Áprily Lajos: Téli reggel

Ködben ember haladt.
Páncélos hó harsant a súly alatt.

Szakadt a fátyol: hegytetőre ért.
Nap villogtatta bükkcserjén a dért.

Gallyak hóbarlangjába cinke szállt,
fény szédíttet s egy napos titok,
s dermedt rügy-csipkerózsikák között
dalolt:
– Nyitni fog – nyitni fog – nyitni fog!…

Feje felett
azur-kék szajkó-toll csillant a fán
s hókristályos lett kalap és kabát:
a rikoltva rebbenő madár
leverte rá a cifra bükk havát.

S amerre járt:
hegyek ontották rá a napsugárt
s hó-szikra kápráztatta, – milliárd!…

Köd várta lent.
A ködbe visszament
s házába tért derült aszkétaként.

Két szemben a csodálkozás kigyúlt:
– Sötét ember, honnan hozol ma fényt?