Szervác József: Ima

Uram, mit műveltél velünk,
hogy semmi sem fáj, már csak untat
dicső országod, s hagyva múltat,
jövendőt, nem rettegve bűnt,
rongáljuk el magunkat?

Uram, a Te akaratod
meglesz úgyis, minek neked mi?
Temetni kell itt s jót nevetni,
csökött költők, csökött papok
gondját elhessegetni.

Uram, legyen neked elég
belőlünk. Már csináld magad. Mit
úgy hívtunk, remény, régen alszik.
S kevés hitünk, ha volna még,
Uram, hát vedd el azt is.

1981