Keresztury Dezső: Barbár hattyú

                    Berzsenyi Dániel emlékének

                        I.

Lehetett abban valami megmosolyogtató bumfordiság,
ahogy a tömzsi, rövid kezű-lábú fiú sűrűvérű apja
arcába vágta: „nem szül gyáva nyulat Nubia párduca!”,
s világgá ment – igazi szittya vér, ki fegyelmet
nem tűr! – inkább a somogysági vadonba bujdosik;
de aztán rokonok baráti körébe tér; szelídülten
küldi – már maga gazdája – gyermeki szeretet-zálogait
ama roskadozó, szűk, doh s pipafüstös kúriába,
     melynél még nem szebb az övé.

szozattovabbacikkhez

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,

szozattovabbacikkhez

Radnóti Miklós: Köszöntő

           Egy Sík Sándor ünnepély prológusa

Ötven év?
kit ünnepeltek, annak nincs kora.
A költő hangja száll,
visszhangja támad s hallható
a néma s mégis harsogó időben.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Hahó szabadság

Ahol sziklákat repeszt a tél,
ahol a földdel az ég beszél,
s honnét a fergeteg dalolva jár,
ott lakik, ott a büszke sas madár.
Hahó szabadság! – kiált a völgy.
Keblét kitárja az ősi tölgy.
S a büszke sas madár sziklára hág.
Övé a szemhatár, a nagy világ.

szozattovabbacikkhez

Szabó Lőrinc: Az örök Magyarországhoz

           A Nemzeti Színház százéves jubileumára

Vártalak, ünnep! Megálltál, üzentél
s tüzes vasként égettek szavaid:
– Mindenről szóltál, költő, végre már a
hazádról is mondhatnál valamit! –
Üzentél s nem tudod, hogy megkínoztál,
hogy pörlekedtem magammal s veled.
Most itt vagy és: – Beszélj, fiam! – a választ
sürgetve néz rám óriás szemed.

szozattovabbacikkhez

Takáts Gyula: Onnan itass

                    Jékely Zoltánnak

Egyre csak lobog
és úgy takar a nád,
min t ki csőszkunyhóban
őriz koronát.
Pannonok, kelták –
hun, avar, magyar…
Villog a lidérc.
A berek takar…
Elásni már nem!…

szozattovabbacikkhez

Nagyon régi ima

Paradicsomba’ csendítenek
Az angyalok mind ott lesznek
Körülj kereszt éjfélig
Éjfél után mindétig
Piros hajnal hasada
Kibe Mária nyugova.
Mária kapu megnyílik
Krisztus Urunk születik
A zsidók általverték
Piros vére hullajték

szozattovabbacikkhez

Nóta Dakó Sándorról

   Magyar népballada

«Megyek apám, megyek,
Bé Madéfalvára,
Fényes uraságok
Nagy gyűlést hirdettek –
Madéfalvi rétre,
Sok vitéz legények
Gyülekeznek oda,

szozattovabbacikkhez

Ó, én édes jó Istenem...

    Katolikus népének régi székely himnusz

Ó, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban erősségem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyán,
Vándor legény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét!

Vándor fecske haza talál,
Édesanyja fészkére száll.
Haza jöttünk, megáld majd a
Csíksomlyói Szűz Mária.

A csodaszarvas

– Jordanes és Kézai Simon krónikája nyomán –

csodaszarvas1Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotisz mocsarai között bolyongtak. Ekkor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük, ők pedig mindjárt üldözőbe vették.

Futott a szarvas, majd nagy hirtelen nyom nélkül elenyészett a vadászok szeme elől. Sokáig keresték, de sehogy sem tudták megtalálni.

szozattovabbacikkhez

A prágai kaland

– Ilosvai Selymes Péter költeménye nyomán –

Nagyon elbizakodott a cseh király és császár, elbizakodottságában gőgös levelet írt Lajos királynak. Nem is levél volt az, hanem parancsolat, amit teljesíteni kellett. Azt írta a cseh király:

„Fiam, Lajos! Jó Magyarországnak adóját tetőled most kívánom. Parancsomra udvaromba személy szerint eljöjj, és énelőttem a tiszteletet bemutasd. Már tizenegy király eljött udvarlásomra, ne várasd őket, mert te leszel a tizenkettedik.                                                             

Károly, a csehek királya és császára”

szozattovabbacikkhez

Szabács viadala

– Heltai Gáspár krónikája nyomán –

szabacsvaraAmíg Mátyás király a csehek ellen hadakozott, a törökök felbátorodtak, egyre feljebb vonultak, végre a Száva folyó partján erős várat építettek, és ezt Szabács várának nevezték. Amikor pedig meghallották, hogy Mátyás király Magyarországra visszatért, Szabács várát mindenképpen megerősítették, és a sereg legjavát a vár őrizetére küldték.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: Andris útravalója

Andris fölmászott az öreg diófára, és egészen fönt, ahol deszkadarabokból kényelmes helyet tákolt össze magának, leült és körülnézett. Messze ellátott. A falu, a templomtorony, az erdős hegyoldal, a rét, a kis patak, minden a szeme elé tárult most, és összeszorult a szíve: milyen sokáig nem láthatja! Holnap viszi a vonat a város, az iskola felé, s mire hazajöhet, hó borítja már az erdőt, rétet. Pedig most alig kezdenek még sárgulni a levelek, a fák gyümölcssúlya alatt roskadoznak. – Olyan szép minden! Andris sohasem látta még ennyire szépnek a faluját és sohasem érezte még, hogy ennyire szereti.

Odabent édesanyja csomagolt. Rendre rakosgatta a ládába kisfia ruháit. Aztán a legszebb piros almákra, legfinomabb körtékre s mindenféle jóra került sor. Ne éhezzen az Andris gyerek abban a nagy városban!

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Megszolgált

Személyesen ismertem a történet egyik szereplőjét. Nyugodt, jól egyensúlyozott férfi volt. A szeme a magába tekintő emberé; egyike azoknak a szemeknek, amelyek túl sokat láttak a háború borzalmaiból. Akkor már tábornok volt, de inkább tudós, mint katona benyomását tette. Ez a típus különben eléggé ismert, hiszen a nagy Moltke is ilyen volt. Én első pillanattól fogva igen rokonszenvesnek találtam.

szozattovabbacikkhez

Szabó Dezső: Kálvinista legenda

A fák dideregve futottak el a vonat mellett. Futottak a fagyos rögök, a tört kórójú tarlott mezők, a sápadt halmok. Mintha a halál csordája volnának s hátul hosszú, fekete ostorral kergetné őket egy akolba a könyörtelen pásztor.

Hárman ültek a harmadosztályú kocsiban. Egy sárospataki borvigéc, aki Nagyváradon ült fel s azóta vastag bőrszivarát szopogatja. Egy örmény, aki a fűtetlen kocsiban hol a kezeit, hol a lábait rázza s azt hiszi, hogy a rázott hideg, meg ráadásul a fáradtsága kevesebb baj, mint a heverő fázás. De talán így teszünk mindnyájan, talán az élet rohanó vagonjában is azért rángunk, vitustáncolunk hitet, tagadást, politikát, festményt, drámát, filozófiát, háborút és békét, hogy az állomásig ellopjuk magunk az örök semmi hidege elől. Az örmény különben disznókereskedő volt, minden ujján aranygyűrű, nyakán piszkos, zsíros kendő.

szozattovabbacikkhez

Tamási Áron: Erdélyi társaság

Csak kilenc nap múlott el azóta, hogy Lőrinc a hírnöki foglalkozást elnyerhette a cukorgyárban. Délelőtt még ruhát kefélt, és más szépítő műveleteket végzett a hírnökség mellett a gazdáinak, de azután, hogy megehette a délebédet, szabad volt ő is.

-  Egész héten keresztül eleget szolgáltam másokat – mondotta magába. – Ezen a délután tehát érdemesebb embert fogok szolgálni, vagyis önmagamat.

Könnyű és kellemes szolgálat volt, amit a maga számára kitalált. Látta ugyanis, hogy verőfényes őszi idő van, s látta azt is, hogy a mezők integetnek feléje.

-  Jövök, ne féljetek! – mondta, és magához vette a botját, amelynek párja sehol nem volt, mert ilyen botja csak egy vad püspöknek lehetett volna, ha ugyan vad püspök volna a világon.

szozattovabbacikkhez

Tatay Sándor: Baleset a kék tavak között

/VI. rész/

Végülis kopár tetőre értünk, ahonnan a látóhatár már egészen ködbe veszett, de volt ott egy turistaház, ahol ételt és italt lehetett fogyasztani. A turistaház étterme éppen olyan zsúfolt volt, mint bárhol nálunk, és az önkiszolgálás még az itthoninál is sokkal körülményesebb volt. Az asztalok mind foglaltak voltak. Elhatároztuk, hogyha másképp nem, állva is elfogyasztunk egy tányér gulyást. Mivel a feleségemnek nagyobb gyakorlata van a sorbaállásban, ő vállalkozott a nem éppen egyszerű akcióra. Meglepetésemre viszonylag gyorsan és oldalán egy magyar fiatalemberrel tért vissza. A fiatalember, aki Szabó Sándor néven mutatkozott be, meghatott örömmel szorongatta a kezemet. Aztán az asztalukhoz vezetett bennünket, azaz egy hosszú asztalnál lefoglalt sarokhoz, ahol ott találtam a kedves arcú fiatalasszonyt, aki utánam utazott a repülő székben pici gyermekével együtt. Ez volt a családja. Egy alacsony termetű, de csinos osztrák asszonyka és a hároméves kisfiú.

szozattovabbacikkhez

Komlós Aladár: A szépség üzenete

Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily titkokat?
Nemzedékek sora szenved s a gyümölcs egy gyermek lágy tekintete,
Íme van egy leány, akinek szeme csillog s a hangja szigorú,
és komoly és tiszta.
Egy másiknak kis mosoly ül szemében.
Ó talán nem is tudja.
Gyönyörű felnőtt teste fölött szemében
egy baba ül s mint egy bölcső, kezecskéjével tapsikol.
A harmadik csak gömbölyű. De szelíd és szomorú gömbölyűség ez.
S ahogy nyakát hajlítja és átfog, ha táncol: jóság az is és halk szelídség.
Neked meg a hangodra vágyom. A tested
mért kábít százszor jobban, hogyha hallom
gondolatban a hangod különös
nyugtató szép zenéjét?
Szépség cserepei, honnan jövő és milyen
üzenetet betűzök bennetek?

Dóró Sándor: Ősz

Csakugyan ősz van:

már én is érzem!
Lassún csordul

szívembe a vérem…

Állok a tónál,

s a vizet nézem:

a halak sírnak

   véres vízben!

Kiss Anna: Gesztenye hírnök

Havat-é, esőt-é,

mit üzen a felhő?

Havat is, esőt is,

hamvas bokorerdő.

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo