Levél az olvasóhoz - 2013. 9. hó


Még nincs elveszve minden!



   A minap az utcán, akaratlanul is, hallottam egy kedves kis párbeszédet egy, körülbelül 5 éves kisfiú és édesanyja között. Amíg távolabb voltak, csak foszlányokat hallottam, az anyuka épp dicsérte a kisfiát, aki visszakérdezett, hogy miért, mit tett? Valami olyasmit válaszolt az anyuka, hogy jó kisfiú volt és valami konkrétumot hozott fel. Ezt a kisgyerek válasz nélkül hagyta és egy pár pillanatig nem beszélt. Valószínű, átfuttatta a kis agyán a történetet, felidézte, hogy mi volt az a jó, amit tett, és hagyta az érzéseit áradni a kis lelkében, hogy jól megjegyezze az elkövetkezendőkben.
       Ezek után hallom, azt mondja a kis fiú, hogy valamit kell  hogy adjon a  barátjának, mert megígérte.... Na, és akkor itt volt az a pillanat, mikor az én lelkemen is átfutott egy érzés. Ez az 5 éves kisfiú fontosnak tartja, hogy betartsa az ígéretét. Ez igen! És kétszer is elismételte, ha netalántán az édesanyja nem hallotta volna, hiszen neki ez fontos volt, és az is, hogy visszajelzést kapjon, hogy "jó kisfiú".
Hogy mit válaszolt az édesanyja, már nem hallottam, de nem is fontos. Ami fontos volt, azt hallhattam és boldog voltam, hogy hallok ilyet 2013-ban, egy posvány kisvárosban, ahol a magyarságtudatodért kiközösítés jár, ahol az adott szó semmit nem jelent, ahol a budiig sem mehetsz el a felnőttek ígéretein, ahol a segítségnyújtás politikai alapon folyik, ahol a kétszínűség, álnokság és helyezkedés megöl minden megmaradt emberi méltóságot, ahol a legjobb, ha nem veszed komolyan, ha azt mondják, majd hívlak.
   Ez a történet számomra új erőt adott, hogy higgyek önmagamban, hogy higgyek abban, hogy amit teszek, jól teszem, még ha áldozatok árán is, hogy felnőttként, nem tudtak megtörni, nem tudták elvenni a hitemet, a gyermeki őszinteségemet, hogy nem adtam fel azt, amit el kell végeznem, ami ki van róva, ami az én utam, az én sorsom, de közös út és közös sors sok hozzám hasonlóéval.
És ez a nap nem csak ennyiből állt, estére is tartogatott egy meglepetést. Egy kedves ismerősöm, földim, aki itt él, a szárnyaszegett, megcsonkított-madárformájú Hazában, négy éves kis unokájának a repertoárja lefekvéskor, amit a nagymamától kér, így néz ki, idézet a levélből: "unokám lefekvés utáni programja : Székely Himnusz, Magyar Himnusz, Szózat, és legújabb a Rákóczi induló, ezeket énekelem neki. 4 éves, ezeket ő kéri. 2 évesen kérdeztem, mit tudunk Erdélyről ? "azt, hogy szeretjük!"
    Szeretném hinni, hogy több ilyen 4-5 éves kisgyerek van még errefelé, mert 20 év múlva olyan igaz, becsületes ifjakkal lesz tele Magyarország, Erdély és minden, magyarok lakta, elrabolt terület, akiknél a becsület és az adott szó az erkölcsi és etikai kódexük fontos része lesz.
Ha így lesz, akkor megnyugodhatunk, reménykedhetünk és örülhetünk mi, felnőttek, akik elfelejtettük, mi a tisztesség, a becsület, az egymás segítése, az egymásra figyelés, az adott szó, mert még nincs elveszve minden!
Ezen az estén nyugodtan aludtam.


Meister Éva
 színművésznő jegyzete

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf