A zsivány felesége
Magyar népballada
Jöjj meg Duna, jöjj meg, záporral, esővel,
Záporral, esővel s az én könnyeimmel,
Hajts el Duna, hajts el, apám kapujába,
Hadd rikojthassam meg, hadd rikojthassam meg:
Apám, édesapám! kinek adta lányát!
Híres tolvaj után! híres tolvaj után!
Ki most is odavan nagy utat állani,
Nagy utat állani, késeket megfenni,
Késeket megfenni, örmény papot ölni!
Anyám, édesanyám! mikor engem szültél,
Szültél volna inkább egy mármur-kövecskét
Kit a patak mossa, kit a patak mossa!
Anyám, édesanyám! anyám, édesanyám!
Mikor fürösztgettél gyenge-meleg vízbe,
Fürösztöttél volna buzgó forró vízbe;
Mikor kötözgettél gyenge gyócsruhába,
Kötözgettél volna tüzes parazsába!
Anyám, édesanyám! anyám, édesanyám!
Mikor rengetgettél rengő bölcsőcskébe,
Rengethettél volna hét singre a földbe!
Megunta két karom véres ruhát mosni,
Véres ruhát mosni, jajszóval sulykolni,
Jajszóval sulykolni, könnyemmel áztatni;
Megunta két fülem zöld erdő zúgását,
Zöld erdő zúgását, vadmadár szólását,
Puska ropogását, puska ropogását…
Bogdánfalva, Moldva; gyűjtötte: Veress Sándor