Károlyi Amy: A költő és a város

Itt nem lehetne annyit sírni,
hogy fű nőjön a por helyén
itt szulákká változik a rózsa
s aki gazdag volt: szegény
nincs sivárabb mint egy poros akácos
ezt adományozta neki a Város.

Vagy talán száradt csontjából a por,
mi megtelepszik a leveleken?
itt nem lehetne annyit sírni,
hogy pázsit gyepedzzen a sírhelyen

ez nem egy angol temető, vagy babárbenőtte római,
elkerüli a csalogány, itt csak verebet hallani,
pici jácint és gyöngyvirág helyett a költő csontjai
csak port nevelnek. Ha ugyan
neve alatt a csontja van.
Fekvő sírkövek, zűrzavar, közel és távol nincs virágos
akár egy hűtlen szerető
úgy bánt el Vele és magával a Város.