Ludmilla Kozlova: Hol vagy?

Félszürkeség, csend – a fagyok elmúltak már.
Az utca havas – ábrándok nélküli s valahogy árván üres.
Valaki kopogtat és menedéket kér a lélekben –
Cinege dermedtséggel felrebbenve a bokorról, egy percre csak.   
Akaratát törekszik keresztülvinni február - koronázatlan fejedelme,
Mágneses idő ömlik és sír mindenütt
És nem hátrál, örökre a lélekre támaszkodik.
Félszürkeség, a csend néptelen, hajléktalan.
Te, hol vagy?

Fordította Gaál Áron