Szentessy Gyula: Gyári lányok

A hajnal ég a háztetőkön;
A gyárba, haj, előre!
Megyünk vígan, de roskadozva
Jövünk ki majd belőle.

Megyünk. Könnyű kosár kezünkbe,
Babos kendő nyakunkba,
Amerre járunk, felvidámul
Az utca is nyomunkba.

Mint hogyha egy virágos erdő
Vonulna át az utcán,
Vidám kacaj mint száz madárdal
Csendülne végig útján…

De este mindig összetörve,
Kéz kézbe fogva, szótlan
Megyünk hazáig álmodozva
A csüggedt, néma sorban.

A gondtalan, víg utca-népre
Egy sóhaj, egy tekintet;
Megyünk temetni, – eltemetni
Bús, álmodó szívünket.