Bíró András: Ünnepre készülődvén

1.
folytonosan készülődtél
tüzek tüze ős méhében
csillagködök ragyogása
lobbantotta értelmedet
kőből sóból vasból mészből
vízből gázból egyebekből
formálta meg alakodat
folytonosan készülődvén
már milliárd évek óta
öntudatlan mozdulatlan
várva a nagy pillanatra
hogy apád életre nemzzen
hogy anyád világra szüljön.

2.
előbb gyomrodat emészted
majd a májad epéd veséd
hogy az étel keseredjék
meg szájadban de ne tudjad
közel már az elmúlásod
később a lábad veszíted
jársz ugyan még de nincs lábad
majd a karodtól is megválsz
hiába is hadonászol
vakká leszel és süketté
mikor értelmed kilobban
múltban élsz és csak a múltnak
araszolva napjaidat
számolgatva hogy mi van még
pedig csak a szíved ver még
és nem érzed hogy meghaltál
a halálra nem is gondolsz
mert az értelmed kilobbant
ősködökhöz hasonlóan
mik nem gondolnak csak élnek

3.
mikor szíved utolsót ver
a föld vagy a tűz befogad
ölébe vesz majd az Idő
s elringat a némaságba
ahol nem kell készülődnöd
tüzek tüze ős méhében
ott már mások készülődnek
azok akik sosem voltak
készülődnek az ünnepre
csillagködök ragyogása
lobbantja föl értelmüket
kőből sóból mészből vasból
vízből gázból egyebekből
formálva meg alkatukat
már milliárd évek óta
öntudatlan mozdulatra
várnak a nagy pillanatra
hogy apjuk életre nemzze
hogy anyjuk világra szülje

4.
a számodra semmiség ez
egy vagy már az ősanyaggal
ötmilliárd év akár húsz
vagy gyufaszál lobbanása
ugyanannyi hisz kiléptél
az Időből ki örökre
porló tested beleépül
fűben fába levegőbe
atomjaid szárnyra kelnek
a Kozmoszban szétoszolnak
Marsra Vénuszra leszólnak
Jupiteren megpihennek
s onnan tovább mindörökké
a nagy Idők óceánján

szozattv


szozat a tiszta hang aug202017bazilika vacsztistvan Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo