Vidor Marcell: Gyere velem asszony!

Gyere velem asszony
Ki a napsütésbe,
Kacagó tavaszba,
Tüzes ölelésre
Gyere velem asszony!

Kiülünk majd ketten
Az Arno partjára,
Olvadó sóhajra,
Muzsikáló, csókos,
Meghitt suttogásra.

Gyere velem asszony
Ki a füzesekbe,
Fölgyújtom még egyszer
Lankadó szerelmünk
Mécsét füzesebbre …
………………………
Gyere velem asszony!

vitéz Somogyvári Gyula: Már nemsokára el kell mennem

Már nemsokára el kell mennem.
– A napok mind, mind úgy szaladnak! –
Fáj nagyon, hogy újra a könnyek,
kínok és vágyak tömlöcében,
gondok között, magadra hagylak.

Kínok és vágyak tömlöcében
ne sírj, ne sírj nagyon utánam.
Mert visszahúz a sóhajtásod
és – hol majd bátran kéne lépnem;
térdre roskad talán a lábam.

És – hol majd bátran kéne lépnem:
gyáván és gyötrő félelemmel
összecsuklik a bátorságom,
bízó, virágos büszkeségem
s felébred majd a síró-ember.

szozattovabbacikkhez

Veszelei Károly: Pusztán.

Nem halt még ki, nem halt még ki
ciganyhegedusA szép magyar nóta,
Megszólal még pusztákon a
Pásztor tilinkója.

Most is csak úgy kesereg még
Mint valaha régen,
Úgy sírdogál szomorúan
Csöndes nyári éjen.

Mindig akad egy-egy legény,
Aki búsan gyászol,
S panaszt mond az éjszakának
A csalfa leányról.

S lány is akad – Isten tudja –
Ki mindig tesz róla,
Hogy sohase halhasson ki
A szép magyar nóta.

Endrődi Béla: A pusztuló Budán

Óh csöndes, szunnyadó világ,
Lengjen körül békéd, magányod.
Mikor leszáll az alkonyat
Álmodni, sírni idejárok.

Itt nem zavar vad lárma, zaj,
Az emberek a múltban élnek,
S mindenen ott ring hímpora
A tiszta élet derűjének.

Hány boldog óra sírköve
Egy-egy ilyen dűlt, beomló ház,
Hol vén anyóka kötöget
S a kalitban madárka nótáz:

szozattovabbacikkhez

Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza

[részletek]

    Gyalázatos dolog hadifogolynak lenni

    Undorral, reszketve, borzongva gondoltam a hadifogságra. Inkább meghalok, agyonlövöm magam: idézik vissza szavaimat, akiktől elbúcsúztam frontra való távozásomkor.

    Lassan, - gyaloglás közben, rafinériával eszelgettem elfogás esetében a legkülönfélébb, megváltó halált…

    Sajnos, a sorsunk Istenkézben volt.

szozattovabbacikkhez

Martin Ferenc: A krasznojarszki hadifogolytábor

[részlet]

…Szomorú hírt kaptunk augusztus 29-én: Románia hadat üzent nekünk. Egy ellenséggel több, s a háború még tovább fog húzódni. Vajon így is megnyerjük-e a háborút?

    Makarov étkezdést szemtelen viselkedése miatt bojkottáltuk. Ő azonban kifogott a helyzeten: kitúrta a lengyel lavkást s ő vette át mindkét étkezőt. Szóval a bojkottal mit sem értünk. Egyébként Makarov is megígérte, a jövőben mindent megtesz, ami tőle telik. Szeptember 2-án kitapétáztuk a szobánkat. Barátságosabbá tettük ezzel lakóhelyünket, azonkívül a deszkafal réseit leragasztva megszüntettük az örökös huzatot és tompábbá tettük a szomszédos szobák lármáját.

szozattovabbacikkhez

Vay Sándor: Vasárnap délután

A vasárnapdélutánok némelyszer, de leginkább mindenkor is, nagyon unalmasak. Most is ímhol, esőköpenyegem zsebébe dugván holmi újságárkusokat, brochureákat és egyéb írásokat, leballagtam a lanka felé, ahol a nagy tölgyfák állanak egy köröndben. Ormótlan malomkő-asztal körül parasztok üldögéltek. Errefelé nagyon csöndesek. Szófukarak. De néha mégis ejtenek szót. Olykor egy-egy stamperli Kirsch-t isznak. A tehetősebbje Bürgermeisterli-t is. Szájukban pedig ott füstöl az elmaradhatatlan stumpen, avagy a brisago. Irgalmatlanul fekete, irgalmatlanul erős mind a kettő és rettenetes orrfacsaró bűzt terjeszt körös-körül a levegőben. Néhány paraszt tarka-figurás kártyával Königsjasst játszik. A többi mesél régiekről – és politizál. Akárcsak a parasztok ott az én legszűkebb pátriámban. Ha összeültek a Hajnal Laci korcsmájában. Avagy letelepedtek a gerendákra, a Gudricza kovácsműhelyének elébe.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A telefon

Most már sejtem, mért oly méla,
Mért oly fáradt, rossz a hangja,
Mint egy rekedt tenorista,
Vagy kis falu tört harangja.

Most már sejtem, mért oly zsémbes,
Oly ideges és mogorva,
Mint egy asszony, aki most lép
Veszélytelen életkorba.

Most már sejtem és e tényen
Tollam gúnyra most nem képes:
Mint részvéttel értesülök:
A telefon – ötven éves.

                      1911. okt. 29.

Gyóni Géza: Ének a végekről

Most fáj, hétszer fáj, ami elmúlt,
És megborzaszt, ami jő.
Most lüktet irtózó agyamban
Emlék, csók, szép gyemek-idő.

Most jár kísértni halk menetben
Ezer át nem élt szent ifjú nap.
Arcomra lassú, bús esőben
Távol sírt könnyek hullnak-hullnak.

Mennék. Nagymessze, ó, függönyök
Szűz szépségeket rejtenek.
Titkok várnak bezárt szobákban
És fátyolos asszonyfejek.

Fegyercsörgésen át fülembe
Hegedűk halk zenéje zeng,
S lelkem nagy siketítő zajban
Termékeny csöndjéért eseng.

szozattovabbacikkhez

Bán Aladár: Gyóni Gézához

Fegyverzaj közepett – mondják – hallgatnak a múzsák.
Mégis a harc mezején zengnek a Tirteuszok.
Tirteuszunk te valál, jó Gyóni, a vérzivatarban,
Melynek elülte után ránk szakadott Trianon.
Zord idegen földben fekszel. Be nehéz lehet álmod!
Hallva megint csatazajt, lantodon ébred a húr.
Régi dalod zendülne szívünkbe erőt, hitet öntve,
Kardot fogna kezed…hajh, de a rög nem ereszt!
Várj! érted mennek testvérid a mostoha tájra,
Hogy porló szívedet hő kebelükre vegyék.
Addig is énekeid harsognak a vész viharában,
S életed emlékét nemzeted őrzi híven!

                                   1942

Eőry Dénes: Ének a hősökről

      Gyóni Géza emlékének

„Csukódjatok be, rácsos ablakok;
Isten szemei, csak ti nyíljatok…”
Daloltad egykor orosz végeken,
Hol újra magyar vér foly szüntelen.

„Kárpát sziklái égig álljanak…”
Fülünkbe csengnek a régi szavak.
Ránk zúdult volna a vörös horda,
Őrt áll a honvéd, s a Kárpát orma.

Jött a pogány régi ostorával,
Hívőkre lesújtó véres kancsukával;
Megálljt harsogtak az ősi bércek,
Szuronyt szegeztek a hős honvédek.

szozattovabbacikkhez

Peterdi Andor: Elégia

           Gyóni Géza halálára

Cigány vagyok s gyászfátyolos vonóval
Ríkatom érted zengő hegedűm,
Kidőlt bajtársam s nem cifra szóval,
De vérző szívvel, nagyon keserűn
Perlekedem érted a sorssal.

Mert nincs kit vádolhassak e hazában
Bús sorsodért, oh, ez nálunk a rend:
Nem tudják, hogy a költő szent dalában
A nemzet lelke él és sírva zeng,
És harsog, sikoltoz e tusákban.

Nem tudják, hogy a költő énekével
Úgy ébreszti az alvó népeket,
Mint az ugart éles acélekével
A kemény kéz, ha jön a kikelet
És küzd esővel, küzd a széllel.

szozattovabbacikkhez

Vidor Marcell költő, író, újságíró

vidormarcell1Vidor Marcell Ungváron született, 1876. április 21-én, galíciai zsidó származású, eredeti neve sem ismert, kikeresztelkedett[?], de már-még Vidor néven szerepel a Magyar Zsidó Lexikonban, költő, író, újságíró. Életrajza erősen hiányos. Jogi és kereskedelmi tanulmányait Budapesten végezte. Ezután előbb a Határszéli Újság szerkesztője Ungváron. Az I. világháború alatt haditudósító volt,  majd 1918-ban újra Budapestre kerül, itt A Hét politikai és irodalmi szemle segédszerkesztője, majd a Biztosítási Szemle szerkesztője.  A vörös diktatúra leverése után lett 1921-ben a Magyar – Holland Szemle szerkesztője, Magyar-Hollandi Bank főtisztviselője. Az Írók Gazdasági Egyesületének [IGE] hosszú éveken át volt a pénztárosa.  Hangulatos, egyéni színű verseket írt és több egyfelvonásos színművet. Budapesten, 1945. május 24-én hunyt el.

szozattovabbacikkhez

Vidor Marcell: Álmodni jövök, Madonna, Nyár

arnyek1Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.

Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.

Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!

...

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula [Gyula diák] költő, író, újságíró

somogyvári1Gyula diák, született Freissberger Gyula, 1929-től vitéz, 1895. április 21-én Fülesen [Sopron vármegye] született.  A gimnáziumot már a fővárosban végezte el, majd újságíró-gyakornok, 1914-ben, 19 évesen önként jelentkezett katonának. Változatos, drámai és alkotói életsorsának nyitányát az első világháború jelentette. Végigharcolta szinte az összes csatateret, a 29. jászkun gyalogezredben 36 hónapot töltött az orosz, román és olasz harctéren, már főhadnagy 1918 őszén, tartalékba helyezik súlyos betegsége miatt, így került haza. Az ÉME [Ébredő Magyarok Egyesülete tagja] 1919-ben, majd rész vett előbb a Dormándy, majd a Lemberkovics-féle kommunista ellenes szervezkedésben, a vörös terror elől a Dunántúlra menekült.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyváry Gyula: Fecske a gályán, „Nagyatádi”, Végigjárom az istrázsákat

Látod-e testvér: rászállott a fecske
az árboc hosszú, barna sudarára!
Látod-e testvér, testvérem a láncon;
tavaszidőn a gályarab sem árva.
Hogy elsimultak a zajgó vizek,
testvér, testvérem: én hiszek, hiszek
a megszabadulásba!

Látod-e? Nézzed: a rozsda lazítja
rajtunk a láncot s a vasat alattunk,
vonul a felhő, fordul az idő is,
meglásd: megélünk, akik megmaradtunk.
Bodroz fölöttünk tavaszi felleg,
testvér, a habok énekelnek,
már tavaszra virradtunk!

...

szozattovabbacikkhez

Ábrányi Emil: Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyíl virág, nem hangzik rajta dal,
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan; – minden éjbe hal,
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog tovább, hordván a fényt,
Mit egy-egy hő nap hullájára hint;
Forog, forog… csak gördül, csak kering,
A mindenség élő-halottjakánt.

szozattovabbacikkhez

József Attila: Csendes kévébe...

Csendes, kévébe kötött reggel
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.

Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt
s tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt

a lombok közt
borzong az este már.
Tömött gondját bontja a béres.

                                      1933

visko

Márai Sándor: A barátnő verse

Most mégis elmondom ezt neked. Mert ez épen a nehéz és fájó
Titka a szerződésnek, hogy egyszer mindent oda kell adni
És ez nem a barátság, nem a pénz, nem a csönd
És a zübörgő vonatok sem, nem a tájak, ahová vittelek
Magammal, egyre messzebb, és két nagy gyerekszemeddel
Úgy néztél vissza már az életedre – ezerkilométeren át
Mint falusi tájra a kalandor a vonatból. S kis bárányokat
Láttál legelni ott, kis életeket és udvarias mosollyal
Hagytuk elmúlni őket és mentünk az étkezőbe, vagy egy hotelbe

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: Tavaszkor

Oh, jön-e még vajon,
Lesz-e olyan idő,
Hogy az én sasszárnyam
Egyszer újra kinő?
Csapong-e még lelkem,
Vijjog-e, mint hajdan:
Tornyos fellegek közt
Tomboló viharban?

Hogy add vissza újra,
Isten, nem is kérlek!
Csak akkora szárnyat
Adj, mint a fecskének!
Fecskeszárnyú lelkem
Csak a rétet járja:
Dalos kedvvel térjen
Az eresz aljára.

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo