Mihály László: Pompéji őrtálló

Részvétlenül, sanyarú koszton
tengek s őrzöm híven a posztom.

S míg szennyes ár mindent betölt,
strázsálok egy parányi kört.

Már egyre szűkül, egyre fogy.
És holnap hogy leszünk? Sehogy.

Már tudom azt, hogy egyre megy,
s nem segít már se harc, se kegy.

Állok, hogy rendre kinevessék
szerepem: Tart a kötelesség.

Kakasviták és pofonok…
Számumként bőg már a homok,

láva sistereg, s betakar –
fejünk felett lesz egyhamar.

Se védelem, se oltalom
és magam is csak bús dalom

kornyikálom keservesen:
fülekbe még a nyoma sem.

Itt az én szómban nincs haszon,
azzal meg nem oltalmazom,

azt, amit kutyahűen őrzök –
S ha majd kiásnak, mint legyőzött

fekszem, fintorom torzon-torzabb,
aki meglátja összeborzad.

A végső szó reáfagyott,
mikor az élet elhagyott,

S rámhullt a vész, rámhullt a láva –
S kérdezhetik: Hős volt, vagy gyáva?

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo