Balaton László: A pusztai tenger

–  egy búcsúszentlászlói legenda –

Egy vidéki legenda terjedési sebessége kétségkívül lassabb, mint városi rokonáé, de azért ez a történet is eljutott hozzám néhány évtized alatt. Hogy kitalált-e, nem tudom. Ha legenda, akkor bizony az. (A városi legendák általában mesék, néha rendelkeznek csak valóságalappal, de ez a história falusi, tehát engedtessék meg nekem, hogy igaznak tartsam.)

  A sztori a hetvenes években játszódik - a szívemnek oly kedves - Búcsúszentlászlón és a közigazgatásilag Kisbucsához tartozó Szenttamáspusztán. (Büszke szentlászlóinak vallom magam, azt hiszem, joggal. Életem első hét hónapját ott éltem meg.) Főszereplőink - legyenek Gyuri és Lajos, a "valódi" nevüket nem őrizte meg a népemlékezet - a helyi kocsmában (de szép is az 1680-as években épült volt fogadó, ma már műemlék!) italoztak egy békés nyári szombat estén. A kocsma hűvösében jólesett a Balatoni Világos, az asztalon egyre nagyobb helyet foglaltak el a hasas söröskorsók. Csak néha szólaltak meg, akkor sem beszéltek sokat: hozok még egy kört, jól teszed, rágyújtasz?, rá. A sarokban öreg tangóharmonikás ült, őt hallgatták. Lajos a lábával a kőpadlón, Gyuri két ujjával a combján ütötte a ritmust.     A zene lassan elhalkult, a kocsmai fények elsápadtak, majd kihunytak, záróra. A két szomszéd, s mi több: cimbora, feltápászkodott, és bizonytalan léptekkel hazaindult. A szomszéd faluban, Kisbucsán laktak. A kocsma előtt rágyújtottak, a két cigarettavég - mint két vörösen izzó szem - felparázslott a sötétségben. A holdat vonuló felhők takarták, de hirtelen kiviláglott, a nap kisöccse megmutatta kerek, ragyogó arcát. Telihold volt aznap éjjel.

  A dülöngélő barátokat ugató házőrzők kísérték a kerítések mögül. Néhol a gazda is kijött, kezükben petróleum- vagy zseblámpa. Búcsúszentlászlóról kiérve letértek az országútról, és a földek felé vették az irányt, rövidítettek. A hold fénye, ha nem is nappali világosságot, de biztos támpontot nyújtott a rögök között botorkáló, egymást támogató férfiaknak.

   A szenttamáspusztai gazdasági épületek és a Kisbucsa alatt csordogáló Szévíz patak között virágzó hajdinatábla terült el. Azt mesélik - nem jártam utána, de elhiszem, elképzelem -, hogyha a virágzó hajdinamezőre rávilágít a hold fénye, akkor az égszínkéken ragyog, vízfelszínre hasonlít. Aznap este a szél is borzolta a hajdinát, a két férfi útját hullámzó tenger állta el. Földbe gyökerezett a lábuk, a fejüket vakarták. Mi legyen most? Hogy jutnak így haza? Gyuri kapcsolt gyorsabban:

  - Engem vár otthon az asszony! Ha nem érek haza időben, biztos' agyonüt! Én bizony átúszom ezt a tengert!

  És már vetkőzött is, ruháit széthajigálta, csak az alsónadrág maradt rajta. Hátrált pár lépést, nekifutott, a tábla szélén dobbantott, és hatalmas hasast ugrott a hajdinák közé. Nagyot csattant a földön, szerencsére a növények tompították a becsapódást. Zizegett, csörtetett, jajgatott a szétterülő hajdinaszálak között. Nyöszörögve szólt ki a döbbenten álló barátjának:

  - Ne ugorj, jó Lajosom! Ez be van fagyva!

  Nem ellenőriztem a történet valóságtartalmát. Úgy hiszem el, ahogy van!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf