Levél az olvasóhoz - 2013. 2. hó

Tompán zúgnak a kaszárnyáink
Oh, mennyi vérrel emlékezők,
Oh, szörnyű gyászoló kripták,
Ravatal előttetek, ravatal;

 

/Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek/

 


Tragédiákkal terhelt történelmünkben kiemelt esemény volt a doni katasztrófa.  Az 1943. január- és februárjában történt tragédia túlmutat egy „szokványos” háborús vereségen, a tömeges emberveszteség és a hadifogságba került honfitársaink mellett hazánk önbecsülése, erkölcsi tartása ingott meg, ami táptalajt nyújtott a néhány éven belül bekövetkezett kommunista hatalom térnyerése számára. Ezt a háborút már sohasem lehet igazán objektívan leírni, megértéséhez leginkább a szemtanúk beszámolója segíthet.
Mint kassai légvédelmi tüzér, 1942-ben kerültem ki az orosz frontra, és 1943. január 18-án estem hadifogságba. 12 napi gyaloglás és18 napi vasúti szállítás után értük el a 150-180 kilométerre lévő tambovi gyűjtőlágert! Ez idő alatt a hadifoglyok 40-50%-a meghalt vagy megőrült: nem bírta ki az embertelen körülményeket. A 30 nap alatt csak néhányszor kaptunk enni - szárított kenyeret és sózott halat -, de vizet alig. Lágerünk egy tölgyerdőben volt. Gallyakból készültek a két végén nyitott barakkok. Fekhelyül a karvastagságú ágak szolgáltak, szalmazsák vagy pokróc nélkül. A következő napok egyikén fürödni mentünk egy üres barakkba. Két liter vizet kaptunk fejenként. Jégcsapok lógtak a mennyezetről... Napi 20 dkg kenyér volt a legfőbb táplálékunk... A halottak száma naponként 150-200 főt tett ki: közös sírba kerültek anélkül, hogy nyilvántartásba vették volna őket.” [1]

 

Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a 2. magyar hadsereg etnikai összetétele. A kivonuló csapatok kb. 20%-a volt nem magyar nemzetiségű (elsősorban erdélyi románok, ruszinok, munkaszolgálatra kötelezett zsidók és baloldali mozgalmakban résztvevő, ún. megbízhatatlan kategóriájú besorozottak aránya 10% volt, (őket igyekeztek nem harcoló beosztásban alkalmazni, például fogatosok), ami nagyjából megfelelt a lakosság etnikai arányainak. a számok azt mutatják, hogy a zsidó származású katonák a hadsereg cirka 5%-át tehették ki, ami addigi politikai-gazdasági szerepvállalásukkal fordított arányban van. De miért is fontosak ezek az adatok?
2013 januárjában honvédelmi miniszterünk a megemlékezés kapcsán a következőket mondta. Idézem:
Szembe kell szállni a gyűlölettel és a kirekesztéssel, ezért minden áron védeni kell a jogállamot - mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter vasárnap a budapesti Holokauszt Emlékközpontban, a doni áttörés 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.”
A miniszter elmondta: meg kell ismerni a történelmet és a magyar állam felelősségét ez ügyben, hiszen az "nem védte meg polgárait, emberi méltóságukban megalázta őket, és része volt abban, hogy százezrek életét elvegyék egy ordas eszme nevében
".[2]
Hogy mit értett a miniszter az »ordas eszmék« alatt, számomra talány maradt. A kérdéses korban két diktatúra is nyomta Magyarország vállát, egyfelől a német nemzeti szocialista ideológia (baloldali retorika szerint fasiszta, ami természetesen nagyfokú történelmi tudatlanságra vall), valamint a Szovjetunióban (’19-ben sajnos nálunk is) gyökeret vert kommunizmus rémképe.
Hende Csaba szavai egy nemzeti gyásznapon a gyűlöletkeltésről és a kirekesztésről érthetetlenek, persze az adott helyen mi mást mondhat a »politikai korrektség« jegyében a nemzeti eszméket letaposni akaró Brüsszel mércéjével mérő politikus…
/Hozzá kell még tenni, hogy nemcsak Hendének, de a rendszerváltás óta feltűnt politikusoknak sincs a történelem mellet a politikai cselekedeteiket meghatározó eszmeiségről határozott, hiteles képe. A magát nemzeti, radikális pártnak nevező formáció tagjai nemcsak, hogy nem olvasták, de valószínűsíthetően soha nem hallottak Németh László ez irányú teóriájáról, és Féja Géza, Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikális eszméiről, pártjáról. Ráadásul a magukat jobboldaliknak vallók pedig folyamatosan keverik vélt szellemiségüket nemcsak a nemzeti radikalizmussal, hanem nacionalizmus, a konzervativizmus és a jobboldaliság fogalmát is. A jobboldaliság ugyanis semmiképpen nem merül ki a nacionalizmussal és nem is egyenlő avval. A jobboldaliság alapja nem a nacionalizmus, hanem a spiritualitás és a természetfeletti fenntartása, amelyek gondolatiságáról ezeknek az uraknak lövése sincs. Megjegyzendő még, hogy a jobboldaliság nem teljesen azonos a konzervativizmussal sem, hiszen sok minden lehet konzerválni, ezért pontosan meg kell figyelni milyen rendű az, amit a konzervativizmus adott képviselője megőrizni akar./  
Persze az úgynevezett baloldalt sem kellett félteni, nem állhatták meg, hogy aktuálpolitikai felhangot üssenek meg.
Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakciójának vezetője beszédében hangsúlyozta: a több mint 100 ezer magyar katona 70 évvel ezelőtti halála a nemzet legnagyobb, de egyben legértelmetlenebb háborús vesztesége volt. Az Orbán-kormány nosztalgiával tekint arra a Horthy-rendszerre, amely vágóhídra küldte a magyarokat - fogalmazott. [3]
A sort a MEASZ elnöke folytatta:
Hanti Vilmos, a demonstrációt szervező Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke szerint bűnös az a politika, amely 70 évvel ezelőtt a vágóhídra hajtotta a magyarokat. Horthy Miklós szelleme kísért a mai kormányban is, ezt pedig el kell ítélni.
A hadtörténészek elmondása szerint a munkaszolgálatosok fegyver nélküli szolgálatot teljesítettek, ami abban merült ki, hogy ők látták el a harcoló katonákat. Ez azt is jelentette, hogy nem vettek részt közvetlenül a harcokban, így kevésbé voltak kitéve a direkt tűzerőnek. Természetesen megítélésük a fronton korántsem volt olyan, mint harcoló katonáké, ugyanakkor a dezertálások aránya jóval meghaladta a sorszolgálatot teljesítőkét. Ezért is találok kivetnivalót a doni tragédia 70. évi magasabb szintű megemlékezéseiben. Tény, hogy 1945-óta még napjainkig nem készült egy, a Don-kanyari tragédiát minden szegmensében vizsgáló tanulmány. »Sok, nagyon sok a mi sírkeresztünk is. De vajon tudjuk-e, hogy mennyi? Annyi a „sok”, hogy megszámlálhatatlan, ezért nem is törekedünk megszámlálásukra? Vagy Európa népei közül csak mi feledkezünk meg a halottainkról?« (3) Hogy Hanti Vilmos a csendőrgyilkos Ságvári Endrét dicsőítő, a  kommunizmust visszasíró Measz elnöke és a balliberális oldal irtózik Horthytól, az nem újkeletű, de ha a magát polgári jobboldaliként valló kormány minisztere is félrebeszél, az már több mint furcsa. [4] Pedig Hende Csabának a Donnál történtek tárgyilagos megértéséhez nem kellet volna mást tennie, minthogy elolvassa két volt miniszterelődjének, vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmosnak (5) és Für Lajosnak az ebben a témában írt könyvét. Egyébként a magyar parlamenti képviselők, a hazai zsidóságot legtöbbször kéretlenül reprezentálók álságossága, kettős mércéje immár lassan a hullarablók tisztességére süllyedt. Miközben az itt élő zsidók nyilatkozataikban rendszeresen magyarságuk megkérdőjelezéséről panaszkodnak, eközben a magyarság nemzeti tragédiáit zömében bagatellizálják, a zsidó holokausztot mindig, minden alkalommal indokolatlanul e fölé helyezve. Pedig ezek a megalázó általánosítások rossz vért szülnek. Mit szólna a zsidóság ahhoz, ha a gyerekeiktől az öregekig a keresztény magyarság minden zsidót kommunista bűnözőnek tartana, az 1917-es szovjet szocialista forradalom főideológus vezéralakjai, mint Leon Trockij/Leiba Bronstein/, Grigorij Zinovjev/Gerson Radomiszliszkij/,  Maxim Litvinov/Meyer Hennoch Wallakh/,  Jakov Szverdlov / Jankel-Aaron Solomon/ Maxim Gorkij /Alekszej Peskov/  vagy akár a magyar kommün alatt őrjöngve gyilkoló Szamuely Tibor/ Samueli /, a szovjetekkel feltétlen kollaboráns besúgó Rákosi/ Rosenfeld / Mátyás, az ávós szadista Péter Gábor / Eisenberger Benjámin / és társaik származása miatt.(6)  Épp ezen okok miatt érdeklődéssel várom az idei február 11-ét, Budapest II. világháborús elestének, a szélsőjobb által alapított Becsület napját. Borítékolom, hogy ismét a reális tényeket félresöprő, a keresztény magyar többség szolidáris érzékenységére és sajnálatára apelláló, a keresztény-keresztyén egyházakat és a jobbközép kormányt verbálisan zsaroló hisztérikus hangok fogják uralni a magyarnak aligha nevezhető, de hazánkban megjelenő neoliberális-szélsőbalos írott és az elektronikus sajtót. E táborhoz lelkesen fog csatlakozni a hazai kozmopolita, globalizációt- internacionalizmust hirdető bal és szélsőbaloldal, valamint a hazai zsidóság azon képviselői, akik megkülönböztetett helyzetüknél fogva mind a holokauszt biznisz, mind a szocializmus és a kaotikus rendszerváltás elsődleges anyagi haszonélvezői voltak. Pedig a történelmi tények makacs dolgok. Az eseményről először megemlékező szélsőjobb szerint:» a védők az évszázadok óta legjellemzőbb sorskérdésre kellett válaszolnia: Kelet vagy Nyugat? És a magyarság mit választott, mit válaszhatott? Persze Nyugatot.«(7) Kérdés csak az, hogy melyik Nyugatot, hiszen 1939 szeptemberében a londoni Times szerint: »Valójában Danzig nem ér meg egy háborút«, a francia lapok legtöbbje szerint »A francia gazdáknak nincs kedvük meghalni Lengyelországért.« Látni kell, a budapesti kitörés kérdés két egészen más nézőpontot takar. Ha a katonai becsület, az egyéni önfeláldozás, a végső roham fogalmából, amit még a szélsőségesen elfogult hollywoodi filmek is népszerűsítenek(8)  vagy pedig azt a fennebb már leírt tényt, hogy a Budapestet eddig megszálló német hadsereget kiverte a hazánkat utána negyvenöt éven át megszálló szovjet hadsereg. Az ezzel kapcsolatos összes egyéb körülmény csak a helyzet valósághű bemutatását szolgálja, a lényegi történések mozgatórugóján így természetszerűen nem változtathat. Ezért is aljasság belekeverni ezen az eseményekbe eszmei vagy érzelmi alapon erkölcsi és politikai felhangokat. Tény, hogy a hazai zsidóság legnagyobb része, a holokauszt ürügyén, élen jár ezekben a történelemhamisítási akciókban. Nem véletlenül idézem tehát Budapest elestének vagy a Doni tragédiát sajnálatosan övező felhangokkal kapcsolatban Márai Sándor alábbi megállapítását: »A tisztességtelenség, a butaság, a tudatlanság, a kapzsiság és a műveletlenség nemzetközi arcvonala mellett van még egy arcvonal, amellyel meg kell küzdeni: ez a zsidók, különösképpen a hitleri merénylet után visszamaradt emigráns zsidóság nemzetközi frontja. Nem igaz, hogy a zsidók tisztességtelenebbek, vagy műveletlenebbek, mint a keresztények átlaga: keresztény és zsidó az ős-bűnökben egyformán vétkes és nem vethetnek egymás szemére semmit. De igaz, hogy van egy zsidó bűn, a bosszúvágy bűne, amit nem lehet teljesen magyarázni, ami egyidős a zsidósággal, ami végigkíséri a zsidóságot egész történelmi szereplésén, minden nép között, minden időben: a mindig-jobban-tudás, a nyegle hetykeség, az alázatnélküliség, a hitetlenség, a gőg és a dölyf bűne ez, ami állandó bosszúvágyban jelentkezik: lenézni, megvetni és megbosszulni azon, aki nem zsidó, mindent, amit a zsidók önmagukban és a világhoz való viszonyukban nem tudtak harmonikusan elintézni… Beteg nép. » Pedig az semmiképpen nem mondható, hogy Márai – már csak zsidó származású felesége miatt is –  ne tudta volna a zsidóságnak akár a kollektív, akár az egyéni fájdalmát átérezni és megérteni. Végre látni és érteni kellene, hogy a háborúban nincsenek győztesek és vesztesek, csak áldozatok. Látni és érteni kell, hogy a manapság gyakran hivatkozott európai értékek igencsak viszonylagosak, különösen a zöld-baloldali- szociáldemokrata 1968-as forradalmi nemzedék politikai szereplése fényében, akik elhitették a prolikkal és a gyakran szellemi zéró szinten lévő értelmiséggel: a baloldal haladó. A bomlasztás, a nihil, a mérgezett szellem dög értéke, a hagyományos értékek rombolása haladó?! Holott hazánk második világháborús tragédiája, különösen a Don-kanyari katasztrófa fényében közös tragédia, a meghalt, eltűnt, megerőszakolt és kifosztott magyarság és zsidóság közös katasztrófája, ami előtt illene mind a két félnek főhajtással együtt emlékeznie a jeltelen sírok emlékműve előtt. Amíg ez nem történik meg, amíg az uszítók, hivatásos félremagyarázók és rámutogatók, a fekália eszmeisége érvényesül, addig más nem fog történni a XXI. század eleji Magyarországában, mint »Két faj harca«…(9)

 

1. Ludányi Imre - Lőrinci (Hadifogoly Híradó, 1992/1.)
2.  2013. január 13., vasárnap (MTI)
3. Für Lajos: Mennyi a sok sírkereszt, Püski Kiadó, New York 1987.
4. Forrás: HVG Online
http://hvg.hu/itthon/20130112_Doni_katasztrofa_Szazan_lehettek_az_antif
5. Végzetes esztendők 1938-1945, Körmendy Kiadó, Kispest 1947.
6. Lásd:  Karl Stenhauser: EG, die Super-UDSSR von morgen(Az Európai Unió, a holnap szuper- Szovjetuniója, ill. Nyikolja Szvitkov: Abaut Freemasonry in Russian Exile, 1932, Páris
7. Lőrincz Andor: Szív-roham, Pannon Front 2002. december.
8. Lásd: Utolsó szamuráj
9. Szabó Dezső

 

Cságoly Péterfia Béla
Törőcsik Attila

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf