A rossz feleség

    Magyar népballada

– Jöjjön haza, édesanyám,
Mert beteg az édesapám!
    – Várj, lányom, egy kicsit,
    Hadd táncolja egy kicsit,
    Mindjárt én is megyek, –
    Egyet-kettőt fordulok,
    S mindjárt otthon leszek!

szozattovabbacikkhez

Galícia közepibe

Galícia közepibe’
Hét kaszárnya egy végtibe’.
Egybe huszár, másba zsandár,
A többibe bakancsos jár.

Oda vitték a rózsámat,
Legdrágábbik vilojámat.
Nyolc keserves esztendeig
Soha haza nem eresztik.

    Erdővidéki gyűjtés, Benedek Elek, 1882.

Jáger Jóska

     Magyar népballada

A miskolci híres boltba,
Ott vásárolt Jáger Jóska.
Ott vásárolt Jáger Jóska,
Violaszín patyolatba.

Felöltözött krinolinba,
Úgy ment el a híres boltba;
Úgy ment a görög boltjába,
S válogatott a szoknyába.

szozattovabbacikkhez

A Vértes

– A Képes Krónika nyomán –

I. András király kemény kézzel teremtett rendet az országban, a pogányságot megtörte, Szent István király igazságos törvényeit helyreállította. Keményen fogta az ország gyeplőjét, és bátran szembeszállt a császárral is.
Ekkor a német császár hadat kiáltott, és sok megrakott szekérrel, hadigépekkel, a Dunán meg hajókkal Magyarországot megtámadta. Lovassága már Székesfehérvár táján pusztított, hajói pedig Gebhard püspök parancsnoksága alatt veszedelmesen közeledtek.
Amikor András király és Béla herceg ezt meghallották, a búzakereszteket és a szénaboglyákat mind felégették, és az egész lakosságnak megparancsolták, hogy nyájaival együtt költözzön el arról a földről, amerre a császár útja vezet.

szozattovabbacikkhez

Az életmentő király

– A Dubnici Krónika nyomán –

Aludt még a tábor a Szele folyó közelében, de Lajos király már talpon volt, ellenőrizte az őrségeket, aztán lesietett a folyó partján. Salerno ostromára készült, és hogy oda mehessen, át kellett vezetnie a sereget a folyón. De vajon talál–e gázlót rajta? Mert a folyó nem nagy, de az esőzéstől erősen megáradt.
Nézelődik, vigyázódik Lajos király a folyóparton, s hát egyszer megpillant egy magyar vitézt, aki két lovat itat. Nézi, nézi, meg kell hogy ismerje, mert nincsen vitéz az országban, akinek nevét meg ne mondaná, és valóban kiáltja már:
–   Szeredai, hej, fiam, Szeredai!

szozattovabbacikkhez

Mátyás király meg a szállásadó cigányok

Mátyás király kiadta parancsba, hogy szállást nem szabad adni senkinek, csak a vármegyeházán. Akkor aztán, hogy próbát tegyen, felöltözött muzsikus cigánynak, a hóna alá vett egy hegedűt, s megindult faluról falura.
Bevetődött egy cigányházhoz.
–    Jó estét, sógorasszonykám – azt mondta –, hát a sógorkám hol van?
–    Oda van basabélni, hegedülni.
–    Sógorasszonykám, itt hálnék én maguknál!
–    Jaj, sógorkám, itt bizony nem lehet! Mátyás király, ha megtudja, felakaszt bennünket.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Kondor, a csavargó

Sok, sok esztendővel ezelőtt Székelyországban utazgattam. Ahol csak tehettem, ott gyalog róttam az országutat, mert arrafelé szép hegyek és nagy erdők vannak. Amint egyszer mendegéltem a rengetegben, egy embert pillantottam meg, aki egyedül heverészett egy öreg bükkfa tövében. Afféle országjáró csavargónak látszott, a ruhája legalább csupa folt meg rongy volt, a csizmája orrán kilátszott a lábujja, a süvege pedig lyukas volt, akár a szita.

Amint közel értem, a csavargó fölkelt és megszólított:

-  Engedelmet kérek, – mondta, – nem tetszett az úton az én hintómmal találkozni? Négy szürke van eléje fogva, a bakon ezüst-zsinóros huszár ül.

szozattovabbacikkhez

Fekete István: Elmegy a tél

Beteg a tél. Nagyon beteg. Olyan, mint az öregember: reszkető, könnyen síró, messze néző.

Búcsúzik a tél.

Nappal már alig látni. Csak éjjel jár, mint a beteg, aki a nappalt átalussza, de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, hogy ne legyen olyan hangos az óra, és ne legyen olyan rettenetesen mély a csend.

Olyan a tél, mint a haldokló, akinek várnak a halálára. A rokonság összenéz, és a szemekben ez van: – Végrendelet nincs, minden a mienk…

A tél ezt tudja és búcsúzik. De csak éjjel. Öregesen járja az erdőt, és megsimogatja a fákat, melyek most ébredeznek: – Nono, kis fák. Miért borzongtok? Nem voltam szigorú hozzátok, ezt emlékbe hagyom… És kezenyomán dér hull a fákra, melyet reggel leráznak magukról. Nem kell az öregember ajándéka senkinek.

szozattovabbacikkhez

Jankovics Marcell: Megtudtam, hogy március van…

Megtudtam, hogy március van. A kalendáriumból? Nem, mert e kedves könyvet meg sem néztem. Haragszom rá: nem érintkezünk. Az állott benne, hogy március 21-én kezdődik a tavasz. Nem volt igaz, mert fagyott; akár más időkben Szilveszter éjszakáján. Talán abból tudtam meg, hogy a Vérmező meg a Horváth-kert fái rügyeznek? Szó sincs róla. 1940 misztikus nagy évében a rügyfakadások is úgy késnek, mint a nyugat felől érkező vonatok… Késnek és késnek: senki sem tudja, hogy miért. Vagy láttam a krisztinavárosi templom előtt a fiatal legényeket, akik hóvirágot és ibolyát kínáltak? E derék fiúk valahol még havat lapátoltak. Dehogy is gyűjtögették a vén föld mosolyait. – hanem takarították a föld őszülését, – az ősz hajszálakat, melyek nagyon is ránkborultak. Talán már festik a városnegyed kirakó kertjeit a rendezvoust kereskedőknek és a szomjúhozóknak? Nem, – ezek a szegényes kertek részben pinceraktárakban, részben melegházakban várják édenkertté átvedlésüket…

szozattovabbacikkhez

Nyirő József: Leánykérés a havason

Vágyaktól terhes, veszett, bolond, szép tavaszt értünk. Minden nyugtalan volt. Az erdőn a fák titkon búgni kezdtek, belső tűz égette a vadak szemét, melyek boldog, kábult, meleg fényt vetettek maguk körül, a madarak teste elbágyadt és forrón sütött. A friss falevelekről nehéz, édes harmat csepegett és zajt ütött a várakozó csendben. A medvét, farkast égette a saját szőre, s még a ködök sem tudtak megnyugodni. Arany felhőként széttárva egyik szakadékból a másikba szálltak.

Péter, a legény ásított, s bunkós pásztorbotja is izzadott a tavasztól. Forrókat ásított, s füleiben kábultan lüktetett az elviselhetetlen meleg vér. Az erdő egyik fele még fekete volt az éjtől, a másik piros a fénytől. Olyan korán volt. A kora szél csikorgatta a fákat és az őzek ijedten lapultak, futottak a tisztásokon a feltörő élet ingere elől.

szozattovabbacikkhez

T. Ágoston László: Eskü a tisztáson

  - Bálint! - kiáltott Harsányinak a kapitány, miután végzett a két gatyás paraszt kihallgatásával. - Nézd meg fiam, milyen élelem van a szekéren! Töltsd meg ennek a két embernek a tarisznyáját, és engedd őket útjukra. Aztán gyertek ide hozzám Vinczével együtt.

  Harsányi maga mellé vette a két megszeppent lengyelt, és odavezette őket az élelemszállító szekérhez. Bódog tizedes éppen a porciót osztotta ki katonáknak. Szárított tésztát, babot, krumplit, meg fűszert, ami a bográcsba dukált. Többen száraz gallyakat gyűjtöttek az erdőben, s tüzet raktak a főzéshez. Fölöttük a hegycsúcsok hósipkával integettek a zöldellő tájnak.

szozattovabbacikkhez

Bögözi Kádár János: Itthon

A régi évek illatát újra érzem;
szép nyarak, gyom-játékok
szerencsét jósló ágát újra tépem,
csalhatnék, mint egykoron,
de rágódom kóró reményen.
Tudom - 
jó, vagy balgatag lett minden napom,
de ha nem futja többre,
/madár-/ ijesztővé változom.
Hihetném, gazdag vagyok,
enyém, amit e város összehordott.

szozattovabbacikkhez

Éltes Enikő: Hit

csukott szájjal 
mosolyogva 
tudod-e milyen 
a sikoly 
amikor már már 
megpattan az élet is benned 
az erőfeszítéstől 
s akkor imádkozni kezdesz 
előbb összefüggéstelen 
kergetve a szavakat

szozattovabbacikkhez

Farcádi Sándor: A lázongó Kain

kainaberdurerKain vagyok, - testvérem Ábel.
Egy a kunyhónk, nyájunk, a szérűnk
S mi ketten össze még se férünk.
Beleiszik az én vizembe,
Az ételembe belekóstol -
Uram, én írtózom e sorstól!
Mióta pártfogásba vetted,
Azt hiszi, szabad neki minden
S rendelkezik, mint te: az Isten.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Fényt kortyol majd a zord idő

Az évek soha sem hazudnak
nyarat,az eljön így,vagy úgy,
s ha vizet koldul szomjas vándor,
ajka kiszáradt,megfakult,

suttog a csend,zöld móha vész,
kövek kicsordult könnye hull,
megszólal majd a néma mély,
akár a hegedün a húr,

szozattovabbacikkhez

Lővétei Lázár László: Távolságtartás

Másodszorra jobban megy minden: 
ha elbeszélgetek a büféslánnyal, 
kiflimbe virsli is kerül,
az első pohár után tudom csak,
mit innék legszívesebben, Marosfőig 
el szoktam dönteni, hogy visszafelé 
leszállok-e majd nálad a vonatról -

szozattovabbacikkhez

Székelykeresztúri Molnár Sándor: Székely huszár kesergője

sandor huszarokVihar verte, szél szaggatta a cifra dolmányom,
A szép piros huszárcsákóm, hej, én be sajnálom,
Messzejártam nótaszóval, virágos csákóval,
És a soha el nem hagyott szent magyar zászlóval.

szozattovabbacikkhez

Lengyel János: De a városok maradnak

Az emberek születnek
Meghalnak magyarnak,
De a városok maradnak
Beregszásznak, Kassának,
Aradnak.

Mert Pozsonyba megy
A magyar ember,
Nem Bratiszlavába.

szozattovabbacikkhez

Berda József: Téli fülőkegomba

gombaA hófoltoktól csillogó fatönk
tövében pillantottam meg narancssárga
csokrodat s mint a színes lepkét
kergető diák, úgy szaladtam letépni téged.
December közepén álombéli látvánnyá
varázsolódtál, amint eszembe jutott:

szozattovabbacikkhez

 

Illyés Gyula: Tág tél

Jobban meglelték egymást véleményeink
abban a tág visszhangzatú és túlvilágított
csarnokban, ami az a téli délelőtt volt.
Orvosi tapintással járt a napsugár
az üveges fák törékeny kis ágain:
rögtön dér-hullatással reagáltak.

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: Kandallónál

Egyre hidegebb köröttem minden
s olyan jó a meleg kandalló,
a tűz pirosan parázslik itt benn
és illatos fa a tűzre való.

Ülök magamban s oly meghitten
zenél a csend s a duruzsoló
tűz dala szálldos lágyan köröttem
s álomnak látszik a szürke való.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Város, télen

udvarFölülről látni ezt az udvart,
az apró, öt ház udvarát,
mindig felülről és haránt,
mint egy képet, mely távlatába,
mint a múltat, mely önmagába,
bárhonnan nézed, visszaránt.

Az udvaron drót és talicska,
vasalatlan kerékcsomó.
A csúcsos háztetőkre ritkán,
reszelősen hintve a hó.
A tájék, hátrébb, elhaló.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Téli Balaton

Jégpáncélos a hó,
Lehet rajta járni,
Csárdást bokázni és
Vígan fakutyázni,
Elvágódni hanyatt,
Hét bordát betörni,
Utána az ágyon
Hónapokig nyögni.

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Hogyha mégis beföd a hó

Kisbárányok segítője
voltam egy időben,
a kékületben, az elmúltban,
a távollevőben.
Sárgaszínű árpaszalmán
juhaim feküdtek,
s bárányokat ellettek – kinn
csillagok születtek.
Én ültem a jászol végén.
Egyszer visszamegyek még én!

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: A szerelem szavai

Örökérvényűleg
leírnám a
szerelem
szavait.
De nem tudom.
Alig bukdácsol
a szó:
   „Rózsa.”
   „Liliom.”

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: Szerelem

Alattvalód vagyok én,
szörnyű törvényeidet tisztelem,
titokzatos arcú, borzas hajú,
szépséges, mindig meztelen királynő,
Szerelem!

A te országodban te vagy az isten.
Teremtő, rontó. Termékenyítő.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Az első mámor

rozsaEmlékszem, részeg este volt,
víg május, telve rózsaággal.
Ezüst ruhában járt a hold…
Szívemben zsongott annyi száz dal!

És megcsókoltam perzselőn
kicsiny kezed, aztán az ajkad;
S te első kedves, drága nőm
magad, remegve nékem adtad.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Férfi szerelme

Szeressen engem,
Akit én szeressek!
Simuljon hozzám,
Kit én galambomnak
Boldogan nevezzek!
Simuljon hozzám
Büszke hódolásra,
Bízó megadásra,
Ne is legyen gondja
Semmire másra!

szozattovabbacikkhez

Szabó Éva: Ha jön a szerelem

Egy korty ital
s a pohár peremén
érzem a szádat,
ha jön a szerelem,
nincs magyarázat,
vetem az ágyat
forró havon,
egy csillagon…

Vértessy Gyula: A vallomáshoz nem sok szó kell…

A vallomáshoz nem sok szó kell,
Sőt néha egy is sok talán?
Szótlan beszéded ha nem érti,
Szóra sem érdemes a lány.

S ahol a szemek nem beszélnek,
Hallgassanak az ajakak,
Ki tekinteted meg nem érzi,
Az meg nem értheti szavad.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Holló-ének

holloLomb aranylik
lenge ágon,
pók ezüstöz
holt mezőket.
Holló-hangok
hamvas égen –
holló-párom,
hallod őket?
Felleg-úton
itt vonulnak,
fellebegnek,
visszahullnak.

szozattovabbacikkhez

Berda József: Szólj, szép szavunk: szabadság!

Szakadj szó szakadatlanul,
szüntesd szorongásunk szépre szomjas
szellemünk szerint, – szélesítsd
szélbe szabaduló szánkon szerelmed szálló szavait:
száguldó szabadság! számtalanok szabadsága!

szozattovabbacikkhez

Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok

A ti szavatokra lelkem felhevüle,
    És Vásárhely kies halmára repüle,
Melyről végig nézvén a székely földeken,
    A hűs forrásokon, a fenyves bérceken:
E felséges vidék úgy magához ragadt,
    Hogy szák elmém éppen a felhőkig dagadt,
Színültig telt édes hazámnak épével,
    És a történetek zajgó tengerével;
Sőt kijjelbb csapongván a népek sorsára,
    Hol örült, hol búsult, mint világ polgára.

szozattovabbacikkhez

Kerényi Grácia: Csobánc alól

       „Diszel falu lakossága
       nem emlékszik Disneylandra”

Hát itt is – igazad van – nem maradt kő kövön
csak úgy csupaszon hever a földön vagy az égre mered
de kialudt vulkánokhoz még szép is ez a sziklakeret

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Napkeletnek piros virág…

Emlékeim kérik tőlem
az évek, s ím, itt adom:
Legeltettem őszidőben
egyszer, messzi, Nadabon.
Akkor még egy bűvös körnek
bűvészeként éltem én,
– ifjúság, óh! – s hogy gyötörnek
köszvényeim az idén.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Lidérctűz két lobbanásban

mint aki megy a vesztőhelyre
mondhatnók úgy is hogy viszik
emlékiratait már nem fejezhette be
a hitviták kora fakó lókoponyákban ketyeg
most mennek el egy gőzmosoda mellett
trachomás szemek az ablakokban
kenetes irodisták vájkálnak a lekvárosüvegben
művész-szeszély – mondja a tejesember

szozattovabbacikkhez

Az anya és leánya

     Magyar népballada

    ,Szépen ragyog az estéli csillag,
Az én babám ablak alatt ballag,
Édes anyám eressz ki hozzája,
Gyönge szívem megreped utána’
    «Kedves rózsám jere ablakodra,
Hogy adjak egy csókot ajakodra,
Ezer búval van életem tele,
Egyszörre mind elfelejtem bele.»
    ,Hallod anyám, milyen szépen hí ki,
Bokrétát is kötöttem már néki:
Úgy illik az kerek kalapjára,
Mint a csókja leányod ajkára.’
    „,Kis leányom gyönge vagy szeretni,
Még rája érsz fékötőt viselni,
Hidd, a lánynak addig ér világa,
Míg a legény sírva jár utána.”’

 ballada

szozattovabbacikkhez

Görög Ilona

    Magyar népballada

gorogilona«Bizony csak meghalok,
Anyám, édes anyám!
Görög Ilonáér’.
Bizony csak meghalok
Karcsú derekáér’;
Karcsú derekáér’;
Piros orcájáér’;
Piros orcájáér’,
Dombos ajakáér’;
Dombos ajakáér’,
Gömbölyű faráér’
A lenvirág szemű
Görög Ilonáér’.»

szozattovabbacikkhez

Szép Júlia

               Magyar népballada

«Szép Júliám, szép leányom,
Kertemben nyílt tulipánom,
Ne szeresd te jobbágyodat!»

Nem szeretem jobbágyomat,
Csak szeretem az ifiat,
Szép ifiat, a lelkemet!

Jaj kimene öreg király
Megfogatá az ifiat,
Fölteteté csonka torony,
Csonka torony tetejére.

szozattovabbacikkhez

Kós Károly: Gyalu vajda

Simon cár volt akkor a bolgár birodalom ura; a marosparti várból pedig az ő képében Gyalu úr parancsolt Transsylvániában.

gyaluvarA várat még a nagy Krum kágán idejében építették meg a régi romok helyén, fenn a dombon. De akkor csak olyan győrvárnak, ahogy azt az avar urak idejében szokták volt: karók közé vet sárból a kerítő falát, amire négy fatornyot is ragasztottak vigyázóhelynek. a nagy kágán fia idejében a vár piacára megépítették temérdek házát az új istennek, akit akkor hozott a nagyúr Konstantinopolisból és népire parancsolt.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: A drágakő

Tiszta téli idő volt, amikor Klári és Piroska megpillantották a drágakövet. A játékon egy kicsit összevesztek, ami testvéreknél nem megy nagy eseményszámba, és Piroska az ablakhoz ment duzzogni. Akkor vonta magára tekintetét a drágakő. Valami pirosat látott a kerítés kőpárkányán csillogni. Lépett egyet hátrafelé, akkor meg már zöld színben ragyogott. Ha közeledett az ablakhoz, aranyossárga lett. Mi lehet az? Szólni kellene Klárinak, de összevesztek. És Klári kezdte. Mégis jó lenne szólni. Még tétovázott, amikor kis húga megelőzte.

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: Báth Mihály történetei

divatannoAbban az időben történtek ezek, midőn már ezüstös lett Báth Mihály feje. Az embereke irigyelték ezért, pedig időnként már vészt kongatott a szíve, mint a félrevet harang. A szerelem óráiban pedig, mintha ott állott volna ágya mellett a halál. Állt és gondolkozott, vajon ne zavarja meg Báth Mihály örömét? Csak akkor surrant ki a szobából, midőn Báth Mihály kibocsájtotta a hölgyet, és az ajtóban az elbocsájtó simogatást végezte.

Szövetséges után kellett néznie Báth Mihálynak, s csak nagyhatalommal volt hajlandó tárgyalni. Így került még szorosabb kapcsolatba a borral. A bor ősi vigasztaló, hiszen ő hozza föl a mélységből a föld üzenetét, és ő serkenti föl ébrenlétben is az ember álmait.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: A daruember

– Lykanthrophia – ? Mi az – ?

A tudós házigazda, akinek említette ezt a szót, megadta a magyarázatot.

– Tudják, hogy mi a magyar néphitben az ijesztő ember? Olyan ember, akinek bűbájos bőrszíja van; ha a derekára csatolja, akkor tüstént kivetkőzik emberi formájából és farkassá lesz. Az ijesztő ember különben nemzetközi lény. A németeknél Wärwolf– nak nevezik, csakhogy az nem bőrszíj, hanem valami boszorkányos zsír segítségével lesz ordassá. A régi boszorkánypörökben, különösen a dél– franciákban, nagy szerepet játszik a farkasember. Kivétel nélkül félig állati életet élő parasztok voltak, akik magukkal és a világgal el tudták hitetni, hogy ők éjnek idején farkasok képében bújják a rengeteget. Mert biztos, hogy magukkal is el tudták hitetni. Úgy látszik, hogy a lykanthrophiában épp akkora szerepet játszott a beteges önsugallat, mint a közönséges boszorkányságban…

szozattovabbacikkhez

Nyirő József: Farkasok

Az a nagy szégyen érte Rab Péter havasi pásztort, hogy egy évesforma szép szőke üszőborjú elveszett a keze alól. Valahová elbódorgott s úgy látszik a farkas elütötte. Előbb jól elnégyelte a kutyáját s aztán keresésire indult egy hosszúnyelű baltácskával a keziben. Sok mocsok– helyet összejárt, benézett minden bokor alá, leereszkedett a szakadékokba, de a borjúnak hirepora se bolt.

erd 0321Keresés közben messze elvetődött s fenn Kútpataka fejiben véletlenül ráakadt a farkasfészekre. Két gömbölyű, alig kéthetes, kedves kicsi farkaskölyök vinnyogott benne. Játékosan még oda is hemperegtek a Rab Péter lábaihoz, s kedveskedve beleharaptak a bocskorába. Ügyes, eleven állatka volt mindkettő, nedves orrocskával, üde piros nyelvecskével, kövérek, mint a hájfalat, ravasz pofácskájukon a gyermekek kedvessége, ártatlansága derengett és éhesek voltak, mint mindig.

szozattovabbacikkhez

Endrődi Sándor: Bölcső mellett

Rózsás arcok, bimbó ajkak,
Nevető, nagy, kék szemek -
Hogy' hagynálak nóta nélkül
Kedves baba, tégedet?

Hisz te nekem váltig dallasz,
Tüdőd győzi, tart a szusz.
Oh bizonnyal túltéssz rajtam,
Te legifjabb lirikus.

bolcso

szozattovabbacikkhez

Fazekas Mihály: Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok

Gergely pápa az időnek
     Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
     Napjából számkivetett;
          Ha ez igy menne sorba,
          Hány idő lenne csorba?

Ha éltemen végignézek,
     Csak elijjedek tőle
Magam is, hogy mennyi tízek
     Esnének ki belőle,
          Mellyek e jó hazának
          Hasznára nem valának.

szozattovabbacikkhez

Gyulai Pál: Az év végén

Oh ez a dűh, ez a pártdűh
Tart-e még sokáig?
Avagy immár eljutottunk
A végső határig?
Nem jutottunk, sőt félnünk kell,
Vége csak akkor lesz,
Amikor a honfiszívnek
Minden kincse elvesz.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Alkony

arcÉn szeretem az anyagot,
s gyakran gondolok csontjaimra.
Az ér, mely lüktet nyakamon,
az eleven vért könnyen ontja.
A léttel küszködöm naponta,
de győzi jó tüdőm s szívem,
a hajam bőséges kibontva,
s hogy megritkul, még nem hiszem.

szozattovabbacikkhez

 

Tűz Tamás: Aquinói Szent Tamás

Zenél a durva kő a néma falban,
a mész fehérebb, mint a pergament,
az íródeszkán duruzsol a Dallam
s a négyszög völgyén lassan elkereng.

Ez Szent Tamás, ki csöndben dómot épít.
Kigyúl az ész és könnyed ívbe fut.
A tornyokat fölhúzza, lám, az égig
s a rózsaablakon dereng a kék tejút.

szozattovabbacikkhez

 

Wass Albert: Záróvers

Hajótörött vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.

Belesóhajtottam a sorsomat,
félelmemet a sok bús gondomat.

S most száz pecséttel elzárt bánatom
a hullámok kedvének átadom.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf