Árpás Károly: Esztofil vélekedésem (esszé)

Az „esztofil” kifejezés részben görög eredetű és a 19. század első felében jött létre: jelentése ’szeretik az észteket’. Az idegen szó jelentése szerint az észt területi német származású alkotók szeretettel kapcsolódtak a helybeliekhez.

    A 19. század utolsó harmadától, meg a 20. század első negyedétől a magyar alkotók is szívesen kapcsolódtak az észtekhez: az alap a nyelvrokonság is volt. Meg 1990-ben létrehozták a Magyar-Észt Társaságot is.

    Példaértékűnek tekintem az észt nemzetiségűek közösségi létezését!

    Tegnap, 2015.11.17-én Budapesten a társasági éves közgyűlésen láttam egy amerikai filmet, amelyben példaszerűen kiemelték az észt dalos-ünnepek történetét. James és Maureen Tusty rendezte az 55 perces, 2014-ben készült dokumentumfilmet: eredeti (angol) nyelvű címe To Breath As One, észtül Üheshingamine.

    Óriási jelentősége van ennek a nemzeti közösségi viselkedésnek! Ugyanis az észt állampolgárok nem követik a nyugat-európai fogyasztói társadalom tömegkommunikációs viselkedését! Jelentősnek tartják, hogy minden állampolgár vegyen részt a dalos-ünnepi eseményeken – nem csak hallgató tagként, de énekeljen is!

    Az ismert dokumentációk szerint, meg a barátaim, és az oktatóim információ szerint az észtek nem csak mindannyian minimálisan énekelnek népdalokat, hanem követik a 19. századi nemzetiségi közösségi alapozást!

    Az észt nemzetiség-történet szerint az 1860-as évektől kialakultak nemcsak kórusok, hanem a diákoknak és a felnőtteknek is tanították a kortárs irodalmár alkotók műveiből képzett zenei darabokat.

    Annak idején a mi ismereteink szerint Bach, később Kodály Zoltán és Bartók Béla jelentősnek tekintették a népköltészethez igazodást, de nem imitálni kívántak, hanem szerették a közösségi teljesítmény alapjainak kialakítását. Az észt zeneszerzők követik ezt a példát.

    Az észtek napjainkig fontosnak tartják, hogy közösségi tevékenységként énekelve együttesen előadják a nemzeti kulturális múlt jelentőségét bizonyító alkotásokat! A közösségi lét fenntartását legalább annyira jelentősnek tekintik, mint a mezőgazdasági termelői tevékenykedést! Nem csak az I világháború után váltak európai jelentőségű állammá, hanem a szovjet rendszerváltás után az elsők között tértek át az eurós alapú gazdaságra. Ezen kívül nagyon segítik az oroszországi finnugor nemzetiségű alkotók, tudósok tevékenységét, hogy megőrizhessék a nemzetiségüket!

    Annak idején Kölcsey Ferenc úgy fogalmazott, hogy akkor lehetne a nemzeti közösség alkotója a személy, ha nem csak vállalná a magyarságot! Ám ez nem vallási döntést jelentene, hanem kapcsolódást a nemzeti múlthoz is!

    Napjaink észt polgárai példásak: nem csak jelentősnek tekintik az észt kiejtési nyelvhelyességet, hanem fontosnak tartják a közösségi tevékenykedést! Jó lenne, ha követnénk őket!

    Ugyanis a magyar diákok nem csak nem tudnak énekelni (például a Himnuszt, meg más jelentős műveket, vagy a ballagási dalokat), hanem a memoriter feladványokat se teljesítik. Emellett nem szeretnek olvasni, és a teljes magyar lakosság elveszíti az írási készségeit is. Sokkal hajlamosabbak a slágerek és a szlenges kifejezés követésére.

    Ezek szerint a fogyasztói társadalom kommunikációs elvárásai alapján a magyarság közelít az ír nemzetiség változási eljárásaihoz: részben nem tudnak olvasni, írni, meg nagyon sok anglicizmus jelenik meg az élőszóban. Írtam erről egy cikket is.

    Nem szeretném zaklatni, terhelni az olvasóimat, de nagyon örülnék, ha visszakapcsolódnánk a 19. századi, azaz a múlt évezredi nemzetiségi és sajátos polgári elvárásokhoz. Hiszen akkor megőrizhetnénk a magyar nemzetiségünket!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf