Árpás Károly: Esztofil vélekedésem (esszé)

Az „esztofil” kifejezés részben görög eredetű és a 19. század első felében jött létre: jelentése ’szeretik az észteket’. Az idegen szó jelentése szerint az észt területi német származású alkotók szeretettel kapcsolódtak a helybeliekhez.

    A 19. század utolsó harmadától, meg a 20. század első negyedétől a magyar alkotók is szívesen kapcsolódtak az észtekhez: az alap a nyelvrokonság is volt. Meg 1990-ben létrehozták a Magyar-Észt Társaságot is.

    Példaértékűnek tekintem az észt nemzetiségűek közösségi létezését!

    Tegnap, 2015.11.17-én Budapesten a társasági éves közgyűlésen láttam egy amerikai filmet, amelyben példaszerűen kiemelték az észt dalos-ünnepek történetét. James és Maureen Tusty rendezte az 55 perces, 2014-ben készült dokumentumfilmet: eredeti (angol) nyelvű címe To Breath As One, észtül Üheshingamine.

    Óriási jelentősége van ennek a nemzeti közösségi viselkedésnek! Ugyanis az észt állampolgárok nem követik a nyugat-európai fogyasztói társadalom tömegkommunikációs viselkedését! Jelentősnek tartják, hogy minden állampolgár vegyen részt a dalos-ünnepi eseményeken – nem csak hallgató tagként, de énekeljen is!

    Az ismert dokumentációk szerint, meg a barátaim, és az oktatóim információ szerint az észtek nem csak mindannyian minimálisan énekelnek népdalokat, hanem követik a 19. századi nemzetiségi közösségi alapozást!

    Az észt nemzetiség-történet szerint az 1860-as évektől kialakultak nemcsak kórusok, hanem a diákoknak és a felnőtteknek is tanították a kortárs irodalmár alkotók műveiből képzett zenei darabokat.

    Annak idején a mi ismereteink szerint Bach, később Kodály Zoltán és Bartók Béla jelentősnek tekintették a népköltészethez igazodást, de nem imitálni kívántak, hanem szerették a közösségi teljesítmény alapjainak kialakítását. Az észt zeneszerzők követik ezt a példát.

    Az észtek napjainkig fontosnak tartják, hogy közösségi tevékenységként énekelve együttesen előadják a nemzeti kulturális múlt jelentőségét bizonyító alkotásokat! A közösségi lét fenntartását legalább annyira jelentősnek tekintik, mint a mezőgazdasági termelői tevékenykedést! Nem csak az I világháború után váltak európai jelentőségű állammá, hanem a szovjet rendszerváltás után az elsők között tértek át az eurós alapú gazdaságra. Ezen kívül nagyon segítik az oroszországi finnugor nemzetiségű alkotók, tudósok tevékenységét, hogy megőrizhessék a nemzetiségüket!

    Annak idején Kölcsey Ferenc úgy fogalmazott, hogy akkor lehetne a nemzeti közösség alkotója a személy, ha nem csak vállalná a magyarságot! Ám ez nem vallási döntést jelentene, hanem kapcsolódást a nemzeti múlthoz is!

    Napjaink észt polgárai példásak: nem csak jelentősnek tekintik az észt kiejtési nyelvhelyességet, hanem fontosnak tartják a közösségi tevékenykedést! Jó lenne, ha követnénk őket!

    Ugyanis a magyar diákok nem csak nem tudnak énekelni (például a Himnuszt, meg más jelentős műveket, vagy a ballagási dalokat), hanem a memoriter feladványokat se teljesítik. Emellett nem szeretnek olvasni, és a teljes magyar lakosság elveszíti az írási készségeit is. Sokkal hajlamosabbak a slágerek és a szlenges kifejezés követésére.

    Ezek szerint a fogyasztói társadalom kommunikációs elvárásai alapján a magyarság közelít az ír nemzetiség változási eljárásaihoz: részben nem tudnak olvasni, írni, meg nagyon sok anglicizmus jelenik meg az élőszóban. Írtam erről egy cikket is.

    Nem szeretném zaklatni, terhelni az olvasóimat, de nagyon örülnék, ha visszakapcsolódnánk a 19. századi, azaz a múlt évezredi nemzetiségi és sajátos polgári elvárásokhoz. Hiszen akkor megőrizhetnénk a magyar nemzetiségünket!

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo