Levél az olvasóhoz - 2013. 2. hó

Tompán zúgnak a kaszárnyáink
Oh, mennyi vérrel emlékezők,
Oh, szörnyű gyászoló kripták,
Ravatal előttetek, ravatal;

 

/Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek/

 


Tragédiákkal terhelt történelmünkben kiemelt esemény volt a doni katasztrófa.  Az 1943. január- és februárjában történt tragédia túlmutat egy „szokványos” háborús vereségen, a tömeges emberveszteség és a hadifogságba került honfitársaink mellett hazánk önbecsülése, erkölcsi tartása ingott meg, ami táptalajt nyújtott a néhány éven belül bekövetkezett kommunista hatalom térnyerése számára. Ezt a háborút már sohasem lehet igazán objektívan leírni, megértéséhez leginkább a szemtanúk beszámolója segíthet.
Mint kassai légvédelmi tüzér, 1942-ben kerültem ki az orosz frontra, és 1943. január 18-án estem hadifogságba. 12 napi gyaloglás és18 napi vasúti szállítás után értük el a 150-180 kilométerre lévő tambovi gyűjtőlágert! Ez idő alatt a hadifoglyok 40-50%-a meghalt vagy megőrült: nem bírta ki az embertelen körülményeket. A 30 nap alatt csak néhányszor kaptunk enni - szárított kenyeret és sózott halat -, de vizet alig. Lágerünk egy tölgyerdőben volt. Gallyakból készültek a két végén nyitott barakkok. Fekhelyül a karvastagságú ágak szolgáltak, szalmazsák vagy pokróc nélkül. A következő napok egyikén fürödni mentünk egy üres barakkba. Két liter vizet kaptunk fejenként. Jégcsapok lógtak a mennyezetről... Napi 20 dkg kenyér volt a legfőbb táplálékunk... A halottak száma naponként 150-200 főt tett ki: közös sírba kerültek anélkül, hogy nyilvántartásba vették volna őket.” [1]

 

Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a 2. magyar hadsereg etnikai összetétele. A kivonuló csapatok kb. 20%-a volt nem magyar nemzetiségű (elsősorban erdélyi románok, ruszinok, munkaszolgálatra kötelezett zsidók és baloldali mozgalmakban résztvevő, ún. megbízhatatlan kategóriájú besorozottak aránya 10% volt, (őket igyekeztek nem harcoló beosztásban alkalmazni, például fogatosok), ami nagyjából megfelelt a lakosság etnikai arányainak. a számok azt mutatják, hogy a zsidó származású katonák a hadsereg cirka 5%-át tehették ki, ami addigi politikai-gazdasági szerepvállalásukkal fordított arányban van. De miért is fontosak ezek az adatok?
2013 januárjában honvédelmi miniszterünk a megemlékezés kapcsán a következőket mondta. Idézem:
Szembe kell szállni a gyűlölettel és a kirekesztéssel, ezért minden áron védeni kell a jogállamot - mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter vasárnap a budapesti Holokauszt Emlékközpontban, a doni áttörés 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.”
A miniszter elmondta: meg kell ismerni a történelmet és a magyar állam felelősségét ez ügyben, hiszen az "nem védte meg polgárait, emberi méltóságukban megalázta őket, és része volt abban, hogy százezrek életét elvegyék egy ordas eszme nevében
".[2]
Hogy mit értett a miniszter az »ordas eszmék« alatt, számomra talány maradt. A kérdéses korban két diktatúra is nyomta Magyarország vállát, egyfelől a német nemzeti szocialista ideológia (baloldali retorika szerint fasiszta, ami természetesen nagyfokú történelmi tudatlanságra vall), valamint a Szovjetunióban (’19-ben sajnos nálunk is) gyökeret vert kommunizmus rémképe.
Hende Csaba szavai egy nemzeti gyásznapon a gyűlöletkeltésről és a kirekesztésről érthetetlenek, persze az adott helyen mi mást mondhat a »politikai korrektség« jegyében a nemzeti eszméket letaposni akaró Brüsszel mércéjével mérő politikus…
/Hozzá kell még tenni, hogy nemcsak Hendének, de a rendszerváltás óta feltűnt politikusoknak sincs a történelem mellet a politikai cselekedeteiket meghatározó eszmeiségről határozott, hiteles képe. A magát nemzeti, radikális pártnak nevező formáció tagjai nemcsak, hogy nem olvasták, de valószínűsíthetően soha nem hallottak Németh László ez irányú teóriájáról, és Féja Géza, Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikális eszméiről, pártjáról. Ráadásul a magukat jobboldaliknak vallók pedig folyamatosan keverik vélt szellemiségüket nemcsak a nemzeti radikalizmussal, hanem nacionalizmus, a konzervativizmus és a jobboldaliság fogalmát is. A jobboldaliság ugyanis semmiképpen nem merül ki a nacionalizmussal és nem is egyenlő avval. A jobboldaliság alapja nem a nacionalizmus, hanem a spiritualitás és a természetfeletti fenntartása, amelyek gondolatiságáról ezeknek az uraknak lövése sincs. Megjegyzendő még, hogy a jobboldaliság nem teljesen azonos a konzervativizmussal sem, hiszen sok minden lehet konzerválni, ezért pontosan meg kell figyelni milyen rendű az, amit a konzervativizmus adott képviselője megőrizni akar./  
Persze az úgynevezett baloldalt sem kellett félteni, nem állhatták meg, hogy aktuálpolitikai felhangot üssenek meg.
Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakciójának vezetője beszédében hangsúlyozta: a több mint 100 ezer magyar katona 70 évvel ezelőtti halála a nemzet legnagyobb, de egyben legértelmetlenebb háborús vesztesége volt. Az Orbán-kormány nosztalgiával tekint arra a Horthy-rendszerre, amely vágóhídra küldte a magyarokat - fogalmazott. [3]
A sort a MEASZ elnöke folytatta:
Hanti Vilmos, a demonstrációt szervező Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke szerint bűnös az a politika, amely 70 évvel ezelőtt a vágóhídra hajtotta a magyarokat. Horthy Miklós szelleme kísért a mai kormányban is, ezt pedig el kell ítélni.
A hadtörténészek elmondása szerint a munkaszolgálatosok fegyver nélküli szolgálatot teljesítettek, ami abban merült ki, hogy ők látták el a harcoló katonákat. Ez azt is jelentette, hogy nem vettek részt közvetlenül a harcokban, így kevésbé voltak kitéve a direkt tűzerőnek. Természetesen megítélésük a fronton korántsem volt olyan, mint harcoló katonáké, ugyanakkor a dezertálások aránya jóval meghaladta a sorszolgálatot teljesítőkét. Ezért is találok kivetnivalót a doni tragédia 70. évi magasabb szintű megemlékezéseiben. Tény, hogy 1945-óta még napjainkig nem készült egy, a Don-kanyari tragédiát minden szegmensében vizsgáló tanulmány. »Sok, nagyon sok a mi sírkeresztünk is. De vajon tudjuk-e, hogy mennyi? Annyi a „sok”, hogy megszámlálhatatlan, ezért nem is törekedünk megszámlálásukra? Vagy Európa népei közül csak mi feledkezünk meg a halottainkról?« (3) Hogy Hanti Vilmos a csendőrgyilkos Ságvári Endrét dicsőítő, a  kommunizmust visszasíró Measz elnöke és a balliberális oldal irtózik Horthytól, az nem újkeletű, de ha a magát polgári jobboldaliként valló kormány minisztere is félrebeszél, az már több mint furcsa. [4] Pedig Hende Csabának a Donnál történtek tárgyilagos megértéséhez nem kellet volna mást tennie, minthogy elolvassa két volt miniszterelődjének, vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmosnak (5) és Für Lajosnak az ebben a témában írt könyvét. Egyébként a magyar parlamenti képviselők, a hazai zsidóságot legtöbbször kéretlenül reprezentálók álságossága, kettős mércéje immár lassan a hullarablók tisztességére süllyedt. Miközben az itt élő zsidók nyilatkozataikban rendszeresen magyarságuk megkérdőjelezéséről panaszkodnak, eközben a magyarság nemzeti tragédiáit zömében bagatellizálják, a zsidó holokausztot mindig, minden alkalommal indokolatlanul e fölé helyezve. Pedig ezek a megalázó általánosítások rossz vért szülnek. Mit szólna a zsidóság ahhoz, ha a gyerekeiktől az öregekig a keresztény magyarság minden zsidót kommunista bűnözőnek tartana, az 1917-es szovjet szocialista forradalom főideológus vezéralakjai, mint Leon Trockij/Leiba Bronstein/, Grigorij Zinovjev/Gerson Radomiszliszkij/,  Maxim Litvinov/Meyer Hennoch Wallakh/,  Jakov Szverdlov / Jankel-Aaron Solomon/ Maxim Gorkij /Alekszej Peskov/  vagy akár a magyar kommün alatt őrjöngve gyilkoló Szamuely Tibor/ Samueli /, a szovjetekkel feltétlen kollaboráns besúgó Rákosi/ Rosenfeld / Mátyás, az ávós szadista Péter Gábor / Eisenberger Benjámin / és társaik származása miatt.(6)  Épp ezen okok miatt érdeklődéssel várom az idei február 11-ét, Budapest II. világháborús elestének, a szélsőjobb által alapított Becsület napját. Borítékolom, hogy ismét a reális tényeket félresöprő, a keresztény magyar többség szolidáris érzékenységére és sajnálatára apelláló, a keresztény-keresztyén egyházakat és a jobbközép kormányt verbálisan zsaroló hisztérikus hangok fogják uralni a magyarnak aligha nevezhető, de hazánkban megjelenő neoliberális-szélsőbalos írott és az elektronikus sajtót. E táborhoz lelkesen fog csatlakozni a hazai kozmopolita, globalizációt- internacionalizmust hirdető bal és szélsőbaloldal, valamint a hazai zsidóság azon képviselői, akik megkülönböztetett helyzetüknél fogva mind a holokauszt biznisz, mind a szocializmus és a kaotikus rendszerváltás elsődleges anyagi haszonélvezői voltak. Pedig a történelmi tények makacs dolgok. Az eseményről először megemlékező szélsőjobb szerint:» a védők az évszázadok óta legjellemzőbb sorskérdésre kellett válaszolnia: Kelet vagy Nyugat? És a magyarság mit választott, mit válaszhatott? Persze Nyugatot.«(7) Kérdés csak az, hogy melyik Nyugatot, hiszen 1939 szeptemberében a londoni Times szerint: »Valójában Danzig nem ér meg egy háborút«, a francia lapok legtöbbje szerint »A francia gazdáknak nincs kedvük meghalni Lengyelországért.« Látni kell, a budapesti kitörés kérdés két egészen más nézőpontot takar. Ha a katonai becsület, az egyéni önfeláldozás, a végső roham fogalmából, amit még a szélsőségesen elfogult hollywoodi filmek is népszerűsítenek(8)  vagy pedig azt a fennebb már leírt tényt, hogy a Budapestet eddig megszálló német hadsereget kiverte a hazánkat utána negyvenöt éven át megszálló szovjet hadsereg. Az ezzel kapcsolatos összes egyéb körülmény csak a helyzet valósághű bemutatását szolgálja, a lényegi történések mozgatórugóján így természetszerűen nem változtathat. Ezért is aljasság belekeverni ezen az eseményekbe eszmei vagy érzelmi alapon erkölcsi és politikai felhangokat. Tény, hogy a hazai zsidóság legnagyobb része, a holokauszt ürügyén, élen jár ezekben a történelemhamisítási akciókban. Nem véletlenül idézem tehát Budapest elestének vagy a Doni tragédiát sajnálatosan övező felhangokkal kapcsolatban Márai Sándor alábbi megállapítását: »A tisztességtelenség, a butaság, a tudatlanság, a kapzsiság és a műveletlenség nemzetközi arcvonala mellett van még egy arcvonal, amellyel meg kell küzdeni: ez a zsidók, különösképpen a hitleri merénylet után visszamaradt emigráns zsidóság nemzetközi frontja. Nem igaz, hogy a zsidók tisztességtelenebbek, vagy műveletlenebbek, mint a keresztények átlaga: keresztény és zsidó az ős-bűnökben egyformán vétkes és nem vethetnek egymás szemére semmit. De igaz, hogy van egy zsidó bűn, a bosszúvágy bűne, amit nem lehet teljesen magyarázni, ami egyidős a zsidósággal, ami végigkíséri a zsidóságot egész történelmi szereplésén, minden nép között, minden időben: a mindig-jobban-tudás, a nyegle hetykeség, az alázatnélküliség, a hitetlenség, a gőg és a dölyf bűne ez, ami állandó bosszúvágyban jelentkezik: lenézni, megvetni és megbosszulni azon, aki nem zsidó, mindent, amit a zsidók önmagukban és a világhoz való viszonyukban nem tudtak harmonikusan elintézni… Beteg nép. » Pedig az semmiképpen nem mondható, hogy Márai – már csak zsidó származású felesége miatt is –  ne tudta volna a zsidóságnak akár a kollektív, akár az egyéni fájdalmát átérezni és megérteni. Végre látni és érteni kellene, hogy a háborúban nincsenek győztesek és vesztesek, csak áldozatok. Látni és érteni kell, hogy a manapság gyakran hivatkozott európai értékek igencsak viszonylagosak, különösen a zöld-baloldali- szociáldemokrata 1968-as forradalmi nemzedék politikai szereplése fényében, akik elhitették a prolikkal és a gyakran szellemi zéró szinten lévő értelmiséggel: a baloldal haladó. A bomlasztás, a nihil, a mérgezett szellem dög értéke, a hagyományos értékek rombolása haladó?! Holott hazánk második világháborús tragédiája, különösen a Don-kanyari katasztrófa fényében közös tragédia, a meghalt, eltűnt, megerőszakolt és kifosztott magyarság és zsidóság közös katasztrófája, ami előtt illene mind a két félnek főhajtással együtt emlékeznie a jeltelen sírok emlékműve előtt. Amíg ez nem történik meg, amíg az uszítók, hivatásos félremagyarázók és rámutogatók, a fekália eszmeisége érvényesül, addig más nem fog történni a XXI. század eleji Magyarországában, mint »Két faj harca«…(9)

 

1. Ludányi Imre - Lőrinci (Hadifogoly Híradó, 1992/1.)
2.  2013. január 13., vasárnap (MTI)
3. Für Lajos: Mennyi a sok sírkereszt, Püski Kiadó, New York 1987.
4. Forrás: HVG Online
http://hvg.hu/itthon/20130112_Doni_katasztrofa_Szazan_lehettek_az_antif
5. Végzetes esztendők 1938-1945, Körmendy Kiadó, Kispest 1947.
6. Lásd:  Karl Stenhauser: EG, die Super-UDSSR von morgen(Az Európai Unió, a holnap szuper- Szovjetuniója, ill. Nyikolja Szvitkov: Abaut Freemasonry in Russian Exile, 1932, Páris
7. Lőrincz Andor: Szív-roham, Pannon Front 2002. december.
8. Lásd: Utolsó szamuráj
9. Szabó Dezső

 

Cságoly Péterfia Béla
Törőcsik Attila

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf