Levél az olvasóhoz - 2013. 8. hó

»Bellum omnium contra omnes«
     / Hobbles angol filozófus /


Július közepén látott napvilágot az a hír, hogy az Európai Bizottság »Európa új narratívájának,« gyaníthatóan az Uniót alkotó nemzetekre a testület által később ráerőszakolt mű azonosságtudat, az immár formába öntött európai álegység megalkotásáról készítetett vitaanyagot.
A konferencia vélhető irányvonalát semmi sem jellemezheti jobban, hogy Manuel Barrosó főkomisszár magyar részről Konrád Györgyöt, az európai multikulturális társadalom kiemelt szószólóját, a szélsőségesen liberális, amúgy tehetségtelen írót kérte fel véleményformálónak. De igencsak negatív felhangja van annak a ténynek is, hogy a modern narratíva koncepciók KGST szellemű, birodalmi szemléletű politikát és hasonló ideológiát lepleznek. Hogy ennek az új szörnyűségnek a kidolgozására miért van szükség, az több mint világos. Az európai politikai elit – politikai hovatartozásától függetlenül –  egy dologban mindig megegyezett, hogy minden elutasító józan érv dacára, egy egyre működésképtelenebb közös Európát gründoljanak össze. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, hogy a tusnádfürdői találkozón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kijelentette, az Európai Unió ellenesség -szélsőséges!  Ide kapcsolódó az hír is, a varsói Rczezpospolita újságírója szerint Európa kelet-nyugati megosztottságát most egy Észak-déli fogja felváltani. E sorok írójának véleménye szerint az amúgy szellemben, gazdasági elképzelésekben sohasem volt egységes Európa, feltételezhetőleg válaszul a Dél további gazdasági krízisére, erőteljes hanyatlása miatt, tovább fog szakadni, de immár négy érdekszférára. Mi európai polgárok, a politikai elit és a Világhatalom vezetői által játszott nagyhatalmi-gazdasági-világuralmi Monopoly szenvedő alanyai, lecserélhető sakkfigurái vagyunk. Sorsunk a brüsszeli bürokraták és irányítóik kezében vannak. A gazdaságilag és erkölcsileg összeomlott Európa – ne legyenek illúzióink – minket magyarokat is maga alá fog temetni. Magyarország egyetlen kilábalási lehetősége ebben a széthulló Unióban az általam már oly sokat emlegetett »Harmadik Út,« benne egy független, szövetkezett kisbirtokokra alapozott mezőgazdaság, amely nemcsak a magyar emberek önellátását, hanem exportképes, génmanipulálás mentes élelmiszerek előállítását teszi lehetővé. Ráadásul hazánk immár két tűz közé került, hisz e sorok írásakor jelentették be Kijevben, hogy a nagy, génmanipulációval foglakozó világcégeknek sikerült megvesztegetni az ukrán illetékeseket, Ukrajna a génmódosított növények európai termelésének lesz a központja. Hogy ez milyen hatással bír az élő környezetre, azt az OLVASÓ fantáziájára bíznám…
» A mezőgazdaság válaszút előtt. Az egészről tulajdonképpen nem beszélni, hanem kiabálni kellene, hogy az emberek észleljék és fel is fogják: a mezőgazdaság óriási válságban van. Nem vagyok borúlátó és pesszimista, csak a valós helyzetről beszélek. A mostani állapot nem természeti törvényeken alapulva és végképp nem Istentől eredően ilyen,
ezt emberek tervezték el és okozták, ami azt is jelenti, a kialakult helyzetet ugyancsak emberek fordíthatják jobbra.
A mezőgazdaság meghatározott keretek között játszódik. A mezőgazdaság és a mezőgazdaság-politika válaszút elé került. A 20. század 50-es éveitől a mezőgazdaság-politika a mezőgazdaság terén egyre inkább ipari jellegű termelési formákat tolt előtérbe. Mindenütt nagybani termelési rendszereket alakítottak ki:
– a növénytermesztésben és az állattenyésztésben,
– a nyersanyagok feldolgozása terén
– a kereskedelemben: a világ egy mindent átfogó bevásárlóközponttá, globális szupermarket vált.
– a szállításban: földrészeken és óceánokon át.
A természetre tekintettel lévő mezőgazdaságnak nagy hagyományai vannak, amelyek kialakulása az ember letelepedésétől – tehát a földművelés és az állatok háziasításának kezdeteitől – számítható.
A  mérleg az utóbbi évtizedek mezőgazdasági politikájának csődjéről tanúskodik. A „globális játékosok” azon a véleményen voltak és vannak ma is, hogy az élelmiszerek termelésének ipari módszerei jelentik az egyetlen, hatékony utat az éhínség leküzdésére a világon. Ennek éppen az ellenkezője az igaz!
Útelágazásnál állunk, és döntenünk kell, a jövőben melyik termelési utat részesítjük előnyben: az élőlény és a természet kölcsönhatásait figyelembe vevő (ökologikus) földműveléshez képest nem valódi választási lehetőség az iparszerű mezőgazdaság.
Az iparszerű mezőgazdaság közgazdasági, környezeti és társadalmi szempontokra tekintettel egyáltalán nem lévő – a bűnös agrárpolitika által támogatott – termelési elv Az ember azon szorgoskodik, hogy bolygónkat maradandóan károsítsa, homo sapiensből homo destruensszé /bölcs emberből pusztítóvá/ váljék. A pénz mindenek felettisége és a saját kedvtelések féktelen keresése az embert egyre több és több pénz, hatalom, birtok, megszerzésére sarkallja; mégpedig a lehető legrövidebb időn belül.
Ezen a téren nagyon gyorsan alapvető magatartásbeli változásnak kell bekövetkeznie. Még az értelmiségiek, a tudósok is egyre kevésbé látszanak képesnek ehhez a szemléletváltáshoz hozzájárulni vagy azt magukban véghezvinni. Belegabalyodnak abba a rendszerbe, amit úgy írhatunk le, hogy „akinek kenyerét eszem, annak nótáját énekelem”.
Az ilyen szemléletváltoztatásra vonatkozó felhívással természetesen nem arra gondolunk, hogy el kellene fordulni az ésszerű, a természettel összhangban álló technológiai haladástól, de jót tenne egy újfajta viszonyulás megtalálása. Ez nem jelenti az új kutatási eredmények előli elzárkózást.
A végzetes és önpusztító globalizmus az új isten, a világkereskedelem az új szent hittétel. Bármely hatalmon vagy kormányon lévő politikus csak a WTO politika-globalizmus eszméjének figyelembevételével politizálhat – ez különösen vonatkozik mezőgazdaság-politika területére: senki nem folytathat nemzeti vagy regionális súlypontú agrárpolitikát. A föld szinte minden országában csökkentik a saját előállítású élelmiszerekkel való önellátást, és egyre inkább messzi távolból odaszállított importtermékekkel helyettesítik azokat.
A WTO által tűzön-vízen keresztülerőltetett korlátlan szabad kereskedelem nem jelent mást, mint hogy az Európai Unió támogatásával a mezőgazdaságot egy teljesen felesleges nemzetközi versengésbe kényszerítik. Ezt a gyilkos konkurenciaharcot, amit a legkevésbé sem tisztességes eszközökkel vívnak meg, és amit akár a nagyon találó állatmese szerinti „nyúl és sün” játékának is tekinthetünk, csak vállalatóriások élhetik túl. Ezek idővel kiszorítják a piacról a kis és közepes üzemeket, vagy bekebelezik őket.«
Megjegyezendő, ezeket a sorokat az ezredforduló elején vetett papírra az osztrák Jakob Neyer, Voralberg-i mezőgazdasági mérnök. Ausztriában nem vették komolyan az Uniós belépéssel együtt járó, a gazdaságra váró veszélyeket, láthatjuk a második világégés vége óta nem éltek ilyen bizonytalan, anyagi és morális csapdákkal behálózva osztrák szomszédjaink. Hozzá kell tenni még, hogy az osztrák komprádor tőke, elsősorban a bankok, újra a habsburgi időkben megszokottá vált, kifosztandó, gyarmati szerepet-terepet látnak Magyarországban. Ezért is igen veszélyes a kormánypárt mezőgazdaságba fektető oligarchái- klientúrája számára megalkotott, elfogadott, szándékolt joghézagokkal teli globalista földtörvény.
A Robert Schuman-Konád Adenauer által megálmodott közös Európa egyre távolodik a keresztény eszméktől, egyre távolabb kerül Istentől. Jézus ezt mondta: »Értsétek meg hát a magvetőről  szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz,  és elragadja mindazt, amit a  szívükbe vetettek;(3) Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre  vetik és  elégetik. Ha  bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok.«(4)
Az európai és a magyar választók legtöbbje tehetetlenül széttárt kézzel követi az eseményeket, majd reménykedve, a demokrácia foszlott mítoszába kapaszkodva,– a vágóhídra önként ballagó birkaként – szavazza meg újra és újra az élhető világot tönkretevő cinikus nagypolitika évtizedek óta regnáló szélhámosait. Pedig »a Titok itt van előttünk. A Térben vándorló fény, ha átsiet valahol, azért nem szűnik meg. De aki látja, hogy az ég, mintha maga is imádkozna, ájtatosan leborul; az hisz és remél, és alázattal várja az ítéletet.«(5)



1. Mindenki háborúja mindenki ellen.  *1588-†1679
2. Zeit-Fragen, Zürich 2002. január 21
3. Jn 15,2-7
4. Mt 13,18-19
5. Rejtő Jenő: Csontbrigád





Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf