Hangay Sándor: Láttatásért való ima

Kértelek: takarj el, ne lássák a lelkem.
Falánk gonosz szemek üldöznek, fölfalnak,
Csúf csapdába csalnak…
– Uram te tudod nem nekik énekeltem.

Meghallgattál! – Óva borítottál ködbe,
Úgy hogy farkasfogak nem tudtak megmarni.
Gondoltam örökre
Jó így elrejtőzve magamnak maradni.

Jaj, de egy szempárnak csillaga, hogy rámszállt
(Szent szerelem fénye, tisztaság és hűség)
– Szörny keserűség
Roppant össze most, mint vad orkán a nádszált.

Tépd le takarómat, megbújó varázsom!
Mit törődöm vele, ha halálra marnak…
Dobj ki a viharnak
Hadd lásson mindenki, csakhogy Ő is lásson!