Muskátli - 2014.12.
Melléklet jó gyermekeknek
2014. december / I. évfolyam / 4. szám
Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.
HÓNAPVERS
Pósa Lajos: A szeretet
Nagyobb kincs e földön
Nincs a szeretetnél...
Örülj, ha valaha
Valami jót tettél,
Nagyobb kincs e földön
Nincs a szeretetnél.
Hogy nyoma ne vesszen,
Hogy ne legyen vége:
Beírja az Isten
Csillagos könyvébe,
Hogy nyoma ne vesszen,
Hogy ne legyen vége.
Ha csak egy könnyet is
Egyszer letöröltél:
Édesebb öröm az
Minden más örömnél,
Ha csak egy könnyet is
Egyszer letöröltél.
Mikor rá se gondolsz,
Mikor nem is várnád:
Isten két kezéből
Ezer áldás száll rád,
Mikor rá se gondolsz,
Mikor nem is várnád.
Forrás: Az Én Ujságom. XVIII. évfolyam 51. szám (1907. december 15.)
EMLÉKNAPOK
December
December – Karácsony – Télelő – Álom – Kéksólyom hava
- December 1. – 135 éve, 1879-ben mutatták be Vörösmarty Mihály "Csongor és Tünde" c. színművet, egyben Vörösmaty Mihály születésnapja (*1800)
- December 3. – 77 éve, 1937-ben hunyt el József Attila Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, esztéta (* 1905)
- December 4. – Borbála napja, Magyarországon bányásznap
Népi jóslat: Termésjósló nap. A Borbála-ág kivirágoztatása Doroszlón, Becsén és másutt is termésjósló mód, de sok helyen már elvesztette ezt a szerepét. Egyszerűen csak azért fordulnak a Borbála-ágak kivirágoztatásához, hogy karácsonyra virág legyen a házban, ha nincs másféle virág, mely színt, vidámságot visz a téli napok szürkeségébe. - December 6. – Miklós, Mikulás napja
Népi jóslat: Ha napján hó esik, vége az enyheségnek. - Miklós a gyermekek barátja, meg is ajándékozza őket. Amikor a századfordulón a Mikulás még világos nappal járta a falut, a szigorú botos Mikulás előcsalta a kuckóba bújt gyereket, kifaggatta tud e imádkozni. Járt a vessző, ha bebizonyosodott, hogy nem tud, még az anyja is kikapott.
- December 8. – 210 éve, 1804-ben született Damjanich János honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike († 1849)
- December 9. – 110 éve, 1904-ben született Horthy István (Vitéz Nagybányai Horthy István) Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy († 1942)
- December 13. – Luca napja
- Népi jóslat: A következő tizenkét nappal is a jövő év időjárását mutatja, havonként (pl. amelyik napon esik, az azzal páros hónapban is esős lesz az idő)
- December 16. – 1991 óta a magyar kórusok napja (Kodály születésének évfordulója alkalmából)
- December 21. – E nap környékén van az év leghosszabb éjszakája, a téli napforduló
Az ősi magyarság egyik legnagyobb ünnepe a Karacsun – a Téli Napforduló. A téli napforduló ünnepe a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun (azaz karácsony) ünnepe. - December 24. – 290 éve, 1724-ben hunyt el Apáti Miklós protestáns prédikátor (* 1662)
- December 25. – 90 éve, 1924-ben született Váci Mihály Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő († 1970)
- December 26. – István nap
Népi jóslat: István napon a szép, napos idő száraz nyarat és jó bort ígér. - December 27. – 100 éve, 1914-ben hunyt el Herman Ottó magyar természettudós (* 1835)
– 70 éve, 1944-ben hunyt el Boldog Salkaházi Sára a Szociális Testvérek Társasága tagja, vértanú (* 1899) - December 31. – 165 éve, 1849-ben született Ábrányi Kornél magyar író, újságíró († 1913)
– 355 éve, 1659-ben hunyt el Apáczai Csere János erdélyi magyar filozófus, természettudós, pedagógus, szakíró (* 1625)
VALÓSMESE
Rákóczi és Kossuth
Thaly Kálmán nagy történetírónk igen sokáig kutatta, kereste idegenben elhunyt nagy Rákóczi Ferencz fejedelem sírját, hamvait. Az egész magyar nemzet szeretete és tisztelete ölelte körül Thaly fáradhatatlan munkáját.
De talán senki sem óhajtotta annyira, hogy Thaly Kálmán rátaláljon a szent sírra és szent hamvakra, mint Kossuth Lajos, az idegenben élő nagy magyar.
Tudta ezt jól Thaly Kálmán is s mihelyest fölfedezte a sírt, és kétségbevonhatatlanul megállapította, hogy abban Rákóczi Ferencz fejedelem hamvai nyugosznak: egyenesen Kossuthoz sietett. Kossuthnak mondta el legelőször a nagy örömhírt s elvitte neki Rákóczi szemfödelének egy arannyal hímzett darabját.
A torinói remete a nagy ajándékot rögtön megmutatta húgának, Kossuth Lujzának:
- Lujza, ez ám a szép ajándék. Ha meghalok: szívem fölé tegyétek.
Kossuth Lajos e gyönyörű kívánságát éppen Thaly Kálmán teljesítette.
Forrás: Az Én Ujságom XVIII. évfolyam 49. szám (1907. december 1.)
MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR
Mi a szemfödél szó?
A most közöltek közül, hol, melyik rovatban említjük a szemfödél szót? S mit jelent ez a fogalom?
A megfejtéseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre küldjétek december 28-ig. Egy szerencsés kis Olvasónk könyvjutalomban részesül.
PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL
Közmondások – Arany kalászok
- Sohase lesz a kákából oszlop.
- Jobb a kicsi mienk, mint a sok másé.
- Sok láb nyomja a földet, míg útnak nevezik.
- Aki képíróságot akar tanulni, nem megy a kovácshoz.
- Nem csak ki jól kezdi, hanem jól is végzi, érdemel dicséretet.
- A legjobb szándék is hasztalan, ha tetté nem válik.
- Ki a szegényt ruházza, teremtőjét dicséri.
Forrás: Az Én Ujságom . XVII. évfolyam 49. száma (1906. december 2.)
Gondolatok
Apának
Isten után a legjobban Ki szeret? Ki ad nekünk mindennapi Kenyeret? Te vagy, apám, a jóság és Szeretet... Áldja Isten kenyérszegő Kezedet! Anyának
Boldog új esztendőt, Bölcsőm ringatója! Minden lépésedet A jó Isten óvja. Ápolgató kezed Százszor legyen áldott! Szálljon rád az áldás, Mikor nem is várod. Nagyapónak
De sok mesét is mondott már Kedves nagyapó! Míg a haja galambősz lett, Fehér, mint a hó. Csak meséljen, mesélgessen Vidáman tovább... Csak viselje még soká az Ezüst koronát!
Nagyanyónak
Találja ki, nagyanyókám, Miért vagyok itt máma? Nem mintha a fogam fájna Egy piros almára. Azért se, hogy a babámnak Babaruhát varrjon, Varr neki majd ünnep után Katica kisasszony. Én bizony csak azért jöttem, Hogy hát felköszöntsem, Hogy a szívem szeretetét Egy nótába öntsem: Lobog a tűz, hull a hó, Éljen soká nagyanyó!
Bácsinak
Adjon Isten jó reggelt, Itt vagyok ám, bácsi! Hanem aztán most nekem Ne mondja, hogy: ácsi! Én akarok szólni most Új esztendő hajnalán: Adjon Isten egy zsák lencsét, Meg vagy tíz zsák jó szerencsét! Elég is lesz már talán! |
Néninek
Kis harang, nagy harang Mind azt mondogatja: Minden jót kívánok, Ma van új év napja! Vele tartok én is, A csengő haranggal: Csorgassa a mézet Kedves nénikének Az égből egy angyal! Csak csorgassa bőven Egész esztendőben!
Keresztapának
Új esztendő napja van ma, Hallott-e felőle? Mondok egyet, keresztapám, Kettő lesz belőle; Csak bele ne szóljon aztán, Kikötöm előre. Ejno! Hogy is kezdődik csak? Jaj már elfeledtem! Találja ki, keresztapán, S mondja el helyettem. Én majd csak a végit mondom: Áldja meg az Isten!
Keresztanyának
Újra elszállt egy esztendő, Vajon mit hoz a jövendő? Hozzon piros rózsát, Hozzon piros kendőt, Nevesse át, keresztanyám, Ezt az új esztendőt!
Tanító bácsinak
Csupa öröm, áldás Minden órád, napod: Lelkünk mécsvilágát Szítod, szítogatod. Akár egy apostol, Olyan vagy közöttünk, Lelkünknek lobogó Fényével köszöntünk!
Tanító néninek
Szíveddel tanítasz Minden szépre, jóra: Te vagy a mi jövőnk Ösvénymutatója. Virágos ösvényen Te vezetsz bennünket: Fogadd el hálásan Dobogó szívünket! |
Forrás: Az Én Ujságom XIX. évfolyam 53. száma (1908. december 27.)
A szerkesztő bácsi postája
- A sok szép meséért, versért, azt mondod, nem tudsz más egyebet küldeni, mint a szíved igaz szeretetét. Ennek örvendek én a legjobban. Aranynál, ezüstnél többet ér az igaz szeretet.
(Varga Lidikének, ÉNU, 1906. december 16.) - Szeretnéd előre tudni, hogy mit küld neked a Jézuska? Ha jó kis lány voltál: nem felejtkezik el rólad. Csak várd meg karácsony estéjét türelemmel! Aztán írd meg nekem is, hogy mit kaptál?
(Babó Zsófikának, ÉNU, 1906. december 23.) - Nagy fát mozgatsz, kis öcsém, mikor azt kérdezed, melyik a legnagyobb a nagy költők között? Néz föl az égre: ki tudod-e választani, sok fényes csillaga között, melyik a legkülönb? Látod a nagy költőket épen így nem lehet mérlegre tenni. Örülj neki, hogy megismerkedhetsz velük s szeresd valamennyit, mint ahogy a méhecske egyformán szedi a mézet minden virágról.
(Apró Imrének, ÉNU, 1907. december 22.)
Írta: Pósa Lajos a kis olvasóinak
IMÁDSÁG
Pósa bácsi: Aranka imádsága
Én édes Jézuskám,
Gyermekek barátja!
Itt jön a karácsony,
Gondolj a babámra!
Rózsika babámnak
Nincsen cipellője,
Pedig már új évkor
Lesz az esküvője.
Vőlegénynek is
Küldjél egy rámás csizmát:
A ropogós csárdást
Ne járja mezítláb.
De azért, Jézuskám,
Küldj a többinek is:
Gyuszinak, Jucinak
Meg a Rézinek is.
Hadd legyen nekik is
Kedvük a lagziba!
Mert hogyha nem küldesz:
Nagy lesz a galiba.
Ha jut még valami:
Nekem is küldhetnél...
Valahogy én rólam
Meg ne feledkezzél!
Forrás: Az Én Ujságom XIX. évfolyam 52. száma (1908. december 20.)
A képen Pósa Lajos Hódmezővásrhelyen 2010-ben felavatott szobra, mely Gábor Emese képzőművész alkotása.
EMLÉKEZÉS
100 éve húnyt el Herman Ottó
Herman Ottó 1914. december 27-én hunyt el. Idén halálának 100. évfordulója kapcsán emlékezünk rá.
„Az emlékévet mindenekelőtt Herman Ottó születésének és halálának napja keretezi, de kiderült, hogy ezeknek a fontos eseményeknek a körülményei homályosak.
Herman Ottó évéig titkolta breznóbányai születését. Az egyik legnagyobb magyar tudós szülőházán nincs semmilyen jelzés, és valójában az is csoda, hogy az épület túlélt két világháborút, majd a minden múltat végképp eltörlő lakótelepesítés programot.
A szülőház tehát még áll, és szeretnénk tisztelegni a háznál csakúgy, mint utolsó, 1914-es budapesti lakásánál, halála helyszínénél. December 27-én, mire lemegy a nap, az épületet emléktábla fogja megjelölni” – írják az emlékév alkalmából megjelentett weblapon, a http://www.hermanottoemlekev.hu/ oldalon.
„Herman Ottó halálának 100. évfordulója, annak pontos napja, órája és helye diszkrét, protokollmentes, csendes megemlékezést kíván. Erre a kora reggeli megemlékezésre egyénileg, lelkileg ráhangoltan, belső indíttatástól vezérelve várunk minden megjelenőt egy forró teával, a Vérmezőn, az épülettel szemben, ahol Sipos Mihály játszik majd egy szál hegedűn... és mi rá gondolunk... „Világosságot... az ablakhoz...” – mondja. Az ablakhoz tolják ágyát és úgy hal meg, a felderengő téli reggel fényében..." (Lambrecht Kálmán: Herman Ottó 1925)
Magyarországon számtalan szobor, dombormű és emléktábla hirdeti Herman Ottó emlékét. Amennyire csak tőlünk telt, lajstromba vettük ezeket az emlékhelyeket. Méltó állapotba hoztuk és megkoszorúztuk többek között a pesti, budai, miskolci, szegedi, nyíregyházi, paksi, orfűi, budakeszi és kőszegi emlékhelyeket és természetesen a tudós Miskolc-Hámori sírjáról sem feledkeztünk meg. Hámorban a síremléket és környezetét igyekszünk ünnepivé, a tudós személyiségéhez méltóvá varázsolni, minden lényegi változtatás nélkül. December 27-én, halálának napján, egésznapos rendezvény keretében rójuk le tiszteletünket a díszbe öltöztetett sírhelynél.
Az emlékév kapcsán ünnepi kiadásban újranyomtattuk Varga Domokos Herman Ottó életéről szóló nagyszerű könyvét és a Nyitott szemmel Herman Ottó útjain című szép és gazdag felfedező füzetet. Mindkét művet el kívánjuk juttatni Magyarország összes általános és középiskolájának, valamint a határon túli magyar iskoláknak is.
Az iskolákban való bemutatásra készült 3 sorozat a „Herman Ottó vándortanösvényből” is. Ez ugyan-úgy valami újdonság, mint a nagy tudós életének fordulói után felmutatott minden komoly eredménye. Követhető példaként mutatjuk be a polihisztor sokoldalú érdeklődését és a valóság iránti kíváncsiságát, s ezt ötvözzük a legkorszerűbb tanulási módszerrel, a felfedezéses tanulással, ami lassan kezd tért hódítani a hazai közoktatásban. Ezeket az élményt nyújtó oktatási anyagokat országszerte vándoroltattuk a második félévben. (…)
Herman Ottó az egyik első volt a hazai természetvizsgálók között, akik igényes ábrákkal tették mondanivalójukat pontosabbá. Számos pályatársának segített precíz, és látványos ábrák rajzolásával, s az általa alapított folyóiratot is színes táblákkal adta ki. A kutatók számára fontos, hogyan tehetik vizsgálataik eredményét láthatóvá. Ezt a tőle induló fejlődést mutatjuk be egy olyan kiállításon, amely egyben az élővilág pazar sokszínűségének is bemutatója lesz, s a tervek szerint több helyszínen látható.
Herman Ottó értékmentő munkásságát több nagy hazai fesztiválon is népszerűsítettük, gyönyörű szabadkézi ábrázolásait bemutató óriásnyomatokkal, a helyszíneken élővízben újra megépített és kipróbált ősi halfogó eszközökkel, jelentős művének, A magyar halászat könyvének bemutatásával.
Az emlékév során – a külön kiadványban bemutatott közel félszáz nemzeti parki program mellett – számtalan egyéb esemény, kulturális intézmények és civil szervezetek rendezvényei, vetélkedői és megemlékezései, tudományos előadásai, kiadványai gazdagították a programot, melyről a honlapon és Facebook oldalunkon folyamatosan tájékoztattunk” – írták a szervezők a http://www.hermanottoemlekev.hu/ oldalon.
IRODALOM
Pósa Lajos: Hegedűszóban szép mese
I.
Mennél nagyobb a tudósnak
Az ő tudománya:
Hogy milyen nagyon keveset tud,
Annál jobban látja.
II.
Ne rázd a fát, mikor hervad,
Te haragos őszi szél!
Magától is lehull, meglásd,
A sárguló falevél.
Kondul a harangszó...
Vajon kinek húzzák?
Kinek is borulnak a koporsójára?
Istenem, Istenem,
De rövid az élet!
Madár rebbenése...lepke illanása.
IV.
Mi a jó kedv? Piros alma.
Vigyázz, hogy el ne guruljon.
Az egészség, arany rózsa,
Csak vigyázz, hogy le ne hulljon.
V.
Gurul a fillér ... gurul a tallér...
Hoppon marad sok úri gavallér.
VI.
Aranyszavú dalos madár
A mi zengő nyelvünk:
Benne ég a honszerelmünk.
Benne sír a lelkünk.
VII.
Mit ér a szó, ha nem hallom benne
A szív dobogását!
Mit ér a tett, ha nem érzem benne
A lelek jóságát!
Forrás: Az Én Ujságom XIX. évfolyam 50. száma (1908. december 6.)
TALÁLÓS KÉRDÉS
Hogy hívják az utolsó magyar polihisztort, aki 1914. december 27-én, azaz idén 100 éve hunyt el?
A megfejtéseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk december 28-ig. Egy szerencsés Olvasónk könyvjutalomban részesül.
TERMÉSZET
Herman Ottó: Etessétek az ég madarait
Tekintsetek az égi madarakra: mert azok nem
vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak,
mindazonáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.
Máté Ev. 6. 26.
Az úr angyala pedig kiáltva mondá: minden
madaraknak, a melyek repdesnek vala az ég közepette:
Jöjjetek el és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára!
János Jelenései, 18. 19.
A könyvek könyve, a mint a bibliát nevezni szokás, olyan mint a tenger, mely megtermi a ragadozó cápát, de mely termi a drágagyöngyöt is. Íme e rövidke fejezet élére állítottam annak a nagy tengernek két igazgyöngyét. Az első mondja, hogy a mennyei Atya a természet madarairól sem feledkezik meg, nekik is terítve van a természet asztala. A második azt mondja, hogy a nagy Isten meghívja az ég madarait vacsorára, azaz: megeteti, nehogy éhen hajtsák ártatlan fejüket szárnyaik alá, a mikor rájuk köszönt az éjszaka és a midőn az étel emésztése során gyűjtik fel az erőt, hogy a következő napon hozzálássanak a madármunkához az anyatermészet és a magunk javára.
Mikor a kegyetlen tél betemeti a földet, zuzmarája pedig belepi a fáknak legvékonyabb ágacskáját is; a sík vizet ismét vastag jégkéreg vonja be; de még maga a csörgedező patak is hévaras jégkéreg alatt siet tova: akkoron az ég madarainak legkedvesebbjei beszorulnak a szérűskert sövényére, innen lassanként az udvarokba és faluhosszat az útra, hogy valami silány eledelhez jussanak és ne vegye meg őket a tél kemény hidege. De sőt még a varjú is bevonul; felborzolt tollal ott gubbaszkodik a házorom károgóján és csak néha-néha hallatja rekedt kiáltását.
A jámbor cinege pedig nagy bizalmasan beszáll az eresz alá, hogy a koszorúgerenda hasadékaiban keresse az alvó rovart; néha meg épen az ablakra száll, hogy a fája és az üveg között vizsgálgasson. És akkor mintha kocogtatná az ablakot és azt mondaná:
Szórjatok eledelt az ég madarainak!
Majd megszolgálják!
Hát most már azt kérded éntőlem édes Népem, hogy mit és hogyan adjunk, szórjunk?
A ház végében, a szérűskertben, a hol valami csöndesebb hely van, melyre nem jár a majorság, sem az örökké éhes, falánk malac, ott néha fel kell vágni egy-egy érett tököt, hogy a cinege hozzáférhessen a magjához, mert azt mondja a példabeszéd:
Örül a cinege a tökmagnak.
Egy kis ocsú - rostaalja - mindég akad, hát azt is ki kell szórni, megpótolva egypár marék törekkel a szénapadlásról, a melyben sok a fűmag, szegény sármánynak, pipiskének jó eledele. A jó gazdasszony könyörületes szíve juttathat egy kis kölest, néhanapján egy kis kendermagot is. A ki pedig gyönyörködni akar kis madarak vendégségében, örömében, az a kert alkalmas helyén vastagabb végével leszúrja, leássa a fennálló, vékonyabb végén hegyesre faragott póznát és reányársal magjával fölfelé egynehány napraforgót - tányéricát. Hogy terem aztán ott a természetnek minden magot is evő madara! Hogy kopácsolja ki és hántogatja a kövér magot!
A mikor pedig a tányérica üres, akkor a jó gazda leönti olvasztott faggyúval és behinti, jól benyomkodja kendermaggal. A pózna csúcsán csóva- vagy szalmaernyő legyen, hogy gonosz időben védje a kis madarak asztalát. Az alsó részen tövis legyen, hogy a macska se tehessen kárt. Ha elfogyott a napraforgó, közepén átfúrt deszkát tegyetek helyébe és arra szórjátok a madaraknak szánt eledelt.
Van az etetésnek ezer alkalma és ezer módja, le sem kell írni, mert úgy is kitalálja a jó magyar ember szíve és irgalma. Úgy is legyen!
Forrás: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, 1901, Budapest
Szerkesztette: Homoly Erzsó