Recsenyédi Fekete Miklós: Bosszú

Öleléseid
aranyló tűzből
hamuvá fakultak már.
Most eltemetlek,
mint kialvó tüzek hamuját szokás.

Élő parázs, parázsló emlék
sem marad belőled,
mert önmagamba temetlek,
és megfojtalak,
mint rőt tüzek üszkös
parazsát a rideg föld,

Kedvesem,
és megemészt bennem az idő,
hogy amint kívántad,
örökre egy lehess velem.
Eltemetlek.
Végtelen álmodhoz kísérőzenéd
sem ibolyák,
sem vérpiros szekfűk kórusa nem lehet,
mégis csodaszép lesz a sírod,
mert a fejfád is önmagam leszek,
s ahogy kívántam,
velem örökre egy leszel.