Kérded, hány ölelésed kéne nékem
ahhoz, Lesbia, hogy szívem beteljék?

Kérdjed, hány a homokszem a kiégett
pálmás Líbia messzi sivatagján,
hol bús nap tüzesíti ős királyok
sírját, s templomok ódon kőpárkányát,
kérdjed, hány lesi csillag titkos éjen
emberek gyönyörét, s dugott szerelmét:
annyi kéne szegény Catullus őrült
szívének ölelésed, hogy beteljék;
annyi, hogy se kíváncsi ész ne tudja
számon tartani azt, se rontó, rossz nyelv.

Fordította: Babits Mihály

Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást;
hadd zsörtöljenek a mogorva vének:
nem ér a szavuk egy lyukas fityinget!

A Nap megteheti, hogy nyugszik és kel:
bennünket, ha kihunytunk, semmi többé
föl nem ver soha örök éjszakánkból.

Csókot ezret előbb, utána százat,
s ezret másikat adj, és újra százat,
ezret újra utána, s újra százat,
s ezrek ezre ha csattant már a szánkon,
belezavarodunk a számolásba,
s jobb, ha nem sejti az irigy gonosz, hogy
ennyi csók is létezik a világon.

Fordította: Szabó Lőrinc