, hogy ez a kinyilatkoztatás igaz. Az antikrisztusi szellem lényegében eretnek, ahogy ezt Szent János leveleiben kifejezetten hangsúlyozza. Az Antikrisztus különösen Jézus Krisztus istenfiúságát tagadja, pusztító agitációja elsősorban mégsem a vallás területén működik. Ugyanis szokatlan politikai hatalmi helyzetbe jut: „Hatalma [a vadállaté] kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói mind leborulnak majd előtte.” [Jel 13,7] Nem véletlenül régi álma a szabadkőműveseknek egy világállam létrejötte [a kommunizmus elbukott kísértete]; és hogy e céljukhoz minden nap közelebb kerülnek, elég nyilvánvalóan játszódik le szemünk előtt. A szuverén államok megszűnése, egy világkormány létrehozásának elengedhetetlen előfeltétele. Tény, hogy az európai nemzetek fokról fokra adják fel szuverenitásukat és önálló államiságukat multinacionális corporációknak. A szuverén államok megszűnésében hatásos szerepet játszik a gazdaság globalizálása. Első látásra nem könnyű belátni, mit lehet komolyan egy általános világbéke ellen felhozni, a háborúk és konfliktusok megszűnte, a hadipartól eltekintve, mindenki vágya kell, hogy legyen. Az Úr búcsúbeszédében azonban ezt mondja. „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” [Jn 14, 27] A Messiás az Istennel és Istenben való békét adja nekünk. Ezzel szemben a világ – legalább is látszólag – egy Isten nélküli pszeudo-békére vágyik, egységre az igazság kárára [egy vallás], békére a szabadság rovására [a „boldog új világ”, a totalitárius világállam]. Mi lenne akkor kézenfekvőbb, mint a nemzeti szuverenitások fokozatos megszüntetése – a világbéke érdekében?! A világbéke ily módon könnyen felhasználható csábító eszköz és kifogás a világállam létrehozására.
Magyarország ma az Antikrisztus elleni küzdelem egyik vezéralakja. Nem véletlen, hogy a hazai liberális ellenzék és az Európai Unió legfőbb bürokratái minden nemtelen eszközt bevetnek, hogy „beálljunk a sorba”, megtagadva Szűz Anyánk védelmét, megtagadva hagyományainkat, a több mint ezer éves történelmüket, végleg feladva a Kárpát-hazát. Hogy mit tehetünk ez ellen? Tegyük magunkévá Szent Ágoston idevonatkozó intelmét: „Nem az a kérdés, hogy mikor lép fel az Antikrisztus, hanem az, hogyan fogok én viselkedni, ha ez bekövetkezik!”
Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő
