Reményik Sándor: Üzenet Sopronba
Vida Margitnak
Két szegfűszál – álomhalk, rózsaszín.
S nehány babérlevél – –
Kicsi csokor: hívságot se fakasszon.
Sopron adta, »a hűség városa« –
Sopronban egy kicsi menyasszony.
A vőlegénye Brassó városában,
A világvégi nagy nyomorúságban.
Én egy versemben Brassót emlegettem,
S a világvégi nagy nyomorúságot,
S a csepp csokrot tán azért érdemeltem.
Meg akartam őrizni gondosan
És – – Győrött a vonatban felejtettem.
Sopronba visszavitte a vonat –
Visszaveszi másik kezével
Az élet, amit az egyikkel ad.
Fáj valahogy nagyon ez a dolog –
S nemcsak vesztett babéromért sajog.
Nemcsak babéromért, nemcsak azért –
Nemcsak a két szegény fiatalért.
Babér-levél hívságot ne fakasszon.
Hű szerelem hívságot ne fakasszon.
Ország-szerzés hívságot ne fakasszon.
Ezt üzenem Neked, kicsi menyasszony.
Sopron – Budapest közt a vonaton.
1941. jan. 29.